Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-10 / 23. szám - Murány. Lehóczky 179. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
179 gal, mig az összeírás megtétetik , de az egyszer vetett alapon építeni nehéz nem leend. Valaki pedig épitend e fundamentomra, építése arany, ezüst, drágakő leend. — A nap megmutatja. (1. Kor. 3, 13.) Közli : Maklári Pap Lajos, berzétei ref. lelkész. kirándulás Murányba. Sokszor történik, hogy gondolatim sötét árjaiba merülve, andalgók, mig végre — egy hegyormon találom magamat. Ollyankor, valahányszor a nagy végtelenségbe száll tekintetem, egy sajátszerű, édes búbánattal vegyült érzés lepi meg szivemet, mellynek okát hiven soha nem tudom megmagyarázni. Talán az aggalom egy neme az, melly akkor támad lelkemben, ha elgondolom, hogy a távol-messzeségben eltűnő bérczek, kéklő hegyek , ködlepte rónák, — édes hazám áldott földe, hogy azon csendes völgyekben, átláthatlan sikságon , melly olly festőileg tűnik fel, egy szeretett nép lakik, mellynek én — fia vagyok. Soha nincsen-e szivünk tele előítéletekkel, ha szeret, nem remeg-e a jövőtől, mellyet ollykor olly borzasztónak képzelünk . . . De legkivált érzem ez édes fájdalmat akkor, ha valamelly omladékon, mellyek Magyarország hegyes vidékein olly sűrün találhatók, merengek. Akkor eszembe jön, miképp valóban misem állandó a nap alatt. Carthagó elpusztult roppant hatalmával; minden mi létez, enyészete felé közeleg. Fáj a szívem, ha romokat látok, és mégis soha nem mulasztom el az alkalmat, hogy azokat, hol lehet, áhítatos kegyelettel meg ne látogassam. Épen illy sétáról tértem kis szobámba vissza, midőn T . . . barátomtól levelet kaptam, mellyben tudósít, hogy Jolsva völgyén egy szép társaság alakult, melly a holnapi napot, Muránynak százados romjai közt vigan akarja tölteni. Nem késtem azonnal útra indulni. Az, hogy a terv rögtönözve történt, még szebb élvezettel kecsegtetett, mert az illy mulatságok rendszerint mindig jobban szoknak kiütni , mint azok, mikre gyakran egész hetekig készülnek. Még az este N.-Rőczén valék, honnan következő reggel, hajnalban , néhány kocsin Murány aljára értünk. Innen gyalog indulánk a helység közelében fekvő, sürü bükkfákkal benőtt hegy felé, mellynek tetején kopár meredek sziklák emelkednek, ezeknek csúcsán pedig Murány vára, mintegy kiszenvedett bajnok, pihen. Alig vevők észre, midőn egyszerre kiérve a csalitokból, a vár falai alatt leltük magunkat. Mindnyájan nagyot lélekzettünk, midőn a mohos óriási bástyákra bámulva, megállánk, a zöld gyepen egy kissé megpihenendők. E perezben, egy felettünk alakult fellegből, meleg záporeső kezde szakadni, melly minket egy szikla alá menekülni késztetett. Itt, miután a zugó eső szűnni nem akart, megkértünk egy jelen volt urat, beszélné el nekünk e várnak történetét, hogy ennekutána annál nagyobb érdekkel szemlélhessük meg belszerkezetét. Az öreg engede kérésünknek. Az asszonyok és lánykák körbe ültek, s mi elől vagy oldalt a falhoz lapulva, hátunkkal a kíméletlen esőnek kitéve, szivarra gyujtünk, s mély csendben várók az érdekes előadást, mellyel a tisztelt férfiú imigyen kezde . Nevét azon merész embernek, ki e sasfészket e nyaktörő sziklán alkotá, a bizonytalanság sürü homálya födi. Mondják ugyan, hogy Bubek Máté, ki az általa juhász korában talált kincsből hét várat (azok közt Krasznahorkát is Rozsnyó közelében) emeltetett, ennek is épitője volna; ezt azonban IV. Béla király oklevele, mellyben Ilsvai család , mint Murány birtokosa említtetik, eléggé megczáfolja, s hihető, hogy Ilsvaiak építették ezt is, kik Jolsva város határában is két várat birtak. *) Már a XV. században, a hazánkat elárasztó cseheket látjuk uralkodni e falak közt, mellyek Giskra vezérnek biztos lakhelyül szolgáltak. E korban dicső emlékezetű Mátyás király, liptómegyei Likava várból irt rendeletében felszólitá a lőcseieket, hogy Zápolya Istvánnak, ki a murányi csehek meghóditására küldetett, segedelmet nyújtsanak. Zápolya később bátor seregével csakugyan be is vette a várat, s abból az ellenséget kiűzte. Rege szerint a tömérdek cseh foglyokat Mátyás fekete vitézei kardjukkal arczon megjelölvén, szabadon bocsátották. Ez történt 1461-ben. A XVI. században mind e vár, mind a hozzátartozó uradalom Tornallyaiak kezében volt. Mi módon jutott e család birtokába, nem bizonyos ; de valószinü , hogy a győzelmes Zápolya István azt Mátyástól hű szolgálataiért kapta, s később ennek fia — a királyságra vergődött Zápolya János az ő kedvenczének Tornallyai Jakabnak ajándékozta. Ennek elhunyta után a vár Bacsó Mátyás kezére jutott, kit Tornallyai kiskorú fiának Jánosnak gyámjául rendelt, s a terjedelmes uradalom igazgatását is reá bízta. Bacsó azonban inkább saját, mint gyámoltja hasznát keresvén s a jószágát elsajátitni igyekezvén , Jánost nevelés ürügye alatt Lengyelhonba küldé. Bacsó nyugtalan, ravasz, és kegyetlen ember volt. Oláh és orosz szökevényekből csapatokat gyűjtött, azokat felfegyverzé, s az országot, melly akkor ugy is zavarteljes állapotban volt, különösen a felvidéken, kénye szerint kezdé pusztitani. Prédaszomjas seregével hetekig kalandozott, egész a sziléziai és lengyel határokig, az utazókat fosztogatva, mindenütt rabolva s roppant sarczot vetve a helységekre. Hol ellenállásra talált, és győzött, vad boszul állott. A tatárok idejéből emlékezetes „Lapis refugii" nevü helyen állott carthauzi kolostort is ő pusztitá el. Önkényétől a felső vidéken senki és semmi sem volt biztosítva, míglen az 1548-diki országgyűlésen ellene panasz tétetvén, hon ellenének nyilvánittaték és had lőn ellene indítva. A seregeket Salm Miklós hadvezér vezette Murány alá járatlan feneketlen utakon; Bebek Ferencz saját ágyúit szállíttatta ide, hová Iglón keresztül Sárosról is hoztak lövegeket, mellyekkel a sziklavárat ostromolni kezdék. Több izben sikeretlen rohamok intéztettek a makacs vár ellen — végre is csak árulással vehette be. Mi ugy történt, hogy éjszakának idején egy nyitva hagyott ajtócskán a spanyol katonák az udvarba lopóztak , s az őrséget váratlanul meglepvén, a várat elfoglalák. A közzavarban Bacsó Mátyás megszökött s a garani regetegeken keresztül bujdosva Telgárt helység közelében egy juhász gunyhdba jött, hol őt a gazda megismervén, álmában két czinkos társával együtt elfogatta; a kettőt rögtün megölette, őt pedig másnap megkötözve Salm elé kisérte, hol pallos vetett véget bűnös életének. Hasonló sorsban részesültek testvérei Basa Márton és Demeter, ugy Tárnoki Ferencz is. Ezután császári tisztek, kapitány czim alatt igazgatták e várat és uradalmait. Illy kapitány volt 1585-ben Maschko Menyhért, 1594-ben pedig báró Herberstein Gyula. Később Rothal német gróf vette meg, kit 1605-ik évben e várban annyira szorongatták ellene támadt tulajdon hajdúi és jobbágyai, hogy életét csak Kolonics Fridrik császári hadvezérnek köszönheté, ki erre Liptómegyén keresztül Bartának segítségére menvén, őt a veszedelemből kimenté. E vétel olly nehezen esett az 1608-dik évben összegyűlt rendeknek, hogy ő felségét megkérték a visszavételre, mi azon évben százezer forinton meg is történt, ámbár Rothal mint Muránynak ura, még 1610-ik évben is előfordul. 1620 ban a beszterczebányai gyűlésen Bethlen Gábor mind a murányi, mind a lipcsei várat és uradalmakat Széchy Györgynek adta, megerősítvén ez adományt H. Ferdinand is. Széchy György után, kit 1625-ik év sept. lő napján 48 éves korában Barkó vára alatt Zemplinmegyében álmában orozva meglőttek , ennek özvegyét a hőslelkü bájos homonnai Drugeth Máriát uralta Murány, ki szinte kapitányok által igazgatta uradalmait és seregét. Később Veselényi Ferencz kezére jutott a vár; milly után azonban, erről a vélemények eltérők. Némelly irók állítása szerint Veselényi, a Murányt ostromló császári sereg vezére, megszerette a szép özvegyet, kivel később összekelvén, az özvegy kezével a várnak is birtokához jutott. Még most is mutogatják az ablakot egy meredek kőfalon, mellyen Veselényi a bátorszivü szerelmes, éjszaka titkon szép kedveséhez kötélhágcsón feljárt. Ez azonban kevésbé való, valamint azon rege is, melly hagyomány után a nép ajkain és dalokban még mai nap is él. E szerint Széchy Mária Veselényivel, kit forrón szeretett, koronként titkon a vár .) Jolsva városa közelében, alig pár száz lépésnyire nyugotra és délre, tölgyekkel sürün megáldott dombokon fekszik e két elpusztult vár, mik Hradoviszko és Ovar nevezet alatt ismeretesek ez utóbbin a kőfalak, mai nap is szemlélhetők.