Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-07 / 10. szám - Szőlőbetegség 77. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Tenger alatti telegraf 77. oldal / Ipar-; müvészet-; gazdászat-; természettudomány - Dobrudsa 77. oldal / Táj- és népismertetések; utirajzok
77 Igaz, hogy drága könyv szegény embernek, de lehetne azon segíteni, ha a magyar lapok által már többször megpendített községi könyvtárak létrejönnének. Csekély pénzalapon még a szegényebb község is állíthatna föl illyet. Nem soká mi is felujitjuk ez indítványt, addig pedig lelkekre kötjük olvasóinknak, hogy van Pesten egy nemzeti muzeum, melly történeti és természeti ritkaságaink, régiségeink tárháza, van Pesten egy vállalat, épen az elébb emlitett, mellynek feladata e ritkaságokat, régiségeket hit rajzban közölni, magyarázattal kisérve. Emlékezzék meg mindenki reájuk, valahányszor vidéken valami figyelemre méltót talál, legyen kegyelettel vidéke nevezetességei, ősei emlékei iránt. Mutatványul két tájképet közlünk e becses munkából, egyik a székelyföldi Szent Anna tava, másik a keresztúri templom, mindkettő igen sikerült rajzban és metszésben. Egyveleg. — Egy kis kozákmulatság ! Mult tél kellő közepén két ezred uráli kozák vonult végig egy északi orosz városon. A lakosok a város határában levő folyóig kisérték vendégeiket, s a mit itt láttak, azon magok is elcsodálkoztak. Annál inkább bámulhatnak, a kik nem oroszok. Mint mondák, valóságos téli idő volt, a hideg 19 foknyi, s a folyó, mellyen keresztül ment a sereg, keményen befagyva. Ez utóbbihoz érve, több kozák elválik a csapatjától, leveti ruháját, bezúzza a jeget, s belemerül a vizbe, és fürdik, a mint csak fürödhetik. Különösen feltűnt egy ősz szakálu katona, ki, a vizbe lóggatván le lábait, a jég szélére ült, a nélkül, hogy foga vaczogott, vagy csak legkevésbé is roszul érezte volna magát. Midőn a kozákok készen voltak a fürdői mulatsággal, végig nyúltak szakálaikon, mellyeken már jégcsapok kezdtek alakulni, felöltöztek, lovaikra pattantak, s a szokott kurjantással ismét csapataikhoz száguldoztak. — A franczia kormány ismét 6000 franknyi jutalmat tűzött ki annak számára, ki a gőznek a tengeri hajóknál legczélszerübb alkalmazását fogja megfejteni. Már 1834-ben tűztek ki illy jutalmat, mellyet három megfejtő között osztottak ki nem régen; most azonban, ugy látszik, még jobban akarják tökéletesíteni a hadi gőzösöket. — Dobrudsáról, hol most a Dunán átkelt orosz sereg tartózkodik, így ir egy angol utazó : „Soha sem láttam annyi és olly hatalmas sasokat, mint itt; olly vakmerők voltak, hogy csaknem ostorainkkal értük el, s ekkor is csak nagy nehezen emelkedtek fel pillanatnyira a régi hunhalmokról, ahova igen szeretnek telepedni. Fogolymadarak egész seregei csaknem lovaink patkói alatt röppentek fel hangos zúgással az avarból, hol rendesen egy prédára leső ölyv kerengett felettök. A lassú túzokok csapatonként emelkedtek fel, ha közelökbe értünk, s a darvak és vadludak seresei csakúgy zúgtak a levegőben. A Duna melletti mocsárokban O Ovon heverésznek a bivalok, csak orruk látszván ki az iszapból, s farkashoz hasonló kutyák ügetnek végig a mezőségen gazdátlanul. Egy dunai sziget mellett lovagoltunk el, mellyen anyakanczák legeltek; midőn megpillantottak, elkezdenek nyeríteni, s néhány csikó a Dunába vágta magát, hogy ijedtiben a túlpartra uszszék. A vadréczék megrémülve iramodtak ki a sás közül, s egy nehéz röptű vad hattyusereg sebes karikákban kerengett a viz sima tükörén." Gyönyörű alföldi tájkép! — Mult évben a franczia minisztérium, belátván azon nagy csapást, melly Európában a szőlőbetegség terjedése által e fontos iparágat fenyegeti, több ezer frankból álló jutalmat tűzött ki annak számára, aki e betegség ellen a legbiztosabb gyógyszert fedezi fel. Most számos kísérlet és tapasztalás után hirdeti, hogy a nevezett bajnak legbizonyosabb orvossága, ha a szőlőtőke porrá tört száraz kénnel (Schwefel) fúvó segítségével háromszor évenkint behintetik, mégpedig először az első csírázás alkalmával , másodszor virágzáskor , harmadszor a szőlő teljes megérése előtt. — Hogy bánik egy török basa a hanyag élelmezési biztossal. Egy görög literáns Erzerumban egy idő óta igen rosz kenyeret szállitott a török seregnek. Heireddin basa magához hivatja a szállitót s szemére veti, hogy az ő kenyere rosz korpakenyér. A szállitó igéri, hogy más nap majd jobb lesz. De bizony más nap is csak ollyan sületlen dagaszték volt az, mint tegnap. Ekkor a basa valódi törökös módhoz nyúlt. Előhozat öt nagy kenyeret, kivájatja belőlök az egész emészthetlen tésztatömeget, s a szállítónak a basa jelenlétében meg kellett birkóznia vele,míg mind egy morzsáig le nem nyelte. Az eljárás kissé erős, de használt; azóta jó kenyeret kapnak a katonák. Végre komoly készületek tétetnek ahhoz, amit már évek óta beszélnek , de mindeddig lehetlennek bizonyult be. Angliát és Amerikát csakugyan összekötik egy tenger alatti telegráffal. Roppant nehézségek tornyosultak itt fel, de az emberi ész és találékonyság ezeket is leküzdi. A tenger a két ország között, ahol legkeskenyebb, még ott is 1600 tengeri mérföldet tesz. Ebbe kell belefektetni és megerősíteni a telegráf vas sodronyát, azt az 1600 mérföldnyi sodronyt (drótot), melly a jeltadó villanyszikrákat egyik világrészből a másikba repítse néhány perez lefolyása alatt. Figyelmezni kellett arra is, hogy a tenger vize, mellyen a sodrony átvonul, sem felette mély, sem nagyon sekély ne legyen. A feneketlenség a sodrony megerősítését nehezítené, sekély vizű részeken pedig könnyen árthatnának neki a hajók, az úszó jéghegyek, horgonyok stb. Olly helyet sem lehetne választani, hol a tengervíznek az alsóbb rétegekben igen sebesen folyó árja van. — Amerikában annyira mentek az előkészítő vizsgálatok, hogy már egy nemzeti díjt szándékoznak kitűzni azon telegráfi társulat számára, melly az első távirati sürgönyt hozandja keresztül az atlanti tengeren. — Patent szippantások. Napier bátyáról annyit és annyiféleképen kezdenek írni és beszélni, hogy nemsokára „Napier szikrák" rovatot várhatunk valamelyik lapban. Mennyire eltérnek egymástól csak a német lapok , következőkből lehet hozzá vetni. Egyik lap az öreg ur magasztalására irja, hogy legényeit nem tartja kellő fegyelemben, s például felemlít egy esetet, midőn Napier bizonyos alkalommal megparancsolá, hogy a királyné tiszteletére „három hurrah"-t (éljen) kiáltsanak, a legénység ellenben a királyné nevét négy, Napierét pedig magát tiszteli meg „három hurrah" kiáltással. Egy másik lap ugy írja le a tengeri hőst mint valami hamupipőkét, egészen nevetségessé teszi a leírás által — maga magát M. P. szomszédasszony. Különösen kiemeli tobákoló tehetségét Napiernek, azt irván róla, hogy előinge, mellénye, orra vége csupa tobák, s hogy mindig három újra szokta a kedves orrablakot markolázni. Mennyire szereti Napier a tobákot, arról nincsenek mai napig hiteles adataink, hanem hogy „nagyokat szippant", azt egy közhitelben álló bécsi lap is bizonyítja, melly szerint rövid idő alatt 480,000 p.forint értékű egyetmást „szippantott"*) el a muszkáktól a vén tengerész. Az Egy napi lap dicsérettel emliti egy pesti vendéglősnek azon intézkedését, miszerint az olly vízvezetési alkalmazott vendéglőjében, melly által a konyha, vendégszobák és pincze bőven elláttatnak fris vizzel. Mi sokkal dicséretesebbnek tartanók ezen vizfényüzést, ha a pincze semmit sem tudna felőle. Jó — Vélemény-különbség.T&gy pesti kávéház olvasó-szobájában, a mint a bécsi lapok megérkeztek, mellyek egyikében ez áll : hogy Paskievics herczeget nyomban követi 26,000 lovas, melly jelenleg legnagyobb lovassereg az egész világon, egy asztal körüli kevert társaságban ahány ember volt, annyiféleképen nyilatkozott. Egyik ügyvéd azt mondta, hogy nem kíván ő herczegségével perbe szállni, a másik kétkedett benne, hogy egy sem hibázik a huszonhat ezerből, egyik azt mondta, hogy ennyi lovassággal meg lehet hóditani az egész világot, mire egy huszár őrmester nagyot pödöritve bajszán azt mondá, hogy két ollyan huszár regimenttel mint az ő legényei, szembe szállana velők stb. Mindenik nyilvánitá véleményét az asztal mellett, csak egy koros uri ember kalkulált nagy sebbel, s megszólitva, váljon miben töri el annyira fejét? Azt számlálgatom, hogy ha egy évig minden porczióból egy szál szénát, meg egy szem zabot megtakaríthatnék, mekkora jószág kerülne ki az árából, válaszolt a hajdani szalmakomiszárus. — Naturam furca expellas, mondá rá egy tanár oó — Theafogyasztás. Azon italból, mellyet a telivér magyar ember eddigelé csak beteg állapotban ismert, melly soha sem lesz méltó, hogy a tokajinak, somlyainak, neszmélyinek s egyéb nemes borainknak saruszijját megoldja , Európában következő mennyiségben fogyasztatik egy év alatt : Angolhonban 40,000,000; Oroszországban 6,000,000; Hollandban 3,000,000; Németországban 2,000,000;Francziaországban csak egy millió font. Legotthonosabb Angolországban, hol minden embernek, matróznak, napszámosnak, targonczásnak ollyan mindennapi itala mint a legelőkelőbb lordoknak vagy bankároknak; legpazarabb fényűzést pedig Oroszországban gyakorolnak theával, hol 100—400 rubel egy font a legjelesebb theából. Nálunk is nagyon kezdnek vele élni a városiak és a divat emberei, hanem a magva nép sokkal hajlandóbb ital dolgában a pinczéhez mint a konyhához, sokkal vigabban járja a csárdást ollyan ital mellett, mellyet.. iczével mérnek, semhogy egyhamar megkívánná azt a melegvizet, mellyet létszámra mért aszalt fűből készitnek. 66 Tárogató. — Rövid idő múlva ismét ujabb örömnapok várnak hazánkra s különösen Budapestre. Azon küldöttség tagjai, kik a felséges császári pár egybekelése után, ápril 26 án Magyarország nevében valának szerencsések hódolatukat bemutatni, nem győznek eléggé magasztalólag beszélni a kegyelmes fogadtatásról s ő Felsége ujabb nyilatkozatai a legszebb reményeket keltik minden szívben. A Császár magyar huszárezredesi egyenruhában, a Császárné magyar díszöltözetben fogadá a küldöttséget. Végül e szavak hangzottak ő Felsége ajkairól ékes magyarsággal : „Isten áldása kisérje önöket! Örömmel fogom rövid idő múlva a Császárnét és Királynét magam az Én Magyarországomba elkísérni!'' ^ — Garay szülei és jótevőik. Egyik vidéki t. levelezőnk irja: Országszerte gyül és növekszik a kegyes adomány a Garay-árvák javára; deime *) A tengerészek a hadi zsákmányt „Prise," „szippantat"-nak nevezik.