Vasárnapi Ujság – 1854

1854-03-26 / 4. szám - Bárándy János életéből 29. oldal / Életirások; jellemrajzok

29 mung. Mit 16-kán a „Wanderer" az „Abendblatt"-ban után­nyoma.Mert csak a fák gyökerei akadályozzák, hogy minden eső után, mérhetlen föld és kavics a folyam ágyát, (tehát az áradá­sokat is) emelje. Azért minden árok- patak- és folyamnál, de főkép hegyeken fákat kell ültetni, és nem könnyelműen azokat kiirtani, midőn kőszén van. Mikor a krumpli hazánkba jött, eleinte mondták : ez étel csak disznónak való! És most? Nem vagyok próféta, de előre is mondhatom: így leend a kőszenekkel is. Félre az előítéletekkel! Csehországban is mondták eleinte : a kőszéntüzelés büdös, és barnítja a fehérnemüeket. 1844. a cseh Teplitznél a parasztok ud­varában kutakat láttam, honnan nem víz, de kőszén huzaték fel. Akkor Theresia várban olvasom a Wiener Zeitungban = 1 font jó kőszén annyi meleget ad, mint 2 font fa (akár puha, akár ke­mény). Azért vettem ama parasztoktól, szobám fűtéséhez a má­zsa kőszenet 8 p. kron. Előbb 1 öl puha fáért 10 p. forintot fi­zetek, melly 15 mázsát nyomott; tehát később csak 7% mázsa kőszén kellett, 8 krjával 1 pft. Tehát 9 forinttal kevesebb költ­ségem jön, csak 1 öl fánál. Azért előre, mert a „Fossil Flora of Great Britain" (az angol kőszén-bányákat fekete gyémánt-bá­nyáknak nevezik) nálunk még kevéssé ismeretes. *) Első magyarázás : „1 öl fa , 18 ft" ha kemény, 20 mázsát nyom; tehát helyette 10 mázsa kőszén kell a 40 kr , 6 ft 40 kr, és nem mint fent 2 ft 40 kr. Második magyarázás : „a kőszén vaskosárba tétetik;" mi nem elég, sem világos. Kőszénfütéshez szükséges: 1. Nagyobb lég­huzam, mihez vas-rácsolat (Eisen-Rost) kell (nem vaskosár), melly ha 6' széles és 1' hosszú, többnyire elég nagy, mint 1. kép abcd ; a két vasrúd ac, és bd (mellyeken a rács rudjai felszegeztetnek) 3"-val a, b, c, és d-nál befalazva vannak. Alul 6—9" magas hamuesés ae, 2. kép, mellyet több­ször kell kiüritni, mert ezen át megy a léghu­zam. Hogy ez nagyobb legyen, jobb, ha a kály­hának 3 nyilása­­ v. 4 kép van, [hol ha o, r, öntvas (Gussei­sen) tábla,rajta főzni is lehet,­ mert több melegítő felszín van. Alaprajzk:1. Svéd kályha Herrnhuter ff* k%-nál elég egy függőleges 3. kép. 4. kép. térdcső fekete pléhből f, g, h, í, k, 1, 2. kép De olly cső 3. kép­nél felesleg, mert a circulatio már a kályhában, hol m, n,p, q, r, s, fedél­ téglákból, orr nélkül, vas­rudakon fekvén; t = zárt lyukak, hogy 3-szor télben koromtól tisztítani lehet, u, m = 9" minimum, v , 4/4 /', és l"-val esik, hogy a barna víz nem folyhat a kályhába, mert büdösséget okozna. Igy k, 1-nál is 2. kép, hol a füst f, g-töl lefelé megy h-ig, honnan más csőben ik ismét feimegy, gh és ik csövek egymás mellett lehetnek, sőt jobb, ha távolabb a faltól. A füst melegsége olly nagy, hogy olly csövekkel duplázni lehet a melegítést. 2. A tűzhely kisebbítése : ez öntvas kályhánál (melly leg­jobb a kőszén-fütéshez) nem kell, de mert a kőszén melege na­gyobb a fáénál, a cserép repesztése ellen, 1. kép a kályh­á­k ol­dalain mn, no és op-nál téglákkal tölcsér formájúra (trichterar­tig) kell falazni, hogy a kőszén mind csak a rostélyon feküdjék. Nekem közönséges kályhám mint 1. kép volt, hol a tűz tégla-kö­vezeten g, r, égvén, a melegség, a fütőlyukon r, s, (­ 18"/18" nagy) — Heitzloch -— és a ház-lyukon (Zugloch) 1 = 4"/4 olly melegen elfújt, hogy sokszor a kéményt meggyujtá. Azért 1, be­falaztaték, stb. mint fent, és 3. Két szorosan odaillő vas ajtócska a füt- és hamu-lyukon készitteték, máskép a szoba előbb hűl ki. Vas- vagy sárgaréz­pléhből készitett ajtók meggörbülnek. Legjobb ha­mnt­ vasból préh-rámával készitvék. A füt-lyuk soha ne legyen nagyobb 6"/6"-nál (i. e. 6" széles és magas) és a hamulyuk 6"/4". A fülajtó mindig zárva legyen, de a hamuajtó nyitva, aztán az is bezára­tik, így a melegség tovább tart, és igy Ventil x, 3. kép nem szükséges, melly igen veszedelmes lehet, ha idő előtt bezáratik. 4. Mert a kőszén-fűtés több füstöt okoz, többször kell tisztí­tani. A kőszenet tojás nagyságra kell darabolni, és jobb többször befütni, mint igen sokat egyszerre. Azért a tűzhely kicsiny le­gyen, hogy az ember ne rakhasson igen sokat; u. m. (3.­kép) = 9" minimum, és 12" maximum. Alul forgács vagy gyujtófa teendő. Nem tesz semmit, hogy többé vagy kevesbbé kell-e nedvesítni a kőszenet. Minél kevesebb és finomabb a hamu, annál jobb a kő­szén. A hamu 2 —5 °/o) de 8% is, ámbár ez utóbbi több sütőerő­vel bír, és a sütő­kőszén (bakende) osztályába való, olly izzó szénbe többször bele kell szúrni, máskép összesül, és a rostélyt elzárja, pedig ez kivánja a legnagyobb léghuzamot. A tüzelőszer­pazarlás 2 oka : 1) nem használván a meleget 2) kevés tűz táp­lálata. A tűznek léghuzam kell, hogy elevenen égjen, máskép ke­vés meleget, de sok füstöt ad, azért vasrács u. 3. kép és hamue­sés­­, miért „takarék-kályhának" (Sparofen) nevezik. Vas­kosár­nál a léghuzam nem alulról, de többnyire oldalról a meleget el­kergeti a kéménybe. Vaskosár csak kaminhoz illik, mint egész Angliában kőszénfütésnél, de nálunk a kályha jobb, mert 6-szor takarékosb, 5. kép utinaplómból, 1844. oct.16. a London-bank iroda termében látok 2 vas-szekrényt, a, és b,4-nyi magas és széles, 3, mély a félszélességben, mint nyilt kaminek; a kőszén (közönsé­ges, nem coaks) e, vaskosárban égett, de hova megy a füst? végre kitaláltam, hogy h-nál a dupla vasfal közt lemegy c-ig, az­tán a palló alatt d-ig, hol a kéménybe felfut. Valószinüleg a 2 kürtök előbb d, d-nél voltak, de kevés melegitések miatt, ott befalaztak. A tűz előtt ajtó nincs, mégis semmi füstöt sem láttam az irodában. Ezt a köszénsütés elleni előítélet­ miatt mutatám. (A szüntelen sütő köszéni kemenczéről máskor.) íj íj 1 W. 1­ - » *) Austriának kell évenként 12, Angliának 450, Belgiumnak­ 71, franczia és burkus­nak 30 millió mázsa kőszén. Ez az ipar mérvéül szolgál (Industrie­stfussstab). Utolsó két év Bárándy János életéből. 1854-dik évi márczius 12-kén szép vasárnapi délután három órakor a váczi­ ut közepe táján levő Simonyi-féle kétemeletes ház kapujából két, fekete posztóval fedett ló, csendesen haladt kifelé a halottas szekérrel, mellyen egyszerű fekete koporsó, s a koporsó oldalán ez vala irva : Bá­rándy János, meghalt életének 76-dik évében. 1852-dik évben illyen időtájban az akkori „Magyar Hirlap"-ban egy felhivás jelent meg — ha jól emlékszem, az újdonságok között — egy aggkoru, sanyarúsággal küzdő jeles iró hazánkfia felsegélésére, kinek neve : Bárándy János. Ugyanaz év tavaszán kezdett e sorok irója rendesen a „komlókert"­ben ebédelni, hol csaknem mindennap megjelent egy ősziszakállu tisztes öreg ur is, s miután a vendéglőst és nejét, inkább szives pillantással s fej­bólintással mint szóval ü­dvözlé, többnyire magányos asztal mellé telepe­dett, néha néha körüljártatta nagy kék szemeit, melly­ekből sok éber tüz, de semmi életöröm nem tündöklött, gyakran szó nélkül végezte ebédjét, s a mint jött, úgy távozott lassú csendes léptekkel. Egész lényén nagyon meglátszott, hogy az élet viszontagságai igen megviselték, kifárasztották. Ha egyszer másszor megesett, hogy beleszólott a beszélgetésbe, igen éles jól találó sarkasmus vola rendesen a mit mondott, néha igen kedélyes hu­morral feleresztve. Ezen öreg ur nem más volt, mint a már két izben em­lített Bárándy János tudós hazánkfia , kinek publicistái és statistikai ta­lentomával még nem nagyon rég­mult időkben gyakran találkozhatott a komolyabb olvasmán­nyal foglalkozó olvasó. Huzamos találkozás után bizalmasabb ismeretség támadt, s egy íz­ben következő párbeszéd keletkezett közöttünk . Én Török Jánosnak bizonyos czikkére vonatkozólag az öreg úr ta­nulságos véleményét óhajtván hallani, felhozom azt, de az öreg misantro­pikus kedélyben lévén, ez lett a válasz : — Én haragszom Török Jánosra. — Miért ? — N­a ő nem mentett volna meg a haláltól, azóta semmi bajom sem lenne a más világon. — Micsoda haláltól ? — Az éhenhalástól Nekem elakadt lélekzetem, s az öreg úr szokott lassú beszédével folytatá : „Egyszer a mult tavaszkor öt napig nem ettem egy falatot sem, s mondhatom, hogy már nem gondoltam eledelre , csak nyugodtan vár­tam a halált , melly feloldozand nyomoruságomtól : akkor jött hozzám Török János bizonyos statistikai adat iránt értekezni. Én már nem igen birtam beszélni, s Török megtudván gyengeségem okát, rögtön rendelke­zett étel iránt, és egy hétre előre kifizette a vendéglőst részemre. Azután eljöttem megkérni Majert, hogy ne haragudjék reám a hosszú várakozás miatt — mert már jó ideje, hogy kosztpénzzel tartozom neki — de Majer uram jól megszidott, hogyV­ily­en Sokáig elmaradtam, s feleségével együtt elállván utamat, nem látottal?el^irfig meg nem igér­tem nekik : „hogy

Next