Vasárnapi Ujság – 1854

1854-12-17 / 42. szám - Canrobert tábornok 377. oldal / Életirások; jellemrajzok - Canrobert 42. szám / Fametszvények. (Magyarázó leirásokkal.)

vid Lapunk 35-dik számában , 301-dik lapján közöltük fö­kivonatban Canrobert tábornok életrajzát : mai szá­munkban adjuk ugyanezen hadvezér arczképét. Sok tekintetben ritka egyéniség Can­­­­robert. Már az rend­kivüli eset, hogy nem magas szárma­zása mellett negy­venöt éves korában, közkatonából azon polczra emelkedett, m­ellynél fölebb még csak egy két fokkal haladhat a katonai rangban. Más részről, ha vissza - emlékezünk azon egy két vak­merő tettére, mel­­lyek életrajzában meg vannak említve s elgondoljuk ezek nyomán hogy illyen bátor szivü vitéz nem kerü­li, hanem keresi csatában veszedelmet, s nem a egy kényes urait megijesztene a kö­zönséges eső, ha olly sürün hullanának cseppet, a millyen puska- és ágyúgo­lyó-záporban Can­robert számtalan­szor egész órákat töltött, épen nem álmélkodhatunk fö­lötte, hogy a hadse­­­­regben erősen el van róla terjedve azon vakhit, hogy nem fog rajta a fegyver. Ez ugyan alaptalan, mert az afrikai csa­tározásokban , nem egyszer folyt az ő vére is, sőt már ez őszön is kétszer kapott könnyű sebet, s talán annak tulajdonít­ható az előítéletes állítás, hogy ollyan sebet, melly tétlenül leterítette volna, még nem kapott, a könnyebb sebeket pedig, mikor neki módjá­­­ban van súlyosabb csapásokkal vissza­fizetni, nem szokta számba venni s mig karját birja, nem so­kat törődik vele, ha például a lábához dörgölődik vala­melly ellenséges go­­­lyó. Mióta életrajzát adtuk, nem történt vele egyéb változás csak az, hogy Lajos Napoleon császár reá bizta St. Arnaud ha­lála után, ki határ­talan bizalommal volt jelleme és ka­tonai jeles tulajdo­nai iránt, a keleti franczia sereg vezér­letét, a mi senkit sem lepett meg, mert az egész fran­czia seregben alig van, a­ki katonai jelességekre nézve Can­oberttel verse­nyezhetne. Előléptetése sem jellemében sem szo­kásaiban nem vál­toztatott rajta sem­mit, most is ott van ő, hol legsűrűbben fütyörésznek a go­lyók, csakhogy már most nem különösen szeretett zuávjai, ha­nem az egész sereg élén; katonái csak ugy szeretik mint előbb, s mivel tud­ják róla, hogy soha

Next