Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-03 / 22. szám - Mi a szinészet? Edvi Illés Pál 174. oldal / Szózatok
174 1846. irtak, akkor magam is szegedi lakos valék;a Lyceumot nt. Horváth Cyrill igazgatá; a tanítói karnak egy igen jeles egyéne nt. Tóth János vala; a siremlék eszméje e két tudós férfiúé. Kimondák tanártársaiknak az igét, közlék szent czéljokat rendjeleikkel, elmondák több jólelkű polgárnak is, s a felszólítottak közül egy sem maradt hátra, mindenik szivesen hozá el áldozatfillérét s az ige csakhamar testté len. Néhány hó haladott el azalatt, s a siremlék Pesten a legcsinosabban elkészülvén, Szegedre szállitatott, hol is a dicsőült sirhalmánál a legszívélyesebb kegyeletnek üde emlékeül, rendtársai és tisztelői koszorúja környezetében a legelevenebb ünnepéllyel állíttatott fel.— Ki mondja, hogy messze a föltámadás? !i a színészet? Vidéki olvasók azon hírlapi czikkeket, mellyek színészetet tárgyalnak, rendszerint mellőzik, elfordítják és olvasatlanul hagyják, azt ütvén bele, hogy az efféle czik nekünk falusiaknak, — kik a szinészet élvezeteiben nem részesülünk, — érdektelen. Sokan a hírlapok olvasói közül Pesten soha sem voltak, oda jutni nincs is sem vágyások, sem remények; a nemzeti színháznak pompás épületét nem látták, benne gyönyörű estéket nem töltöttek, a színészi személyzetet nem ismerik ; következőleg illy dicső dolgok után nincsen semmi óhajtásuk és reményük. Még számosabb olvasóink lehetnek pedig ollyanok is, kiknek a színészet felől helyes fogalmuk sincs. Mindezeket, a színészet nagyszerű ügyének becsülésére bírni, és nekik e fontos tárgyban némi felvilágosító eszmékkel előjárni : czélja jelen értekezésemnek, mennyire t. i. ezt elérni, mint szoba-tudós és falusi iró, képes lehetek. Kezdjük azzal, hogy mindenek előtt e tárgynak nevét értsük meg világosan és teljes fényben. A szinészet eleitől fogva a földön minden polgárisodott népeknél kisebb nagyobb mértékben, egyik vagy másik mód szerint gyakoroltatott. A chinaiak, régi görögök és rómaiak ide főleg példákul felhozandók, e két utóbbi hires nemzettől maradt műdarabok máig is kezünkben lévén és bámulattal olvastatván. Magyar fajunk is miután e hazában jól megmelegedett s a fegyverzörejek csillapultával ráért, szelídebb mulatságokat keresni, a szomszédok nyomdokait követve, próbálta ízlelni a színészetnek nemes mulatságát; eleintén a játszók csak valamelly kis árnyékos helyen, színben (félszerben, pajtában) tevén előadásaikat; — honnét van ma is magyar czíme a játszási helynek. Ugyan e szótól viseli nevét, másféle játékoktól megkülönböztetés végett, színjáték is. Értendő pedig ez alatt valamelly költött vagy igaz történetnek előadása élő szóval, költészi stílben, személyzetekkel és cselekményekben, hozzá illesztett változatos jelenetek mellett. Mai időkben, népesebb városokon , az efféle játékok előadásához állandó és nagyszerű épületek hozattak létre ; mindazáltal, kifejezésekhez megtartjuk folyvást a szín czimet (színházak) ; — sőt ezt használjuk mind az előadandó egyes játékdarabokhoz (színművek) , mind az illy játékoknak művészi tanulmányozására magukat szánt egyének cziméhez (színészek), — sőt az egész vállalatnak jelentéséhez is a szinészet szó van gyakorlatba véve és megállapitva, — mig azalatt minden európai nyelveken e czélra a görög theatron műszó divatozik, melly látványságot fejez ki. A köznép szájában forgó komédia és komédiás czimekről meg kell jegyezni, hogy azoknak az így értelmezett színészetben is van helyök, mennyiben a szinmű lehet vagy közönséges darab (dráma), vagy daljáték (opera), vagy szomorújáték (tragédia), vagy bohózatos és nevettető vígjáték (komédia). De mit a köznép rendszerint komédiának nevez, az jelenti a falazó alakosok és szemfényvesztők mutatványait állatokkal, babákkal, sipládákkal, mesterséges testmozgásokkal, kötélen tánczolással stb. — mellyek ugy különböznek a színészettől, mint a csillagokból jóslás a csillagászattól, kuruzslás az okos orvoslástól, a házaló butyros zsidó a pesti boltos kalmártól. A kik efféle aljas mutatványokat űznek faluról falura vándorolván, azok (igenis) komédiások vagy alakosok, de nem színészek, kiket tehát komédiásoknak czímezni nagy tudatlanság volna, és a szinjátéki nemes művészetnek lealacsonyitása, csufolása. Színjátszónak, vagy röviden mondva ssíréssnek lenni tehát igen tisztességes hivatal; mellyre nem is alkalmas mindenember, mivel arra születni kell. Ahoz különös talentom és tudományos kimiveltetés kívántatik; — mellé ép test és érzékek, kellemesen zengő tiszta beszédhang, ékes éneklési szózat, éles emléktehetség, bátorság, sok gyakorlat és utazás. Egy-egy színjátéknak előadásához pedig számos, illyen játszó egyén szükséges, férjfiak és nők, gyermekek, öregek, kik közül a minden egyikre eső játékrészt szerep-nek (rolle) szokás hívni. Előadásaikhoz bizonyos igazgató alatt társulatba egyesülnek, vagy ide s tova vándorolva és népesebb helyeken ideig megtelepedvén, vagy nagyobb városokban, — mellyekben diszes szinház létez, (pl. Kolosvár, Szabadka, Győr, Miskolcz, Arad, Sopron stb.) maradandó állomást foglalván. Illy állomásokon jutalomban is, ügyességi fokozat szerint, ollyanban részeltetnek, hogy sorsuk biztosított uri jóllét. Elhíresült színész vagy színésznő (prima donna) évi diját pl. közép-számmal hatezer pftra tehetni. *) De a hazában szerte működő színész társulatok még nem bírták magukat valamelly középpontban egyesíteni, és mindnyájan a cs. k. magyar Helytartóság felügyelése alatt állnak, magát a nemzeti színházat sem vévén ki Pesten. És most már ugyanezen Pesten díszelgő magyar nemzeti színjáték-házhoz közelebb járulván, erről minden jó hazafinak és leánynak tudni kell legalább a következendőket. Az ez az u. n. kerepesi ut elején, 1836 és 1837 évek folytán Zitterbarth, pesti polgár és kőmives által építve, Földváry alispán urnak felügyelése alatt. Felállítását az 1825 és 1832-dik országgyűlésen maga a nemzet indítványozta, határozta és költségekkel is fedezte. Elkészülvén, ritka örömünnepélylyel megnyittatott, 1837-ben aug. 22-én, melly alkalommal előjátékul Árpád ébredése adatott. Mint nemzetnek drágalátos tulajdona országos pártolás alatt áll; mindenkor egy külön országos választmányra bizva, melly hozzá igazgatót választ, a megkívántató diszitvényekről, zenéről, kivilágositásról, műdarabokról, személyzetről és költségről, — szóval a nagyszerű intézetnek minden szükségleteiről időről időre gondoskodik. Mind a mellyek (elgondolhatni) tömérdek pénzösszeget igényelnek. E czélra az 1844-dik évi országgyűlés 450 ezer ezüst ft. tőkét határozott, egyedül a nemesi rend által fizetendőt. Az épületnek mesterséges belszerkezetét a nagy függönyön belül, a színpadot (a játszók fellépési emelt terét) , a súgónak búvóhelyét, a díszitvények és ruhák tárát, az öltözködési szobákat, a háttért az u. coulisses. Több (változékony) belső függönyöket, az ezek mögött történt dolgokat, a csavarokkal és erőművekkel teledes alsó felső padlásokat, a színészek számára készült kis benyílósok ajtókat, a légszesszeli kivilágítás és fűtés gépezetét, és más ide tartozó több érdekes tárgyakat egy ollykor színről színre megnézni és gyermekeinknek is megmutatni, jobb, mint róluk papíron bármennyit olvasni. Egyébiránt kivül az épületen semmi felírás sem olvasható. Mi pedig illeti a szinészet fontosságát és jelentőségét a polgári társaságban , az minden ép testű és lelkű honpolgárt és nőt érdekel; neki roppant nagy is levén publicuma, melly égető szükségletét érzi. Azért népesebb városokban szinház, — sőt több is egynél, — elkerülhetlen intézet. Ez ügynek hírlapokban állandó czikk van szentelve , sőt külön szinészeti hírlapok is szerkesztetnek. Társalgásban a közbeszédnek szinészet a legszokottabb tárgya. Színházak, ahol léteznek, mindenütt a városnak díszépületei közé számíttatnak, mint a templomok. És ha e kétfélét összehasonlítani szabad, tehát Magyarhonban a mi templomok között az esztergomi bazilika (primási székesegyház) , az színházak között a pesti nemzeti színjáték-ház. Látni kell csak, miként tódul ide a mindkét nemű és minden osztályú népsereg esténként; miként állnak zsúfolva az ülőhelyek minden rétegei; miként siet ide a Pestre megérkező vidéki vendég vagy idegen ?) Tisztelt hazánkfia nagyon jó akarattal van müvészeink iránt, midőn fizetéseiket illy magasra szabta. Voltaképen legelső művészeink fizetéseinek legnagyobbika csak 1800 forint, mellyért a színésznők még a színpadi öltözékeiket is maguk tartoznak kiállítani, ama nagy díjban egy két énekest szokott részesíteni. Szerk.