Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-10 / 23. szám - A tűz. Hegedűs 181. oldal / Természettudomány
181 glosszák (mellékjegyzetek) talán nem lesznek fölöslegesek és hiába írottak. Mindenek előtt gratulálok szép nyelvünknek, hogy belőle a kalendáriom kifejezésére is olly helyes, közértelmű és rövid szó merült fel; mig az európai mivelt nyelvek mindnyájan a rég kihalt római kalendár czimet tartják, igen keveseknél tudvalevő értelmével. Nyilvánítjuk tehát mi írók, az összes magyar olvasó közönség előtt ünnepélyesen, hogy a kalendáriom czim helyébe a naptár ezimét most már végképen megállapítjuk, elfogadjuk, nyelvünk bizalmában megörökítjük, és a sok évszázadon át használt római czimnek jó szolgálatát megköszönvén, tőle ezennel végbucsut veszünk. A jövőre is még talán ez a kovászt megtartó és latin czimet viselő naptárnak anathema (átok) helyett azt kívánjuk, hogy annak vásárlója magyar ember ne találtassák senki. 1. Első észrevételem az uj naptárak idő előtti kora pengetésére vonatkozik. A „Pesti Napló" folyó évi február hóban már jelentett az 1856-diki évre illy tárgyú előfizetési felhívást, melly után több naptár-irók hasonlót cselekedtek, az uj Naptár elkészülését és boltokban árultatását már augusztus hóta hirdetvén. Az illy idő előtti tolongásuk a Naptár-szerkesztőknek, ránk vidékiekre igen kellemetlenül hat és rosz vért csinál. — Részemről legalább, bár nem vagyok türelmetlen ember, mondhatom, hogy az első illy kora aláírási felhívásnak olvasásakor, egész kedélyem felberzenkedett — azon egy perczben nem tudtam, irótársimra boszankodjam-e, vagy a nyomdászok nyerészkedési mohóságára, és és Himfyként „Illés fejét csóválta Az Isten fiáért! hol van még az 1856-diki újév. — Mit nem hozhat még addig a nagyszerű eseményekkel viselős idő! Hogyan adhatják máris a jövő évi névtárakat?—Magára a kiállítandó naptárra nézve nem volna-e czélszerűebb, olvasóknak kedvesebb, írókra is dicséretesebb, a naptárakat csak a folyó év fogytán adni át a közönség kezeibe, — mint igy aztán kívánatos újdonságot, — holott az augustusban már kiadott mű, a kellő időre ósággá lesz. A legnemesebb igyekezetek és vállalatok mellett is megtartandó az elv : „Nil nimium!" (Semmit nem tulozni), nehogy az irodalomnak és írói becsületnek inkább ártsunk, mint használjunk. Vidékemről ítélve , magyar fajunk nehezen érik meg az olvasás-örvendésre, még most kevéssel is beéri, és az irodalomnak e rendkivüli bő gyümölcsözése, vagyis inkább a sürüen termő uj meg uj könyvekre előfizetéssel ostromoltatás, benne kedvtelés helyett kedvfogyatkozást idéz elő , és elidegenülést mind irodalomtól, mind íróktól. 2. Naptár-szerkesztők el ne feledjék soha, hogy a nép számára írnak. Tehát a czikkek felvételében ne azt tekintsék, hogy mit tart az ő izlésök, vagy hogy ezt a czikket ez s ez a barátunk küldötte , hanem azt, hogy mi a népnek való, mi épületes, könnyen érthető , érdekes és tanulságos. Aztán a nőnemet gyalázó és csúffá, nevetségessé tevő aljas tréfák és anekdoták, — minőkkel korábbi közönséges naptáraink felsallangozvák, — távol maradjanak ujabb naptáraink hasábaitól örökre, mint iót s nemzetet gyalázók. Pedig valami illyes czikket a f. é. Képes naptárok egyikében is találtam. 3. Naptárban mennél többféle tárgyak közlendők, a változatosság okáért; következőleg egy-egy tárgy mennél rövidebben adandó Hosszú czikkek, akár prózában, akár versben, könnyen unalmat szülhetnek. 4. Időjóslatok, mint naptárak természeti kellékei, belőlök ki ne hagyattassanak; ám ha csak olly alakban is, minőben azok a Protest, naptárban találtatnak. Az ember a jövendők titkai iránt átalján igen kandi, és szeret azokba csak egy piczinyt is bekukkantani, szeret itt még csalódni is. Hagyjuk a népnek ezt az ártatlan szükségletét, kivált mikor az a czél, hogy azt olvasásra édesgessük és szoktassuk. Ez a törekvés nem babona, hanem emberi gyarlóság, mellynek beszámitandók sok babonák is. Csak ne akarják tudósok az ő agy-modelláikba önteni a publikumot is. Babonák a minket környező szellemi világba benyúló szálak, mellyek érintkeznek a pietással sőt vallással is. Azért vastag és ártalmas babonák ellen (minők az igézések rontások stb.) feddőznünk felvilágosítás utján szükséges ugyan , de minden babonát világból kiirtani akarni teljes lehetlenség és balgaság. 5. Naptárból ki nem hagyandó tárgyak a következők : zsidók naptára, kikkel országszerte minden faluban közünk van, — a tehenek üzelkedésének és ellésének tabellája, — a mezőgazdasági teendők időrend szerint, — kamatok táblája mellé. 6. A külön helyre vagy néposztályra viszonyló naptár feleljen is meg czímének az egészben. Hölgyek naptára feleljen meg a hölgyek igényeinek. A Protestáns naptár képviselje a protestantismus érdekeit, a folyó évben minden más névtárt adott, csak a protestánsokét nem. 7. Botrányos hibáktól épen óvja művét minden naptári szerkesztő, nehogy az olvasó nép bizalmát elveszessük, mellyet meg akarunk nyerni minden áron 8. Naptárak külsején se találtassék semmi fitymálható vagy szintén eltaszitó, holott effélét rajtuk a vásárló ugy is keres. Mikor a Prot. naptárnak mindjárt a czime franczia canon-cursio szokatlan betűkkel nyomatik, — kötése alig forgatva összedűl és elmúlik, — boritéka fehér papir, hamar elszennyesül, — mindez jövőre kerülendő hiba. 9. Végre ajánlanám, hogy tennénk kísérletet cselédek, pásztorok és különösen juhászok naptárával is. Csak kísérletet, mondom. Az megmutatná, illy újlóság hogyan lenne fogadtatva. *) Igaz, hogy itt fő akadályul áll útban , az olvasni nem tudás. De áll ez a baj az összes magyar népben. Nem tud népünk olvasni. És ez ismét hangos felhívás a Magyarhonban működő 8000 népiskolai tanítókhoz, hogy a feledés martalékául eső sokféle tanok helyett, jövőre több szorgalmat fordítsanak arra, hogy az uj nemzedéket tanítsák meg jól olvasni. A tüz ele nyomán Dr. Hegedűs. (Folytatás.) Edei Illés Pál: Malog nélkül mi volna földünk? zord, fagyos, élet és örömtelen tömeg, mellyen sem virág nem illatoznék, sem állat nem élvezné a lét pillanatnyi gyönyöreit. De mert olly nélkülözhetlen, nem lehetett, hogy a nap képezze ez áldásterjesztő tünemény kizárólagos forrását, kellett, hogy minden test, bár különféle mértékben, bírjon olly tulajdonsággal, miszerint bizonyos körülmények között felhevülvén, majd áldott majd átkozott hatást gyakoroljon. Melegülni s melegütni mindegyik testnek tulajdonsága, de ezen tulajdonságot ébreszteni kell. — Valamint a feszült húr rezgése csak akkor ébreszt hangot, ha ezen rezgés bizonyos erővel történik, ugy a melegülő test cak akkor válik meleggé, ha a meleg rezgései olly erősek, hogy érzékeink által észrevehetők, — s csak ha e rezgés bizonyos erőe emelkedett, a test bizonyos fokig melegült, bir az élennyel egyesülni, s csak ha ez gyorsan történik, bír fényt és hőséget kifejteni, vagyis tüzet gyújtani. Ha a tűz kigyúlt, nem kell többet melegről gondoskodnunk, az égő testnek élennyel egybekeése közben nagyobb meleg fejlődik, mintsem ez egybekelés elidézésére kívántatott. A tudomány olly pazarul szerlte fel mindennapi életünket, — hogy e gazdagság közepett, ajádékait figyelemre alig méltatjuk. — Tüz kell ? egy intés, — bvánatunk teljesedett, lobbot vet kezünkben a gyufa; — s mit a görög hitrege szerint egykor Prometheusnak mennyből kelle elozania, minek tiszteletére a régiek templomokat építettek s szüket szenteltek őrzésére, — mi előtt pogány őseink**) imádva borultak, egy intésünkre támad. — De nem igy volt ez régen 1 . . őseink mint a vad indiánok Amerika belsejében, ágat ágbe dörgölve, nagy üggyel bajjal bírtak csak tüzet gerjeszteni alig néhány évtizeddel ezelőtt még, aczél, kova, széltében divaozot hazánkban. — S valóban aczél kova általi tüzgerjesztés és a valamivel tökéletesb dörzsölés — semmi egyéb. — Az aczél keményebb kován se *) Hallomásunkba már tettben van. Szerk. **) T. i. Ule ur ősei, mert a mieink nem valtak timádók. Szerk.