Vasárnapi Ujság – 1855
1855-11-04 / 44. szám - A pálinka. Menyhért János 354. oldal / Közhasznu ismeretek
354 fai közül a lecsó a vele egy néven lévő várost végig folyja s tul rajta több patakot felölelve a Tiszába vonul. Határának azon része, melly a Tisza mentén esik, mikor a száguldó büszke viz kövicses nyom nélkül halad el, trágya nélkül is jól terem; mig vízjárástól ment helyett a város közelében kis paradicsommá varázsolja a munkás kéz, hol őszi, tavaszi vetés sokszorosan jutalmaz : hajdanta dohányt, most pedig káposztát igen szépet és sokat terem. Maga a város. Técsö — a szó valódi értelmében — magyar város. Az itt lakó minden nemzetbeliek tudnak magyarul. Técsö minden tekintetbeni emelkedésének ujabb jeleit mutatja. — Csak az orosz patrióták állnak kötve a század nyugvó szelleméhez. A város czime : „szabados koronái", ura a magyar szent korona, mellynek számára, az úrbéri viszonyok megszűntéig, minden telektől fizetett taksa név alatt valami summácskát. 1834-ig a város soknemű szabadalomnak volt birtokában a többi mármarosi koronás várossal együtt, akkor a királyi fiscussal folytatott pere megbukván, szabadalmai megnyirbáltattak, jogaiban megszorittatott, legsajnosabban érezvén bukását az erdők szabad használatábóli kiültetése által. Igazgattatik polgármesteri elnöklet alatt senátusi és népképviseleti rendszerben , ön ügyein kivül hatásköre szűkre szabatván.— Ezelőtt az 5 városi köztörvényszék halálra is ítélt, mindenik pedig külön rendes tanácsában nagy summákra menő perekben hozott ítéletet, melly tőle a megyei törvényszékre fellebbeztetett. Lakosai : tisztviselők, kézművesek, kereskedők és kiváló szorgalmú gazdák. Számuk 4000 körül; legtöbbek a helv. hitvallásúak és egyesült ó hitüek. Ruházata a técsői népnek, az öregeknek, kik közül még ma is él egy-kettő igen sajátságos vala : széles kalap — nyakatlan ing bő ujjal s mégis nyakravaló, csipön alól csüngő mellény, széles óngombokkal, magyarszabásu bő nadrág, nagy ránczos csizma, hosszú fekete guba, nagy haj és nyitott bajusz s még egy görbe fésű, melly a hajat a homlokról hátrahúzta. Az illy öregnek, az ő öreg hitvestársa visel fején nagy barna kerbenöt, hátra kanyaritva s nyakcsigáján megkötve, mellényt, melly alól ing-ujja kézfőig ér ki, barna kabátot, mellynél a nagy széles kötő tenyérnyivel is bebeb ér, elég terpedt csizmát és fekete gubát; lévén minden illy nyinyónak *) hegyes kontya és zsebe a gyüszű és kis kés raktárául. A mai korból valók ez öltözeti modort egészen levetkezék, a lánykáknál még ma is megmaradván a hátul csüngő pántlikás nagy haj. Az orosz faj sokat megtart falusi atyafiainak egyszerű öltözetéből. Bocskor, oldaltarisznya, harisnya, mindannyian fényűzési ruhadarabok. Sajátsága e népnek hazája szeretete és a mi szép, minden vallásnak rendkivüli tisztelése. A técsői nép tiszta, takarékos, életrevaló, férfi, mint nőneme szereti a családos együttlét biztositó reguláit. A ,lenni kell-tt soha sem engedi háttérbe szoríttatni a pompa, a látszó fény által. A tudományok iránti vonzalmára nézve — a fennebb érintetteken kivül — szabadjon annyit megemlitnem, mikép Técső népe rendről rendre tud irni, olvasni, számolni, — nem babonás, nem elfogult, nem előítéletes. — Ha megnyílnak az ur házának ajtai, keresztyéni andalgással siet az örökkön élő zsámolya előtt lerakni imádó szavait. Közli : Batizi János. *) Nyinyónak kivjtik a gyermekek nagyanyjukat. A pálinka, mint ragályos nyavalya. Korunkban a pálinkaivás annyira eláradt, hogy valóságos ragályos nyavalyaként terjed az emberi társaságban. Míg édes hazánkban „a testet tápláló, és lelket élesztő bort," — a vért lombító, az észt butává tevő, s az erkölcsöt megmételyező pálinka ki nem szokta a maga helyéből : ki merné tagadni, hogy a dolgozó nép alsó osztályában nem találtatott annyi elvetemedett rész, a részegeskedés miatt annyi testben, lélekben megtörpült munka nem bíró. Itt az ideje, hogy az alsó néposztály között, a szív teljességéből, mint isteni hivattatásunk hozza magával, mind a szószékről, mind az utczákon hangoztassuk a nagy apostol sz. Pálnak a Rom. 13 : 12 és 13-dik verseit ezen szavakban : „Elmúlt a tudatlanság éjszakája, vessék el azért a sötétségnek cselekedeteit, s járjanak mint nappal ékesen, nem dobzódásokban, részegeskedésekben, és a testet ne táplálják az ö kivánságaiban." — Hogy e tekintetben a nép életén gyökeres orvoslás történnék, egy legnagyobb jótétemény lenne a korcsmák megkövesitése, — különösen falukon. — Ezt tudva és látva, hogy a korcsmák egymásra lett szaporodása mennyi sok rosznak kútfeje , k. várdai cs. k. volt főszolgabiró néhai t. Michalovics János ur. N. V. helységben, ez év tavasza kezdetén szoros megvizsgálás után, és a birák óhajtása nyomán, egy korcsmát bezáratott. De az ő meghalása föltámadása lett a korcsmának — pedig — hogy igazat szóljunk — semmi alapos ok nem volt reá, — mert e korcsma itteni tartásának a földes ursoda sem tulajdonában, sem gyakorlatában nem volt! Igen elég minden helységben, melly 4 — legfeljebb — 500 lelket számlál egy korcsma, — mert mentül több pálinkát mérő ház van valamelly helyen , annál több ott a szegény, annál több alkalom nyilik a lopásra, gonoszságra — Isten szent parancsa elleni vétségre. Ki ezt tagadni merész lenne, tekintsen be falu helyeken a nép életébe, s azonnal meggyőződik szavaim igazságáról, azonnal átlátandja, hogy nagyobbára minden erkölcsi romlotságnak a túláradó pálinkaivás az oka. Hogy mennyire elharapódzott Magyarország alsó néposztálya között, kiváltképen észak felé eső vidékein a pálinkaivás legyen elég erre azt mondanom, hogy az úgynevezett Tiszaháton is számosan találtatnak ollyan emberek, kik ebéd közben is sokkal örömestebb iszszák a pálinkát, mint a legjobb bort,, ugy hogy ha a farsang ideje beáll, igen szegény és csekély lakadalomnak tartatik az, mellyben 20 —30 itcze pálinka fogy el, — hasonlóul cselekesznek keresztelőkben, és halál esetekor a torokban. A népnek a pálinkaivásban lett ezen alásülyedését, óhajtandó volna, hogy szivökre vennék és ne szaporítanák a korcsmákat rakásra — édes hazánk azon fiai, kik Róma aranykorából még mai napon is : „Patres conscripti" — nevezettel szeretik magokat tiszteltetni. Menyhért János, m. k. ref. lelkész. Gazdákat érdeklő rovat. TÁR T. szerkesztő ur! Ha jól emlékszem, még 1851-ben a Gazdasági Lapok intéztek egy felszólítást, hogy az ország minden vidékeiről közöltessék kimutatás a szerkesztőséggel az iránt, hogy hol mi a föld örökára és a haszonbér, elsorolván a gyakorlati hasznokat, mellyeket a gazdaközönség egy e tárgy iránt az egész országból összeállított adat után vehetne. Később e felszólítást a Pesti Napló is ismételte. A Vasárnapi Ujság legközelebbi számában ismét az iránt olvasok felhívást, miszerint közöltetnék az ország minden vidékeiről, hogy mi a cselédbér, napszámosbér, takaró-, nyomtatórész, szakmány munkabér stb. Még a Gazdasági Lapok és a Pesti Napló a fentebb említett felszólításra begyülekezett adatok közlésével folytonosan adós. Ugyanazért HÁZ, a Vasárnapi Ujság illy gyűjteményes adat iránti új felszólítása következtében alkalmat veszek magamnak tisztelettel figyelmeztetni a t. szerkesztőséget, hogy én legközelebb sajtó alól kikerült Mezőgazdasági Statistikámban nemcsak e két kérdés iránt teszek az ország minden vidékeiről kimerítő kimutatást, vagyis nemcsak azt mutatom ki, hol mi a föld örökára és haszonbér, hanem kimutatom a föld minőségét is minden vidékein az országnak, kimutatom a véghezment tagosztályokat, a gazdálkodás közelebbi körülményeit s tájékozást teszek az iránt, hogy hol mi hat és hatott a földár és haszonbér emelkedésére. Nemcsak a cselédbért, napszámot takaró-, nyomtatóbért stb. közlöm minden vidékeiről az országnak és az esztendő különböző szakaszai szerint, hanem tájékozást teszek az iránt is, hogy hol mennyire van szükség s bőség cseléd és napszám dolgában, micsoda viszonyok hatnak az ebbeli körülményekre, s micsoda