Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-01 / 13. szám - A viz. Hegedűs 99. oldal / Természettudomány
99 hivat most engem a földesúr. A ló visszakerült, az a semmiházi valahol hurokra került, s fel is akasztották. — A földesúr pedig meghallván, mi keservesen kellett nekem a lovat megfizetni, talán káromat meg akarja tériteni. Hej, de jókor jönne most ez az egy pár forint. Tovább ment, bekopogtatott a főterembe, s szemközt állt földesurával. De milly nagy lehete bámulása, midőn több vidéki ismerősök között, mint egyedül idegent, azon szőke szakálas ifjat ismeré meg, kiről csak az imént hivé, hogy valahol felakasztották, s kit néhány perczczel ezelőtt tolvajnak , lókötőnek s pokolpozdorjájának nevezett. Szegény öreg még ő volt megijedve! Még ő érzette lábait reszketni! az ő térdei ingadoztak, mintha bocsánatért kellene esedeznie. Ifjabb Ritka Péter uram azonban, bárha csak néhány napos volt még uj méltóságában, tudta mint kell viselni magát. Egész megelőzéssel jött ő az öreg elé, kezet fogott vele, megölelte, magához szorította; azután az egész vendégsereg előtt bocsánatot kérvén tőle, olly szép, olly érzékeny és olly hosszú beszédet tartott előtte, hogy azt egész terjedelmében közlenünk, tiltja megszokott rövidségünk. Elég az hozzá, hogy szíves megindító jelenet következett. Nem könnyezett ugyan az öregen kivül senki, de omló könnyeit mindenki méltányolta. — Lássa, igy megyen a világ sora, édes Posztoczkim — szólt még egyszer az ifju, s az öreget maga mellé ülteté. — Jól ismertem én egyszeri látás után is emberemet . . . tudtam én azt előre, hogy megbocsátja nekem , a mit éltem megmentése végett ellene elkövettem. — Isten látja lelkemet — felelt zokogva az öreg. — De csakugyan jobban szeretem, hogy így látom kegyelmes uramat, mint pedig másképen, ahogy én képzeltem ... de hagyjuk el ezt, ami elmúlt, az elmúlt. — Az illyen beszédet szerettem én mindig ami elmúlt, az elmúlt, és igen jó, hogy elmúlt . . . Különben pedig megparancsoltam lovászomnak, nyergelje fel a kérdéses lovat, s vigye át tőlem ajándékba udvarbíró uramhoz, ott lesz aztán valahol a nyereg alatt egy csomócska arany is, annak fejébe, hogy Posztoczki uramat olly igazságtalanul megfizettették. És igy elvégezvén egymás között ügyünket, nincs egyéb hátra, minthogy legyünk újra jó barátok, s feledjük a multat. — Eri kegyelmes uramnak hü szolgája vagyok. — Az én udvarbiróm, kire mindenemet rá szoktam bizni, az nekem barátom. — Kegyelmes uram engem mindig udvarbirónak nevez . . . — Patvarba! ha én vagyok Verebes örökös ura, talán csak az az udvarbiró, kit én szólitok annak. — Ha igy érti kegyelmes uram, vegye hálámat . . . — Semmi hála, semmi köszönet; ha e dolog után, még köztünk valamellyik fél adós marad, az mindenesetre én vagyok. Ebéd után a földesúr karon kapta udvarbiróját, s bevivé dolgozó szobájába. Ugyanazon hely volt ez, hol néhány hó előtt Posztoczki és Verebes Lázár uraimék között olly heves jelenet folyt le, s mellynek az lett vége, hogy az öreg hivatal nélkül maradt. — Jöjjön csak édes öreg barátom , rendezzük el gazdaságunkat, mert holnapra mindkettőnkre nagy munka vár. Én az egyik rendbeli lovakkal Bánfi-Hunyadra megyek s ott feleségül veszem, ha ide adják, öregebb Ritka Péter hadnagy uram egyik lányát a nyolcz közül. Szép gyermek ugyan mind a nyolcz , de egy kis kékruhás szőkének mégis legnyájasb vonásai voltak. — Udvarbiró uram pedig a másik rendbeli lovakat fogatja be, s ki megyen a vidékre, meghivja lakodalomra a kit csak talál, boldogot és boldogtalant : a választást udvarbiró uramra hagyom; csak valamiképen ki ne feledje a szentlőrinczi papot és a feleségét , s ha a pap a távolság miatt nem igen Ígérkeznék , mondja el csak azt ott ujságul , hogy Bánfi Dénes uram egész hétre készül a szentlőrinczi erdőkbe vadászatra, azonnal más nóta lesz a háznál. — Ezt nevezi kegyelmes uram gazdasági ügyeknek ? — Mit nevezzek mást? a többire nézve az én udvarbiróm korlátlan hatalommal van megbízva. A viz. Irta Dr. HEGEDŰS. (Vége.) Mint láttuk,a vizben különféle ásvány- s növvényrészecskék majd keverve, majd felolvadva találtatnak, de ki hinné , hogy ezeken kivül még más idegen alkatrészek is találtatnak, s mégis igy van. A vizben kisebb nagyobb mennyiségben légnemek is vegyitvek, leggyakrabban élentj és szénsavany (Kohlensäure). Midőn szén ég vagyis a lég elenyével egyesül, ezzel együtt egy színtelen légnemet képez, melly égésre s beszivásra, lélekzésre egyaránt alkalmatlan. — Gyakran uj borból, forrás közben is fejlődik, s ekkor a pinczékben nem ritkán szerencsétlenség is történik; igy p. o. 1840-ben Egerben négy ember jön az illy szénsavany- beszivásnak áldozata. A viz ha szénsavany közelébe jő, kiterjedéséhez hasonló térfogatú szénsavanyt szí magába, vagyis egy itcze viz, egy itcze szénsavanyt bír elnyelni; bizonyos viszonyokban, például nagy nyomás alatt, többet is. — A vizek, mellyek majd bizonyos rétegeken átfolyván, sok szénsavanyt elnyelnek, vagy mellyekbe mesterségesen szénsavany szorittatik, ettől savanyús csípős szagot, hűsítő ízt nyernek s erősen gyöngyöznek. Ezek savanyu vizeknek neveztetnek s főleg nyáron nagy melegben, forró éghajlatok alatt hüsitö s olvasztó tulajdonságuk miatt kedveltetnek. — Hazánk sem szűkölködik savanyúvíz forrásokban, elég legyen itt a füredi vizet s a mármarosi suligulit említenem. Ha valamelly testet érintünk, azt tapintatunk segélyével majd hűsnek, hidegnek, majd langynak, melegnek találjuk a szerint, a mintát érintett test, testünk érintő részénél több vagy kevesebb meleget tartalmaz. — A víz szintén majd hüves, majd jéghideg, majd ismét forrásig meleg s e szerint majd szilárd folyadékony vagy gőz alakú. — A meleg minden testet tágít, mint ezt számtalanszor tapasztaljuk a közéletben, — s ezen hatást a viznél is gyakorolja. — Mennél melegebb valamelly test, annál könnyebb, és mennél hidegebb, annál nehezebb. A meleg hiányozván, a meghűlt test összehúzódik, kissebb tért foglal el, s így súlyosabb lesz. — A hideg viz is a melegnél nehezebb, de csak bizonyos mértékig. — Azon törvény, mellynél fogva a testek szilárd állapotban nehezebbek mint folyó állapotban, kivételt szenved a viznél. — A jégnek ugyanis mint szilárd testnek, súlyosabbnak kellene lennie, a leghidegebb viznél is, de ez nincs így, mert látjuk, hogy a jég a vizén úszik, tehát könnyebb a víznél. Ez egyszerű, köznapi s figyelemre alig méltatott tünemény egész létünkre nézve határzó, ha ugyanis e kivétel nem léteznék, a viznek felső, legelőször megszilárduló rétegei, ahelyett hogy fenn lebegnének, sulyoknál fogva a fenékre leszállnának s réteg réteget követve, folyamok, tavak, sőt maga a tenger, fenékig lefagyna s nem volna nyári nap, mellynek heve ezt felolvasztani képes lenne; — igy földünk csakhamar zord és lakhatlan sivataggá válnék; — mint millyenek földünk sarki tájai, — hol a hó s jég egész hegyeket, tartományokat képez. A viz egyike azon testeknek, melly igen csekély meleget kiván olvadására, de a melly testünk melegénél rendesen hüvesebb s a természetben forró állapotban csak ritkán találtatik. Hol a viz testünk külsejénél melegebben tódul fel, meleg forrásokat képez, mint millyenekben hazánk sem szűkölködik,— s valóban felette érdekes téli időben egy meleg forrás mellett állni, midőn a közellévő folyamot kemény jégpánczél borítja. De milly hatalmas látvány lehet az éjszaki sark közelében levő s örök jéggel borított Island szigetén a Geyzer forrása, melly 18 láb átmérőjű forró vízsugarat 150 lábnyi magasságra lövel fel. A vizek természetes melegét különfélekép igyekeztek a terse