Vasárnapi Ujság – 1855

1855-04-29 / 17. szám - Egy császári menyegző 131. oldal / Történeti emlékek

131 gyökérrel kellett szakittatnia, én imádlak téged ó Mária s most, midőn czifrán tartott, de meggyalázott rabnő vagy, im lábaidhoz rakom vagyonomat, rangomat, életemet, mindenemet! Az ifjú mintegy saját merészségén rémülten elhallgatott s kétely és remény közt szegezte szemeit a királynőre , kinek ar­czain két nehéz könyv pergett alá. — Szerencsétlen! — szólt részvétteljes hangon — szeren­csétlenebb , mint én, mert még reményeket táplálsz, s az azok megsemmisüléséni fájdalmak még előtted vannak! . . . Tudod-e, hogy kiért magad föláldozni akarod, egy harácsul foglalt ország királynője , kinek meghalni vagy kolostorba mennie szabad, de kitől a boldogság , vagy a tehetésnek csak legkisebb tere is, mérföldekre van elzárva. Eszeveszett! ki ifjú hevedben ollyas­mit tudsz képzelni, hogy Georgia özvegy királynőjének megen­gedtessék nőül menni országa egyik hatalmas herczegéhez, hogy két hét múlva fellázitsa a népet, s trónját visszakövetelje? . . . Szegény barátom! folytatá kezét a térdeplő herczegnek nyújtva, ki azt csókokkal halmozá, körülem a boldogság rózsái nem te­remnek , süllyedő hajó vagyok én, s ha menekülni, élni akarsz, köteleimbe horgonyaidat ne akas­szad! — Tehát nincs-e mód e kelepczéből szabadulni ? — kérdé baljós hangon a herczeg. — Van Kristán, — egyetlen egy. — És az? . . . — Általános lázadás, az oroszok bekerítése s a királyság helyreállítása. De ez nagy mü herczegem, és a veszély közel; ad­dig én rég ártalmatlanná fogok tétetni. De mindegy; te közel­ben lessz és meg fogsz engemet egykori játék­társadat bőszülni — nemde Kristánom? . . . A királynő viszont átengedé szép kezeit. — Megmentelek! — kiáltá örült hévvel az ifjú; mindent mérlegbe dobok, kardomat, életemet, szivvéremet! Titokban rendre járom a békételen nemességet; elbeszélem szenvedésedet a köznépnek; föllázitom a hegyek lakóit : az imereket, ming­releket, cserkeszeket. Lábaidhoz rakom a muszka minden tábor­nokának kardjait. ... De fogsz-e akkor felelni nekem királynő ? Mária kétkedőleg mosolygott, de karcsú derekát áthagyá ölelni, s gyönyörű fejét az ifjú vállaira hajtotta. Milly szent, magasztos érzelem! Milly édes örömmel távoz­nának tova, ismeretlen szigetekre, hol e neveket trón, király, ér­dekek, nem ismerik. Milly boldogok lennének örök feledségbe temetve s élve igaz, önzéstelen szerelmöknek egyedül! . . . De a sors könyvébe máskép van irva. Csodálatos nyomtat­vány ez, mellyhez a betűket szeszélyesen hányják össze-vissza, s ki tehet róla , e szavak mellé „forró, igaz szerelem" gyakran e szavak esnek : halál, kétségbeesés? . . . (Folytatjuk.) Egy császári menyegző. Naplótöredék 1699-ből*). Végre elvégeztem hosszas, unalmas szenvedésemet, lejárt a kóborlás ideje. I. József felséges királyunk megadta a grátiát s az nyomorúságos exilium bé­lön végezve. Sokat bujdostam, sokat jártam, láttam, De ollyan házat, mint az én házam, még se láttam, Sehol se találtam. Anno 1699 die 22 Februarii érkeztem Bécsbe. Felséges ki­rályunknak akkor kezdődött lakodalmi solennitása, s nékem ott kelett várnom, mig minden elvégződik, hogy ö felségének irán­tami különös gratiáját megköszönhessem. A mit láttam experialtam az alatt, idon leirom. Ugyan azon nap die 22 Februári Amalia Vilhelmina du­cissa, Ebersdorfra érkezvén, a kinek látogatására császár ö fel­sége , császárnéval, királylyal, érczherczeggel és ducissákkal mégyen, holott a királyné éppen az udvarra lejővén ö felségek eleibe, elöttök térdre akarván esni, császár ö felsége nem en­gedte, hanem a király felemelte, és az császár köszöntvén, meg­áldván a királynét, hasonlóképpen a császárné is; a királyné pedig kezeket csókolta meg a felségeknek , jóllehet nem igen akarták engedni; ezek után felmentek és egy kevés idő múlva a király a királynét kezénél fogva az ajtóba kihozván, a holott mindennek szabad volt kezét megcsókolni. És ez is végbe menve e felségek visszajöttek, kevéssel hátramaradva a király. Die 23 Febr. Ebersdorfból a királynét östve a Favoritába hozták. Die 24 Febr. A Favoritén kivül a mezőn csinálván egy zöld deszka házat, kinek mind fedele, oldala zöldei lévén megfestve nagy öreg üvegekből való torony ablakok rajta, mellyre egy zöld török kerek sátort is felvonván, és alatta zöld selyem sátor ké­születtel beteritvén, délután három órakor tájban a királynét oda vitték az Favoritából, az hová a királynét a seregekkel és kavallérokkal, udvariakkal kisérték. Ott azután az egész pom­pához készült seregeket, kavallérokat, a királynéval szembe léve, maga a király elé vette és megmustrálta. Onnan behozták Bécsbe illyen szertartással : Legelöll jöttek a magyar seregek. Azok között legelőll Bán uram seregei vele együtt. Egyik fele mind párduczbörbe volt öltözve, a másik fele pedig mind sárga pánczél ingben. Mind kopjások voltanak. Bán uram után m­ent Vice generalis ur serege, melly is mind kopjás volt, s a kopjákban puska csinálva, melyekkel salvét lettenek. Vice generalis uram után ment Palatínus­z herczegsége, seregével együtt. Azután az austriai regiment, mind uj bőr dolmányokban vas derekosok voltak, és strucztollasak uj kalapokban sárga ve­ress pántlikákkal felkötve, és mind egytől egyig veres pantal­lérjok lévén. Ezek után Niederlandi és Bécsi kereskedő emberek és kal­márok igen czifra és aranyos köntösökben, lovaik is igen fel voltak czifrázva. Ezek után a magyar urak , ezek után a német urak és ka­vallérok. Ezek után a Bécsi polgármester, tanácsival és polgárival együtt, ezeknek, mind magok és lovak igen czifrák lévén. Ezek után a császár és király felöltöztetett öszvérei, gyalog vezetvén őket fényes szolgák. Ezek után ugyan császár ő felsége és király felöltöztetett lovai, mellyeket is gyalog vezettek. Ezek után a király és felesége jöve velum alatt. Ő Felsége után a császárné hintaja, m­ellyben csak annyával ült. Az hintó pedig igen császári hintó lévén. Azon hintó után a császár és felesége harczossal. Ezek után a király harczossal. Ezek után néhány hintaja e felségeknek. — De mind ezek a mig betakarodtak öszve lett, hanem az ablakokon kitett szö­vétnekek és lámpások világosították meg az utszákat, mivel há­rom éjszaka az egész városban valamennyi ablakok voltanak, minden ablakon vagy két égő szövétneknek, vagy két lámpások­nak kellett égni, az szokott lámpásokon kivül, mivel azok is égtek, és azok is veresen vagy fejéren festettenek meg, ugy hogy az egész város világosságban volt. A császár ő felsége pedig a császárnéval, s ministerekkel az Augustiniánusok templomokban várta, hová elérkezvén a király leszálott, hasonlóképpen a királyné is, és a templomba bemenvén ottan copulálták e felségeket. Elvégződvén a copulatio, a császár udvarában feljöttek, és mintegy óra múlva az arra készített nagy palotában vacsorálni lejöttek, holott készíttetett volt asztal, és asztalhoz leülvén, jobb kéz felölt a főhelyen császár ő felsége ült, mellette a császárné , császárné mellett a király, mellette a királyné. A császár felöli fordulólag ült Carolus az Erczherczeg két ducissával együtt; ezeken aloll nagy kéz vagy üresség hagya­tott az asztalban ; azon aloll ült aztán cardinalis Colonics; azon aloll a nuncius apostolicus. Utánna az Velenczisek követte. Más felöli a királyné rendin fordulólag ült az nagyobbik ducissa más ducissával együtt.: és az után a királyné annya. Ott is nagy spatium hagyattatván , azon aloll ült cardinalis Grimmani, azon aloll a hispaniai követ, azon aloll a sabaudus követte. — Az * *) A betűk leiratát kivéve, szóról szóra adjuk ez érdekes iratot, a mint az ere­deti irományban áll, mellyet egy erdélyi hazánkfia szívességéből hiteles másolatban birunk. Sierk.

Next