Vasárnapi Ujság – 1855

1855-05-27 / 21. szám - Windsor (kép) 166. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

167 módja régi, ó-szerű­, mint azt magas tornya fennen hirdeti (kivé­ve a királyné rendes lakpalotáját), hanem minden része a vár­nak legjobb karban lévén fentartva, valóságos tündérvár. Vannak árkai és bástyái. Ez utóbbiakról gyönyörű a kilátás a vidék kü­lönbféle tájaira. A vár udvarain Hóditó Vilmos és III. György emlékszobrai díszelgnek, a palota különbféle teremei többnemű­­ és művészi ritkaságokkal kecsegtetik a látogató szemeit. Legelőször Hóditó Vilmos idejében, a 11-ik században em­líttetik e vár, később mulató helyül szolgált több következő uralkodónak. I. Károly fogva tartaték benne. Erzsébet királyné szeretett Windsorban tartózkodni, majd elhanyagoltaték. III. György újra épitteté romladozott részeit, s azóta folyvást kedves nyári lakhelye a királyi udvarnak. A vár minden tekintetben gyönyörű és méltó királyi lak, érdekét emeli a felséges diszkért s azon 10 angol mérföldnyi er­dőcske, melly falai mellett kezdődik, s több angol regényben fordul elő „windsori erdő" név alatt. oo Egyveleg. x* Bécsben mult héten egy szabómesterné kérdőre vonta a 17 éves inast bizonyos elcsent pénzekért, mellyeket az asszony állitása szerint nyalánkságra költött el, s azzal biztatta, hogyha megérkezik mesteruram, jól megnadrágolja érte. E beszéd a fiút olly dühbe hozta, hogy se szólt se beszélt, hanem azzal felelt, hogy egy kést döfött a szerencsétlen asz­szony mellébe, mire az összerogyván, még néhány döfést ejtett rajta, s meghallván azoknak közelgő lépteit, kik a segélykiabálásra oda siettek, kiugrott az ablakon, s bár első emeletről történt az ugrás, mégis olly sze­rencsésen esett a szerencsétlen az utczára, hogy épen semmi sérülése sem történt. Most szaladásra vette volna a dolgot, de üldözőitől körülfogva látta, hogy nincs menekülés, s ugyanazon véres késsel, mellyel mestere feleségét meggyilkoló, tulajdon mellén 12 sebet ejtett. Végre meggátolva öngyilkos szándékában a gyilkos fia félig elvérzetten kórházba került, a­honnan akár e földi, akár túlvilági bíró elé fog kerülni, mindenesetre nagy lesz az ő felelőssége. x* Amerikai hirdetmények. London is kitesz magáért hirdetmények dolgában, mert éppen nem ritkaság az ő utczáin ollyan ide oda kóválygó emberekkel találkozni, a­kik elől hátul hirdetmény pánczélba vannak burkolva, ugy, hogy csak a fejek és lent egy kevés a lábaikból látszik ki a hasukon pedig úgy mint a hátukon egyformán olvashatja a lótófutó közönség, hogy mi van eladó az ő gazdájánál, hanem az amerikaiak,azok még sokkal jobban értnek a hirdetmény készítéshez. Kettőt hozunk fel például. Egy illatszerárus Washingtonban hajnövesztő olaját azzal ajánlja, hogy ollyan képet festetett, mellyen egy­felől mindenféle kopasz fejű nép tódul be az ő boltajtaján, másfelől pedig dús szőke fürtű, barna üstökű, sürü bodor hajú, szóval minden szinü hajjal bőven elhalmozott közönség távozik ugyanazon boltból hol azt a hires hajnövesztő olajt árulják. — Még ennél is furfangosabban látott a dologhoz egy szemüvegárus. O t. i. az amerikai hazafi érzelembe vett horgonyát, oda helyezvén a kirakatok közé Franklin Washington és Lafayette mellszobrocskáit, a tévén a jó Franklin orrára zöld, a Washingtonéra fehér, a Lafayettére pedig hal­ványzöld pápaszemet, hogy napestig kinálgassék az arra menő hazafi­érzelmű közönségnek az ő látcsőveit operguckereit s egyéb töredékeny messzelátóit. Még minálunk eddigelé csak Tamás bátya jutott illyetén megtiszteltetésre, akit tavai sörös poharakkal pingáltatott egy kocsmáros hirdetéseire. Tárogató. — A pesti szegény-gyermekkórházi egyletnek 1855­. ápril 30-án tartott közgyűlésen következő választások történtek. Egyleti elnök : Ür­ményi Ferencz ő exja. Egyleti alelnök : B. Prónay Gábor. Választmányi elnök: Simoncsics János. Választmányi alelnök : Várady Károly. Pénz­tárnok : Jurenák Pál. Titkár : Czanyuga József. Ügyész : Muraközy László. Választmányi tagok : Bohus János, Boscovicz L., Deák Ferencz, Hirschler Salamon, Holitscher Farkas, Jókai Mór , Karácsonyi Guido, Kern Jakab, Dr. Kovács S. Endre, Kozmovszky Antal, Marczibányi Lő­rincz , Merényi Henrik, B. Podmaniczky László , Rottenbiller Lipót, Szendeffy József, Sztupa György, Tóth Lőrincz, Ürményi József. Pesten 1855­. május 6-án. Közli Czanyuga József, egyleti titkár. ** A „Pesti műegylet" részvényeseinek száma napról napra növek­szik, s már e körülménynél fogva is természetes, hogy a hírtárlat látoga­tóinak száma is szaporodik. *Új magyar hírlap. Török János, a Pesti Napló volt szerkesztője en­gedélyt kapott egy uj politikai magyar napi­lap kiadására, melly jövő julius hó elsején fog megindittatni; a lap czime „Magyar sajtó." Megje­lenik Bécsben. x* Esernyő és aréna. Néhány nap előtt a pesti arénában (sza­bad ég alatti nyári színház) még a játék kezdete előtt kezdett az eső szemzeni, de meglehetős számú közönség gyülekezvén össze, hozzá­fogtak az előadáshoz abban a reményben, hogy lesz annak az esőnek egy kis embersége, s eláll, ha észreveszi, mennyire óhajt a t. cz. közönség mulatni. Az eső pedig azt gondolá magában, hogy majd csinál ő mindjárt komé­diát, s mindinkább hozzálátván, lassankint vörös, kék, zöld, fekete sátracs­kák emelkedtek a néző­közönség feje fölé, azaz hogy, a­ki esernyőt hozott magával, szépen kifeszité azt a feje fölött, s úgy nézte a színészek lubicz­kolását, kik követvén a jó példát, hasonlóképen esernyősen jelentek meg. Már most képzelje magának az olvasó azon kaczagtató jeleneteket, mel­­lyek ez esernyős előadással jártak. A szerelmes örömest átkarolta volna imádottját, de nem lehetett neki az esernyőnek miatta. A szerelem­féltő levágta volna boldogsága rablóját, de nem ránthatta ki szablyáját, mivel­hogy egyik kezével az esernyőt kelle tartania. A közönség szíves örömest tapsolt volna, ámde neki sem lehete, mert egyik kezébe az esernyő nyelét markolá, egy kézzel pedig nem lehet tapsolni, hacsak a szomszéd arczát nem veszi az ember rövid időre kölcsön. Igy érte végét a darab mintegy 200 esernyő hozzájárultával, mellyek közül a zenekarnak egy sem jutván, képzelhetni, milly irgalmatlanul bömböltek a nagy­bőgő elázott húrjai, s miképen czinczogtak a hegedűkre feszitett vékony báránybelek ! x* Nagy remén­nyel néznek a pesti gazdasszonyok a legközelebbi jövőnek eléje, a midőn ugyanis próbavágás lesz, és erősen hiszi minden husfőző és sütő asszonya Pestnek , hogy a bekövetkező húslimitáczió kedvezőbb lesz (nekik nem a mészárosoknak) mint a legutóbbi volt. — Mult héten nyilt meg az uri- és kigyóutczák szegletén Juhász és társainak ramburgi vászon kereskedése, mellyet sietünk mind fővárosi, mind vidéki közönségünk figyelmébe ajánlani. A külső csinosság is leg­nagyobb méltánylásra érdemes, mellyhez a czimképet derék művész ha­­­­zánkfia Apáthy (Than) Mór festette, egy szép juhásznét, melly mű szinte bizonyitni látszik, hogy Juhász és társai mindenből a javát szeretik meg­rendelni. x* Sárközy közkedvességü nemzeti zenészünk néhány nap előtt Bécsbe rándult, s a hol ő húzza, oda huz a közönség is csoportosan és van jókedv, taps, a minőt csak magyar zene képes előidézni. x* Selmeczen hat bányász lett földalatti terhes mesterségének áldo­zata. Hármat már kiástak közülök s el is temették összezúzva és cson­kítva, de a másik háromra annyi föld szakadt, hogy talán pár hónap múlva sem kerülnek elő a szerencsétlenek holt tetemeik. — Közlő azon óhajtást nyilatkoztatja ki a P. Ll.-ban, vajha illyen szerencsétlen család gyemekeinek neveléséről az álladalom gondoskodnék, mert — ugy­mond — 15—20 krnyi nyugdij száraz kenyérre sem elég. x* Az a hir szállong, hogy Buda város hatósága minden töltésutat, melly határán vonul végig, jó karba hozni s két felől fasorral beültetni szándékozik. — Ez már követésre méltó szándék ! Vajmi szép lenne, ha édes hazánk minden község tanácsa illyet határozna és végre is hajtaná határozatát. — Jelentés a naptári pályamunkák iránt. Az 1856-iki Nagy képes Naptáram emelése érdekében kitűzött gazdászati jutalomfeladatra a ha­táridőig összesen 8 pályamunka küldetett be hozzám következő jeligék­kel. 1) Dixi. 2) Régen is csak a boldogult, ki serényen dolgozott. De a korhely nyomorult volt, s mint rák visszaballagott, Mert sült galamb, sült pecsenye nem száll senki szájába. Munka nélkül fehér czipó nem te­rem tarisznyában. Régi magyar közmondás. 3) Viribus unitis! 4) Házad­ban mindennek rendje, módja legyen, Gondatlan gazdaság veszendőbe megyen. Rövid a takaród? nagyot ne nyújtózzál; Előre a róka bőrére ne igyál. Czuczor : Paprikás Verseiből. 5) Omnium rerum ex quibus aliquid aquiritur nihil est agricultura melius, nihil dulcius, nihil utilius, nihil ho­mine liberó dignius. Cicero. 6) Fiam ne menj tova, Kiméld a sebedet — — Keresnem kell anyám Gyógyító szereket. (Népdal.­ 7) Labor omnia vincit. 8) Én a méhvel tartok, melly szorgalmatosan fölkeresi a mézanya­got, hogy családja kincstárát szaporíthassa. Ezen pályamunkák bírálatát Fényes Elek és Korizmics László urak voltak szívesek elvállalni, a harmadik bíráló maga a szerkesztő. A népszerű elbeszélésre kitűzött jutalom-feladatra 3 pályamű kül­detett be illy jeligékkel. 1) Ki mint vet, ugy arat. 2) Tanítsatok minden népeket. Jézus. 3) Legyetek egyesültek! — Az avar fajnak csak egy fé­lelmes ellensége van : saját maga. Jókai Mór: Nemzeti színészet. MÁJUS I. A nemzeti szinpadon előadatott Szigeti javára Huszár -csiny, eredeti népszínmű Vahot Imrétől, melly huszáros tartalmáért kel­lőleg tetszett. Ez alkalommal a jutalmazottat tisztelői egy arany órával ezüst tálclán lepték meg. II. Kövér Lajostól „Csak kitartás" czimü vígjáték fogadtatott el, mellyet László választott jutalomjátékául. III. Figyelmeztetjük a drámairókat, hogy a Tomori Anasztáz által kitűzött 100 arany jutalomra történendő pályázás határideje (Szent Ist­ván napja) közel van. Egyúttal kérdést teszünk a magyar akadémiánál a Teleki József féle pályadíj felől: nem ártana-e azt előlegesen kihirdetni, bármi hosszú határidőre ?

Next