Vasárnapi Ujság – 1854
1854-11-12 / 37. szám - Az avar vezér. Jókai 317. oldal / Elbeszélesek - Az avar vezér 37. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)
A muzulmán esküje nem gyermekjáték , amit Istenére fogadott, azt megtartja az utolsó betűig , bárha a moszkónak fogadta is azt. Balkár bég keserves könyökkel csókolá össze a legelső cserkeszkardot , amit egyik testőr kezében meglátott; mintha édes kedves szeretőjétől búcsúznék el, akit nem fog soha büszkén oldalán hord hatni, éjszaka álmában kebléhez ölelhetni, nagy veszedelmében hozzá beszélhetni többé. Az asszony gondolatja kitörné ezt a bánatot szivéből. — Hol van Gyiungyija ? szólt öccséhez fordulva Az avar vezér. (Folytatás.) Regényes rajzok a mostani orosz-török harczból JÓKAY MÓRTÓL, midőn szabadnak érzé magát. — Kívánod, hogy elvezesselek hozzá? — Azt mondtad, hogy még most is szeret. — Igazat mondtam, ő az én nőm s az ángy ne szeretné-e kisebbik urát? — A te nőd? ordító Balkár dühödten, mint egy tengeri szörnyeteg, akit a szárazra húztak, s ugyancsak volt dolga Mahomednek és az ő harminczezer próféta társainak, hogy a béget alig kimondott esküjére emlékeztessék, mert bizony közel állt hozzá, hogy kikapjon egy szuronyos puskát a tiszteletére rendelt őrök valamelyike-