Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-08 / 14. szám - Léghajózás lehető-e a csillagokig. Edvi Illés P. 110. oldal / Természettudomány
111 északi égsark-csillagot is, rajzolt égképen a legelső feladatot; — a nélkül, hogy illy égképet valaha láttak, vagy annak merre s hogyan fordítását tanulták volna. — Bár kik legyünk pedig, és az astronomiában (csillagászi tudományban) bármelly kiskorúak, mégis a csillagos ég mindenikünket érdekel, néma felénk ragyogásával merengésekbe sülyeszt; a holdban, mint a hozzánk legközelebb (azaz csak 50 ezer mérföldnyi közre) álló planétában élő mozgó alakokat is képzeltet s nagyszerű gondolatokat ébreszt, — név szerint azt a gondolatot, vajha lehetne embernek oda még valamikor elhajózni, vagy onnét hozzánk valamelly eleven lénynek alá lebegni. E sejtelemhez némi kis remény-szárnyakat fűz az a légtünemény, melly szerint földtekénkre hol itt hol ott néha más csillagbeli égitestek, u. n. meteorok (levegői kövek) több izben már vetődtek el, — mint ollyan ide tévedt darab követ a magyar nemzeti muzeumban is szemlélhetni. De hogy ez a kellemes remény miként törpül alá az ábrándozások körébe, és hogy milly kézzelfogható okokkal bebizonyul, miszerint az ember kötve van kizárólag a földgöröngyhöz , az ki fog tetszeni, ha az itt következő tudósítást megolvassuk, melly egy franczia tudós léghajózónak 1837-ben kelt és többször ismételt lég-balloni tapasztalásokkal igazolt utazási naplójából van kivéve. „Ezernyolczszáz lábig a föld színvonalán fölül, az emberre minden benyomása talán kellemetes. Alánézdelve még minden tárgy tisztán felismerhető, és az utazónak úgy tetszik, mintha madárként vitorlázna a levegőn át. De mihelyt az utas 1800 lábnyi magasságnál fölebb emelkedik, a légkör azonnal elzordonul, alatt minden tárgy egybefoly, a levegő vékonnyá ernyedez, a lélekzet szorongó lesz, a beszélés majdnem lehetetlen; sőt a szemekből, fülekből és orrból vér selkedez, a földi légkörnek testre nyomaszkodó súlya már itt széttágulván. Mostantól fogva a hideg is mindinkább növekedik, az ég kék mennyezete mindinkább elhomályosul, a physicai élet mindinkább elhal, földön a leghalkabb mozdulat a légballonnak borzasztó reszketését idézi elő, — az emberi szó értelmetlenné válik egészen, és az aëronauta (léghajózó) maga körül nem érez mást, mint a legiszonyatosb egyedüllétet. Midőn illyenkor a ballon alatt a földi légkörben zivatar keletkezik , ez olly megható pompás látományt nyújt onnét fölül, mellynek nagyszerűségéhez semmi nem hasonlítható. Huszonnégyezer lábnyi magasságban már alig lehet kiállani néhány minutáig." Csillagokhoz tehát még közelebb emelkedésről, föld fiainak szó sem lehet. Edvi Illés Pál. Társulati élet. Folyó ápr. hó 2-kán tartá a budapesti hangászegyleti zenede év" közgyűlését német szinházépületi helyiségében, b. Prónay Gábor egyleti elnök előlülése alatt. Mellőzve a közgyűlés apróbb házi ügyeit, ki akarjuk emelni annak folyamából azon közeledést, mellyet a zenede a nemzeti szinház iránt legközelebb viszonzott. Tudjuk, mikép a jelenlegi igazgatóság alatt, utóbbi napokban, a körünkből távozott dalművésznő Leszaievszka k. a. a conservatorium javára lépvén föl a nemzeti szinpadon egy kötelezettségén kívüli előadásban (Ingolettoban), mellynek jövedelméből egy szép rész több mint 300 pft jutott a zenedének. Ez Leszniewska k. a. nevét a szóban forgó intézet évkönyvében természetesen örökitni fogja; azonban an. szinház igazgatósága részéről is dicséretes rokonszenv jele ez intézet irányában, mellynek, sajátképi rendeltetése szerint, a szinház egyik növeldéjének kell lenni. Ezen részvétet a közgyűlés viszonozandó, muzeumi igazgató Ztubinyi Ágoston cs. k. tanácsos ur megelőző szives ajánlata s illetőleg indítványa következtében elhatározta, évenkint a nemzeti múzeumban, csekély belépti díj mellett a zenede tanítványai közreműködésével egy hangversenyt rendeztetni, s annak jövedelmét a nemzeti színházi nyugdíjintézet számára felajánlani. Óhajtjuk, hogy e közeledés még inkább növekedjék, s a két intézet elvégre az óhajtott rokonsági fokba jusson. A közgyűlés ugyanekkor az igazgatósági s választmányi tagokat is újból megválasztotta, következő eredménynyel : Igazgató Mátray Gábor; aligazgató Bräuer Ferencz; pénztárnoki előljáró Weisz B. F.; pénztárnok Barabás Antal; ügyvéd Barabás Dániel. Választmányi tagok : B. Eötvös József, gr. Győry László, gr. Károlyi György, Kubinyi Ágoston, Mátray Józs., Doppler Ferencz, Horváth Edm., Karácsonyi Guido, Kern Jak., b. Révay Simon, Schernhofer Kár., Fleischl Dávid, Meszner Józs., Szekrényesy Józs., Bräuer Józs., Mildnerl Fer., Pentsch J., Hauszner F., Langer János, Patachich Károly, Szabó J József, gr. Festetics Leo, Patay Józs., Elischer B., Klőszer J., Szántófyi Antal, Saphir Zzigm., Gombos Bertalan, Szabó Béla és Fogarasy János. Minthogy épen a zenede 1854-ki évkönyve fekszik előttünk, egyúttal némelly adatokat közlünk az intézet állapotáról. A zenedei növendékek száma mult évben, 6 tanszakban 8 tanár alatt összesen 277-re rúgott. Az intézetet fentartó s ápoló egylet tagjainak száma több mint 500 mára ezek közt van 45 alapító (maguk az alapítványok összege 14,505 ft 13 kr). A zenede bevétele volt 1854-ben 5101 ft 10 kr., kiadása 3700 ft 6 kr., maradt kézipénztár vagyona (a tartozásokkal együtt) 2114 ft 4 kr. — Nem válhatunk el az intézettől a nélkül, hogy illőleg ne emlékezzünk meg a t. elnök b. Prónay Gábor ur áldozat teljes részvétéről ez intézet iránt, ki annak nemcsak 1500 pftot adományozott mint alapitó, hanem tevékeny közremunkálásával a zenedét úgyszólván megalapitván, az intézetet hanyatló állapotából jelenlegi virágzásának fokára emelte, s ügyeit folyvást valódi hazafiúi buzgalommal s ildomteljes belátással vezeti.0 flatai találmányok. Egy pesti német lap dicsérőleg emliti Csomortányi A. hazánkfiát s ennek több erőműtani találmányát. A „nagy Kristófhoz" czimzett gyógyszertárban egy házi tápirdát készített, melly mindenkit örvendetesen lep meg. A gyógyszertár tulajdonosa, Schernhoffer ur szives készséggel mutatja bárkinek is, kit a dolog érdekel. A készület igen egyszerű s lehetővé teszi, hogy általa a gyógyszertár a laboratoriummal, az emeletben létező lakással és viszont, folytonos és pontos közlekedésben lehessen. Schernhoffer úr az első, ki ezen szép találmányt először léptette nálunk életbe magánhasználatra, s remélni lehet, hogy példája több követőre fog találni. Csomortányi úr késznek is ajánlkozik e sok időt és fáradságot megkímélő találmányt minden más nagyobb házaknál, szállodáknál, üzleti irodáknál stb. jutányos díjért alkalmazásba hozni. Szintén Csomortányi úrról olvassuk, hogy egy művészet és tudománykedvelő ur természettani műtermébe egy villanyórát, villanyharangot s egy galvános napot szolgáltatott, melly tárgyak hasonlóul nagy dicsérettel emlittetnek. Azon felül több tudományos egyetem számára készített természettani műszereket s a birtokában levő bizonyítványok tanúságot tesznek nevezett hazánkfia műtani ügyességéről s munkásságáról. Egyveleg. — Mozdony-tárdák. A sardiniai távírdák főigazgatója Bonelli Kajetán új találmányát a mozdony-távirdákat (Locomotiv Telegraph) mult hóban mutatta be a turini tudományos akadémiának. Ezen távírdák czélja, hogy a vaspályákon futó egymástól távol mozdonyok, legsebesebb futásukban is, folytonosan közlekedhessenek egymás közt, s a távol hivatalszobák s állomásokkal is, s minden percmben válthassanak egymással sürgönyöket s jeleket. Felette sokat nyerne általa a vasúti biztonság. — Két angol közkatona, kik otthon azzal mulattak, hogy az orosz czár képét lefestették s azután időtöltésből bele lövöldözgettek, hadi törvényszékileg elítéltetett. Az egyik 52 , a másik 162 napi börtönt kapott súlyosítva nehéz munkával. Egy angol kiszámitotta, hogy világ kezdetétől fogva mostanig tizennégy ezerszer milliom (14,000,000,000) embert emésztettek fel a háborúk. Ha ennyi ember kinyújtott kezekkel összefogódznék 14,583,330 mérfölddel hosszabb láncz keletkeznék belőlök , mint amennyire a hold a földtől van, 603-szor lehetne azzal az egész föld kerekségét körülpályázni, és csupán a mutató ujjaik egymás végébe sorozva 600,000 mérfölddel érnének a holdvilágon túl. Ha pedig valaki mind a tíz ujját össze akarná az elesetteknek számítani, mindennap (a vasárnapot se véve ki) 19 óráig számlálna, s minden órában 6000-et bírna számba venni, mégis 336 évig kellene élnie, hogy munkáját bevégezhesse. xx Tárogató. x* Mária Dorottya ö cs. kir. Fenségének, dicsőült József nádorunk özvegyének hült tetemei f. h. 4-én délutáni egy órakor temettettek el ünnepélyesen.— Az örök emlékezetű elhunyt fenséges asszony tulajdon kívánsága szerint, forrón szeretett férje mellett nyugszik a budai királyi sírboltban. A testvérvárosok lakói minden osztályából nagy számmal jelentek meg a szegények üdvözült védangyala végtiszteletére, és minden arczon láthatók valának a szívből eredő fájdalom bánatos vonásai. — Olly nagy volt a magas elhunyt halotti kísérete, hogy a két testvérváros, mellyekkel közlött jótéteményei a dicsőült főherczegnőnek felszámithatlanok, a nagy veszteséghez méltóan volt képviselve a szomorú lakosok sokasága által.Jól mondja a „Pesti Napló" hogy : „a két város meg akará mutatni, hogy ki életében ezerek által szerettetek, halálában ezerek gyásza és szomorúsága jön."