Vasárnapi Ujság – 1854
1854-05-21 / 12. szám - Attila élete. Szabó Károly 94. oldal / Történeti rajzok - Napier hadikészületei 94. oldal / Történeti rajzok
94 Napier hadi készületei. Mindig uj meg uj részleteket tudunk meg az angol flotta készületeiről, Napier rendszabályairól s az angolok lelkesedéséről. Egy angol könyvnek írója legközelebb annyira megy, hogy azt állítja, mikép ha ég és föld összefogódzott volna sem teremthettek az angol kelettengeri hajóhad számára különb admirált, mint a minő az öreg Napier. Mi majd még csak lementével dicsérjük a Napier napot. Addig is halljuk, mit mondanak támadó és védő eszközeiről. Először is azt állítják, hogy a Wellington hajó ágyúi a legfelsőbb sorban, egy újabb találmány segítségével, egy mérföldnyi távolságra lőnek, miből az következik, mikép nem szükség a beveendő erősségnek épen tőszomszédjában megállania, hogy minden cserepár rápuskázhasson a sánczok mögöl. Továbbá Napier minden nagyobb hajóján elegendő számmal, minden oldalról 3 lábnyi vastag nyárfatuskók vannak, mellyeket az ellenséges hajó közeledtekor tengerbe bocsátnak. Ezek egyenesen e hajó felé törnek s a legelső érintkezés alkalmával egy bombát kergetnek a hajóba. E nyárfatuskók belsejében csak három legény számára van hely s egy kis csavar gőzgéppel birnak. Falaik olly erősek és rugékonyak, hogy az ágyú nem árthat nekik. — Végre némelly hajókon olly készület létezik, mellynek segítségével egy pillanat alatt ugy igazithatnak valamennyi hajót, hogy egyszerre mind egy tiz lábnyi átmérőü pontra lőjön s itt olly lyukat teremtenek, mellyet csak a tenger fenekén dugdoshatnak be azután a matrózok, ha hogy addig el nem fogy a lélekzetök. S mindamellett hogy illy roppant pusztitó eszközökkel bir az agg hajóvezér, mégis azt köti lelkére matrózainak, hogy köszörüljék kardjaikat! Nem tagadja, hogy ezekbe bízik leginkább. Azt mondja legényeinek : Tartsatok egyenesen az ellenség hajójának, ágyúlövéseit ne sokat viszonozzátok (hiszen ugy is angolok birtoka lesz!) ha hozzá értek, kapaszkodjatok belé, kössétek meg, ugorjatok fedélzetére s addig mészároljatok kurta késeitekkel, mig elleneitek kegyelemért könyörögnek! Mi tagadás benne, lesz ez pogány egy utasítás az öreg úrtól. De e tapasztalásból pogánykodik igy. Illy módon nyert tengeri csatákat egy hírneves elődje, Nelson admirál, s igy maga Napier is hajdanában több helyeken. Más részről pedig, ha már annyira ment a dolog, hogy ember embert öljön, az angol matrózok ezen, szokásában, hogy egészen az ellenség közelébe rontnak s farkasszemet nézve birkóznak meg, ahelyett hogy puska-és ágyúlövésnyi távolból láthatatlan, bizonytalan tömegek közé puffogatnának, még legtöbb alkalom nyilik, férfiasságot és emberséget kitüntetni. Attila élete. SZABÓ KÁROLY-tól. IV. Attila berohanása Galliába. — Orleans ostroma. — A châlons-i csata. II. Theodosius keleti császár, ki ellen Attilának olly méltó oka lehetett a megtorlásra, lováról véletlenül leesvén, ennek következtében Kr. u. 450-ben julius 28-án dicsőségtelen életét bevégezé. A császár halála után gazlelkü tanácsosa Chrysaphius, kinek fejét Attila folyvást követelte, a konstantinápolyi nép kívánságára vérpadra került. E szerint Attila a keleti birodalom ellenében nem léphetett föl mással mint a Theodosius által kötelezett adó követelésével. Azonban az uj császár Marcianus egy derék régi katona, e követelésre azzal válaszolt, hogy aranya barátjai számára, ellenségei ellenében pedig csak vasa van, egyszersmind fegyverkezett és seregeket gyűjtött. Attila azért jobbnak látta erejét a nyugoti vagy is római császárság ellen fordítani. Az előtt 15—16 esztendővel, midőn Attila kormányra lépett, III. Valentinianus nyugoti császár testvére Honoria ábrándos nagyravágyásból vagy talán boszúból családja iránt, mellyet nem akarta férjhez adni, jegygyűrűt küldött Attilának. Ez akkor Honoria ajánlatát figyelemre se méltatta, ajánlatára nem is válaszolt, de gyűrűjét megtartotta. Attila most a gyűrűt Valentinianus császárnak megküldvén, tőle Honoriát nejl s vele együtt annak örökségét, a római birodalom felét követelte. A császár válasza az volt, hogy testvére már férjnél lévén, hozzá nem mehet, de ha szabad volna sem illetné őt a törvények szerint osztályrész a birodalomból. Attila mind e mellett követelésétől nem akart elállani s e tárgyban élénk vitát folytatott a császárral. Egyszerre azonban e vitával fölhagyva egészen más hangon kezdett beszélni, s legbarátságosabb indulatot mutatott Valentinianus iránt. A császárnak mondá, nincs nála igazabb barátja; hatalma, serege, a császár szolgálatára készen áll, s nem óhajt semmit jobban, mint hogy barátságát tettel bizonyíthassa. A rettegett Attilának e rögtöni szíves barátsága, mint veszélyt rejtő csel, szintolly aggodalomba ejtette a császári udvart, mint előbbi fenyegetőzése. Attila rejtett szándéka nemsokára világosságra kezdett jönni. Ő ugyanis, miután időközben az afrikai vandálok királyával szövetségre lépett, hogy egyszerre amaz tengeren, szárazon támadják meg a római birodalmat, követséget küldött Valentinianushoz, tudtára adván, hogy a nyugati góthokkal lesz háborúja, mellybe a császár ne avatkozzék. A nyugoti góthok, kik az Ázsiából berohanó kunok elöl vonultak előbb a keleti császárságba, s onnan később a nyugoti birodalomba költözve Galliába, a mai Francziaországba telepedtek. Attila szerint a kunok megszökött alattvalói voltak, kiket ő most, mint mondá, vissza akar hódítani s hogy a császári birodalmat többé ne háborgathassák, meg fog zabolázni. Hasztalan volt Valentinianus ellenvetése, hogy ezen népet megtámadni, melly az ő pártfogása alatt áll, annyi mint birodalmát támadni meg, s hogy a góthokhoz nem juthat el a nélkül hogy az ő tartományait föl ne dúlja , Attila megmaradt elhatározása mellett. Másfelöl titkon tudósította a nyugoti góthok királyát Theodorikhoz, hogy ő Galliába csak a római járom megtörése végett fog beütni s vele Galliát megosztani szándékozik. Theodorikh, midőn nem sokára Valentinianus levelét vette, mellyben ez öt fölszólitá, fogjon kezet vele a világ zsarnoka Attila ellen, ki a birodalmat, mellynek a góth nép is tagja, végromlással fenyegeti, e két ellenkező izeneten megzavarodva igy kiáltott fel: „Rómaiak ! kivánságtok teljesült; Attilát nekünk is ellenségünkké tettétek." Legjobbnak látta a rómaiakat magokra hagyni s országa határai közt maradva fegyveresen várni, ha Attila meg fogja-e őt csak ugyan támadni. A 451-dik év januarius havában megindult Attila tábora a Duna mellől nyugot felé s már márcziusban Gallia határánál a Rajna partján állt. Mint a bérczi hószakadék, melly mig a völgybe ér, óriási tömeggé növekszik, ugy növekedett e tábor, minél tovább haladt, azon németországi népek seregeivel, mellyek Attilának hódolva seregeikkel zászlajához csatlakoztak. A keleti góthok, gepidák s több apróbb törzsek királyai és vezérei ott voltak Attila kíséretében remegő tisztelettel figyelve ennek minden intésére s híven teljesítve kiosztott parancsait. E roppant tábor, mellyet a történetírók 500,000 emberre tesznek, több helyt kelt át egyszerre a Rajnán. A parti városok közül némellyek meghódoltak, mások megkísértették az ellentállást, de hasztalan. A Rajna melléki apróbb népek közül egyedül a burgundok szegültek ellen , de csatát vesztettek. A frankok futottak, hasonlóan a római helyőrségek. A Rajna völgye Strassburg, Speyer, Worms, Mainz, és több városokkal Helvetiától kezdve a tengerig Attila hatalmába jutott. Attila maga a Rajnán átkelve Gallia régi fővárosának Triernek tartott, ezt elfoglalván az erős Metz várost vívta, de egy ideig sikeretlenül. Már jó tova haladt e várostól, mellynek vívásával idejét vesztegetni sajnálta, midőn hirül viszik neki, hogy Metz várfalának egyik rongált része összerogyott. Vitézei rögtön lóra vetik magokat, visszanyargalnak s még azon éjjel húsvétra viradóra a városba betörvén a lakosokat a püspök kivételével, kit az egyházból foglyul hurczoltak, kardra hányták s magát a várost porrá égették. Metztől a tábor a nagy és népes Reims ellen vonult, de ezt lakosai már oda hagyták; csak a püspök és a papság maradt a városban egy maroknyi elszánt néppel, bevárandók mit Isten felölök végezett. Midőn a kunok a kapukat betörve a városba rontottak, a püspök diszöltözetben papsága és hivei élén az egyházból eléjök vonult erős hangon énekelve Sz. Dávid zsoltárából : „Az én lelkem porba van szegezve; élessz meg uram a te beszédeddel." Egy kardcsapás földre teritéöt s erre megkez-