Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-29 / 17. szám - Fapusztitás ellen. Gemzsei 134. oldal / Szózatok
135 az utak, udvarok és kertek fákkali beültetését a községeknek kötelességéül szabta ki. És mégis kevés előhaladást tapasztaltam e tekintetben, mert az utak mellett igen szépen kiültetett és megfogamzott fiatal fákból még most is ostornyelet vág a fuvaros *) , a legszebb hajtást letöri a negédes suhancz, a szenvedélyes kertészkedő őrök által védetni kénytelen ültetvényeit és gyümölcseit. Ez akasztja meg a hasznos ügy előhaladását, ő veszi el a kedvet és hasznos szenvedélyt a törekvőknél! S mi ennek oka? — Nem egyéb, mint az, hogy nagy közönségünk nem jutott még felfogására annak , hogy élőfákban Istennek könnyen elnyerhető és sokáig tartó áldása rejlik. — Ezen felfogás elterjedése nélkül bosszúságot, elkedvetlenedést aratunk mindnyájan, kik tenyésztéssel foglalkozunk s munkásságunk jutalmát, gyönyöreit és hasznait egy század részben is alig élvezhetjük. Ezen felfogáshoz legrövidebb és legbiztosabb módon jutna népünk a vasárnapi iskolák által, mellyek a magas kormány intézkedése s ezen népünk alsó osztályánál igen elterjedt lap buzditása után, hála az égnek naprul napra szaporodnak. A vasárnapi tanitásoknál van a legkedvezőbb alkalom kegyeletet ébreszteni az élőfák, s kedvet azok tenyésztése iránt. Ha majd e kegyelet és kedv általános lészen, akkor haladhat elő ezen ügy olly mértékben, mellyel a magas kormány bölcs intézkedése, a nagyobb birtokosok példája és buzdítása méltán megérdemel. A vasárnapi iskolákban mulhatlanul szükséges lenne a „Gazdasági Lapok"-ból a jeles kertész és buzgó hazafi Dr. Encz urnak gyümölcsfatenyésztés körüli népszerű czikkeit megismertetni. A gyümölcsfák megkedveltetése hasznossága miatt, könnyebb és czélhoz vezetőbb, s az maga után vonná a fatenyésztés iránti általános kedvet és fentartási kegyeletet. A vasárnapi iskolákon kívül terjeszteni kellene a fatenyésztést a hírlapokban, buzdítólag és oktatólag. Azonban a fatenyésztés iránti kedv- és hajlamfölébresztés még nem elegendő biztosíték a fapusztítás ellen. Ehhez erkölcsi nevelés , szigorú hatósági felügyelet és példás büntetés is kívántatik, hogy a fatenyésztés körül fáradozók vagyona az elvetemedett részakarat és pajzán negédesség károsításai ellen védve legyen; mert íme szemünk előtt van Buda városának és budakeszi helységének lakossága, akik együl egyig szenvedélyesen ültetik, ápolják szőlőikben, kertjeikben és udvaraikon a gyümölcsfákat , abból évek óta gazdagodnak , és mégis ezen város és ezen helység lakosai közül kerülnek ki az egész országban a legelvetemedettebb fapusztítók, s pusztításaik ellen a budai hegység birtokosait semmi hatalom sem védheti meg; miután ezek szerződés szerint nagymennyiségű ültetvények szállítását elvállalják, azt azután, vagy a buda városi, vagy a kincstári erdőkből, vagy a budai hegybirtokosok kertjeiből összeszedik és drága pénzen elszállítják. — Itt tehát a fapusztítás már valódi kereskedéssé fajult. Sőt a részakarat annyira ment, hogy e napokban e sorok írójának Lipcséből hozatott oltványait és élő sövénybe ültetett 4—5 éves juhar- és körösfáit darabokra vagdalták, kitörték és kihúzgálták, — egyik szomszédjának oltványait hasonlóul összetörték és ott hagyták,— a mult nyáron pedig drága csemetéinek fris hajtásait tépdeste le a járkáló közönség. — Itt tehát a kárositási elfajulás karöltve jár az önhaszonlesésből származó rablással. Ezen közvetlenül szemünk előtt lévő példa eléggé mutatja, hogy a fatenyésztési ismeretek elterjesztése és a fatenyésztés megkedveltetése, még nem ad biztosítékot a fatenyésztés előhaladása és a vagyon megtartása iránt. Erkölcsi oktatáson kivül szigorú hatósági felügyelet is kellene a fapusztítás meggátlására. Azonban nagyobb uradalmakat s egyes községeket kivéve, e tekintetben nincs meg azon szoros felügyelet, mellyet a naprul napra jobban értékesedő erdők és ültetvények megkívánnának, s hogy a példát messziről ne idézzük, itt van szemünk előtt Buda városa, melly saját fiatal erdeit a Jánoshegy körül, a végső kipusztitástól megvédeni nem tudja, és nem is tudhatja mindaddig, mig a száraz faszedés czime alatti fatékozlást határában végképpen meg nem tiltja. A száraz faszedés czime alatt vágták e télen a 7 — 8 éves fiatal cserfákat a „Hitamel"-en, s midőn e sorok írója megszóllitotta a faszedőket, azon feleletet kapta, hogy azért fizetnek ők adót Buda városának, hogy erdőiből fát vághassanak. Illy atyáskodó engedélye Buda városának, évenkint ezerekre menő kárt okoz erdeiben, holott azon ezereket jobb lenne megkímélni, és felét kiosztani a hidegtől szenvedő valóban szegény lakosai között. Ezáltal egyúttal a budai birtokok, ültetvények és keritések sem lennének kitéve a keresztül-kasul való átcsinálásnak és a folytonos rablásnak. Hatósági szigorú felügyelet mellett azonban még szoros büntetés és példaadás is kell, melly nem az okozott kár mennyisége, hanem a károsítási szándék és az ezt előidéző erkölcsi romlottság foka szerint lenne megállapítandó. A büntetés iránt a büntető törvénykönyv határozottan körvonalazott szabályai mellett nyugodtak lehetnénk; de mit ér a legszigorúbb törvény is, ha nincs, ki a bűnöst tettén kapja, vagy előszolgáltassa.—A büntetés csak megállapított tényállás után mondathatik ki, — ez pedig egyes véletlen esetek kivételével, csak szigorú felügyelet mellett létesithető. Felettébb óhajtandó s a körülmények érezhető sürgetése mellett szükséges is lenne azért, hogy minden község lelkesen karolja fel a fatenyésztés ügyét, s munkáját ne a faültetésen , hanem a kárositási ros szándék és negédesség kiirtásán kezdje, mit a terjedő vasárnapi iskolák, erdőkre és ültetvényekre való hatósági szoros felügyelet és végre példás büntetések által érhet el. Ennek elérése után biztosan foghatunk vétkes gondatlansággal kipusztított erdőink növeléséhez, közlekedési utaink feldíszítéséhez, kisebb birtokaink körülkerítéséhez, addig minden iparkodás annyi, mint a rosz akarattal harczba keveredni s folytonos tusát vívni. Gemzsei, . i . . y *) Vágnak bizony meg a tekintetes urak is, sőt a szép megyfákat is leszeliklik e gavalléros czélokra. Szerk. Egyveleg. A római pápa csodás megmenekülése. Azon veszélyről, melly „Szent Ágnes" kolostorban érte a római pápát, s ő szentségének csodálatos meneküléséről, következőkép i egy franczia lap : Nagy karos székben ült a szent atya az elfogadó nagyteremben. A bibornokok s egyéb vendégek állottak oldal felől, előtte pedig félkört képező a propaganda 100 ifjú tanítványa, s ezek tömege szolgált túlsullyal a padozat középpontjára. A lábcsókolási ünnepély már elkezdődök, őszentsége előtt épen egy ifjú növendék térdelt, kinek feladata Óoroszországba visszatérni, s már semmi egyéb gát nincs nagy útjában, csak a jelen fenforgó hadiállapot. Épen midőn ez ifjúhoz intéze ő szentsége néhány kérdést, egyszerre rémítő roppanás hallatszék, a padlózat főgerendája tört ketté , s azon pillanatban alászálla a 150 kegyes férfiú iszonyú porfelleg között az alatta lévő terembe. Legelőbb sülyedtek alá a középen álló ifjak, mintegy réteget képezve az utánok következő bibornokoknak, kik a szerint hullottak utánok, a mint közelebb vagy hátrább állának. Ő szentsége leglassúbb arányban gördült le , részint mert a terem leghátulján ült, részint hogy az előtte térdelő ifjú reá vetette magát óvólag, mi által az esés tetemesen veszte sebességéről. A szolgálattevő kamarás , Hohenloherg bíbornok a falban megmaradt téglákba kapaszkodik. És a beszakadtak között senki sem gondolt saját veszedelmére, mindnyájan a szent atyáért aggódván közfelkiáltással fordultak a hold szűzhöz, hogy mentené meg ő szentségét. Alighogy enyészni kezde a szörnyű porfelleg , azonnal segítség érkezik az épület többi részeiből, legelőbb a szomszéd teremből. A szent atya semmi sérülést sem kapott, s épen nem látszik megijedve , hanem mihelyt felkelt, első gondja volt megnyugtató szavakat intézni a gyülekezethez. Tárogató — ürömmel jelenthetjük, hogy a pesti szegény gyermekkórház napról napra kedvezőbb jövőnek néz eléje. Ez idén ismét 4 uj (1000 pftos) ágyalapitvánnyal szaporodott a jótékony intézet. Igy bold. Almásy Dénesné szül. Keglevich Eugenia grófnő, Vrányi Györgyné, szül. Derra Katalin asszony, a pesti takarékpénztár Erzsébet-alapitványa és e napokban Latinovics Illés és neje Judit részéről jegyeztettek újabb alapítványok. Továbbá Latinovics Albin ur egy 100 pftos részvényalapitványt. Végre megemlítendő még az is, hogy az utóbbi év folytán 60-nál több 5 pftos új részvényesekkel szaporodott az intézet pártfogóinak száma. Mindezen kedvező előzmények nyomán az intézet igazgató főorvosa Dr. Bókai János az egyesületi választmány mult ülésében azon inditványt tevé, hogy a kórház egy felszerelt betegszobával szaporittassék, melly indítvány el is fogadtatott. Valóban kivánatos volna, hogy ezen a maga nemében, hazánkban egyetlen intézetünk , melly a külföldiekkel versenyezhet, a vidéki közönség részéről is óhajtott pártfogást nyerne, már csak azért is, mert a vidékiek is mindenkor kész segélyre és tanácsra találnak benne, a mint azt az évenkénti orvosi jelentések bizonyítják. x* Esztergomban nagy ünnepélyhez készülnek. Hir szerint ő eminencziája a bibornok herczegprimás legközelebbi napokban fogja átadni Báró Augusz Antal budai helytartósági másodelnök urnak a Krisztus rend nagy keresztjét, mellyet ő szentségétől a római pápától hozott számára. *) A tisztelt közlőnek kissé éles hangnyomattal írt észrevételeit tökéletesen indokolva látjuk azon semmihez nem hasonlítható keserűségben, mit szenvedélyes kertészkedő, (már pedig ki ne volna szenvedélyes, aki kertészkedik) pusztított ültetvényei felett érez. Az elvesztett pénz, a jégtől elvert gabona , nem okozza azt az elkeseredést, amit az emberi kéztől kitört fa látása, amazok Isten csapásai, s egy év alatt ismét helyrehozhatók, emez pedig emberi bűn, s sok év fáradságát és örömét teszi semmivé. Azért mi is rámondjuk, hogy a községek hatóságilag intézkedjenek erdeik és gyümölcsfáik felett, és kedvezményeiket a szorgalmas birtokosra, ne pedig a bitorlóra terjesszék ki, s hogy ez ügyben bizonyára dicséretére váland Buda város hatóságának, ha ő indul jó példával előre, s mindössze tán két személyből álló erdőkerülőit még egy párral megszaporítja. Szerk.