Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-19 / 33. szám - Galeswnthe. Szilágyi Sándor 262. oldal / Történeti leirások
262 A Vág szélére épült Sztrecsnóból kiérve, kellemetesen lepi meg az utast a szemei előtt kitáruló szép, széles völgy, mellyet faluk és ízletes uri lakok diszesitenek. Tul a Vág partján Sztrecsnónak átellenében a Kárpátok sötét bérczei alatt fekszik Varin mezőváros, melly városon keresztül Árvába vezet az országút a nagy kiterjedésű, Trencsén s Árvamegye helységén keresztül, e falu határában fekszik a vrátnai völgy, melly regényességére Svarcz s Tirol völgyeivel vetélkedik. Varinon tul fekszenek Gbellan s Nedecz helységek, ékesitve kis s nagyobbszerü kastélyokkal. Ezután Teplicska mezőváros nagyszerű kastélyával s üres gyapotgyár épületeivel, mellyeket Windischgrätz gr. Mária Therezia uralkodása alatt építtetett. Ez utóbbi helyen az ó-egyházban őriztetik, a nép által szentnek tartott, Bosnyák Zsófia (a sztrecsnói Vesselényi Ferencz Magyarország nádorának neje) ép hullája, kinek életét Garay koszorús költönk legendájában olly meghatólag festé le. Koporsója felett arczképe van, melly halálának napját 1644., ápr. 28-ra, feltalálásának napját pedig 1689-re teszi. A rajta levő fekete ruhát minden évben meg kell njitani. Mig a Vág jobb partja változatosságban gazdag, addig az, mellyen az országút vezet, a változatosb idomú hegyeknél egyéb élvezetet nem nyújt az utasnak s azért szemeit s gondolatit egyedül a Vág túlsó partjára irányozva s a Sztrecsnótól útjába eső igénytelen falut figyelemre sem méltatva, a zsolnai sóházhoz jön, honnan egy negyed óra múlva Zsolnára hajtathat be, melly korán sincs kőfallal keritve, s nem is bir katonai raktárakkal, harminczad hivatallal és jó sörrel, mint ez a „Geographiai szótárban" hibásan van állitva. Zsolna Trencsénmegye felsővidéke fővárosának tekinthető. Innen ágaznak szét az utak a népies kisutczai völgyön keresztül Sziléziába s Lengyelországba, Árván vagy Turóczmegyén keresztül felső Magyarországba s a népies rajeczi völgyön át felső Nyitrába. Négyszegletes piaczának házait nyilt folyosók futják körül. Zsolna nevezetességei közé tartozik, a régi parochiális egyház, a ferencziek egyháza s azután a Wurm által alapított árvák háza, melly a jezsuiták által lakott épületben van. E város még arról is nevezetes, hogy itt járták a protestánsok 1610. Illésházy és Turzó nádor befolyásuk alatt zsinatukat, melyre még külföldről is számos hitszónok érkezék. Hajdanta a protestánsok itt nyomdát s virágzó gymnasiumot birtak. Lakosai jelenleg a földmivelés mellett kereskedéssel és kézmüvekkel foglalatoskodnak. Zsolna a Vág-völgy egyik pontjainak legszebbikén fekszik. Mögötte a Kárpátok sötét bérczei emelkednek, födve junius elejéig hóval; balra a Turzók s Bebekek által lakott, egy meredek sziklán fekvő lietavi vár romjai emelkednek, melly várnak neve, a népmonda szerint, onnan veszi eredetét, hogy egy király azt parancsolta volna, miszerint olly helyen építsenek számára várat, mellybe más ellenség ne jöhessen, csak a ki röpülni (lietat)tud. Jobbra tul a Vágón fehérednek a még pár év előtt olly zajongó budatini várkastély romjai, mellyek angol modorra övedzett terét egy részről a Vág árjai, más részről pedig a Vágba szakadó folyók legnagyobbika a Kisutcza mossa. Ez utóbbi folyó mentében a nagy kiterjedésű kisutczai völgyön keresztül vezet az országút Lengyelhonba, és a hét éves háborúról nevezetes jablonkai szoroson keresztül Sziléziába. Zsolnát elhagyva, a Vág balpartján kanyarul az országút, mellyen ha az utas vagy három igénytelen falut áthalad, Hricsó-Podhragyra ér, hol egy sziklacsúcson barnulnak a vad szilaj Laháriak s végre Turzók birtokába került hasonnevű vár romjai, mellyek kapuja előtt egy sziklának egészen barátforma idoma van. A vár felett emelkedik egy magas, Rohács nevezetű sziklacsúcs, melly ha ködbe van borulva, mindig eső jele. Ha az utas a Hricsó-Podhragyon túl a hegy oldalán kanyaruló országúton halad, a Vág jobbparján fehérednek hotessói helységek házai, mellyeken keresztül ismét a kisutczai völgy más részébe Turzovka felé vezet ut, melly egyszersmind Morvaországgal is fentartja a közlekedést. Azután a 300 héber által lakott Klinék következik, e falu a felsővidék fakereskedésének legélénkebb színhelye, az alsó Kisutcza völgy lakosa ide hordja zsindelét s egyéb faanyagot, s érte gabonát vásárol. Klinéktöl alig egy negyed órányira fekszik Bittcse nevezetű mezőváros, melly hajdanra nagy hirben volt, kivált, midőn azt Turzó nádor lakta, s hol az országszerte hires lakodalmat ünneplé, midőn Judit leányát Jakusits Andrásnak adá nőül. Bittcsét 1605. Bocskay csapatai feldúlták egészen, ugy, hogy azon kár, mellyet egyedül Turzónak okoztak, 80,000 magyar forintra becsültetett. A várat a béke beáltával ismét felépiteté , melly jelenleg is jó karban van. Hajdanra az evangélikusoknak itt hires gymnasiumuk volt. Ha az utas a háromnegyed órányi hosszú, nagy költséggel s fáradsággal a hegynek oldalában csinált oblazi utat áthaladta, Predmér nevezetű mezővároskába ér, hol jelenleg a vág-beszterczei járásbíróság és adóhivatal székel. E mezővároskától balra egy keskeny völgy felé vezet az ut Szulóba Magyarország egyike legérdekesb, legregényesb völgyébe, melly teli van a legkülönbözőbb idomú sziklákkal, tornyokkal, obeliszkekkel, ember- és állatidomu szirtekkel, mintha azokat a művész keze véste volna. — Szintén e völgyben a Rohács nevü hegynek három kinyúló sziklacsúcsa között állott egy kis várda, mellynek rongált falai mai napig szemlélhetők. Egy sziklában a földtől hét ölnyi magasságra egy szobanagyságu üreg van, mellyben a népmonda szerint, hajdan sárkány lakott. Háromnegyed órányira Predmértől a Vág ismét két meredek hegy közé szorul. A jobboldalon fekvő hegyet a hatalmas Podmaniczkiak által lakott podhragyi (némellyek által vág-beszterczeinek nevezett) vár tornyai koszorúzzák. Lent a vár alatt a hegy oldalában fehérednek Balassa báró s Ulmann kastélyaik. A Podhragy átellenében levő sziklába vágott meredek utat áthaladva egy kanyarulaton a magas Podmanyin hegye alatt fekvő teplai posta állomásra érünk; innen pedig egy negyed óra alatt Vág-Besztercze mezővárosába, mellynek 1409. épült egyházának balfalába három régi márvány sírkő van befalazva, mellyek egyikén a hatalmas Podmaniczki Ráfael élet nagyságban van kivésve, a kettőnek egyikén Balassa Zsigmond, másikán pedig neje a lengyel herczegné Zborowska. Az oltárok egyikének tiszta alabástromból csinált, és a podhragyi várból ide hozott előasztala (antipodium) szinte egyike említésre méltó régiségeinknek. (Vége következik.) Galescinthe. Történeti kép. — SZILÁGYI SÁNDORTÓL. Egy történésznek sincs jobb neve Francziaországban, mint a két Thierrynek. Munkássága jelentékeny részét mindkettő középkori kutatásokra szentelte. Amadée-t, Attila íróját, a magyar közönség már ismeri. De még jobb hangzatú neve s épen annyi érdeme van Augustin-nek. A „Recits des tems Merovingiens" (Elbeszélések a Merovingek korából) epochalis munka, mellyröl méltán mondá Planche Gusztáv, hogy „a legtudósabb, legszebb és leghívebb lapok, mellyek e korról írattak," s hogy „a franczia történet első korszakát egészen megváltoztaták." Hét összefüggő elbeszélésben I. Chlotár fiainak történetét adja elő, az 561 — 580-ig terjedő korszakot, olly hiven mintha köztök élnénk, olly élvezhetőleg mihez hasonlót e korról soha sem olvasunk. Egy drámaíró lélektani lelkiismeretességével jellemzi e korszak hőseit. I. Chlotár halálával s négy fia Haribert, Guntram, Hilperich és Siegbert osztorjával kezdi elbeszélését. Jellemzi ezek családi életét, fajtalanságát s harcziasságát. Alig van e korból megragadóbb elbeszélés mint a szerencsétlen Galeswinthe-é , egy tragicai episode nagyszerű drámában. Ezt óhajtom közönségünknek bemutatni : Chlotár fiai közül, egykori hagyományok szerint Hilperichnek volt legtöbb nője, azaz a frank törvények szerint gyűrű és fillér által elvett nője. E királynék egyike Audowere szolgálatában állt, egy fiatal lány Fredegunde, frank eredetű s olly vakító szép, hogy a mint a király meglátta, beleszeretett. Bármilly hízelgő volt is e királyi hajlam, de egy szolgálóra nézve, kit úrnője kegyvesztése és boszú terveinek kitett, veszélyessé válhatott. De Fredegunde mitől sem tartott; alattomos és dicsvágyó egyiránt, czélba vette törvényes okokat idézni elő, a királynak Audowere királynétóli elválasztására. Ha egy hagyománynak, melly