Vasárnapi Ujság – 1855
1855-11-11 / 45. szám - Nachimoff (kép) 361. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
362 a vélemények megoszlanak tengerészi tehetsége felett. A török hajóhadat ö semmisité meg Synope-nél — ezt némellyek olly tettnek állítják, melly Nachimoff tengerészi tehetségének, legfényesebb bizonyítványa; mások ellenben könnyen megoldhatott feladatnak mondják — és hogy Nachimoff tehetségeinek csak a szövetségesek hajóhada elleni támadás lett volna valódi próbatéte, de mellyet ő váltig kikerülni igyekezett. — Ö egy szegény nemes ember fia, kit szülői csak a legnagyobb megerőltetés mellett birtak annyira neveltetni, hogy végre a tengerészeti hadfi (cadet) testületbe felvétetett, hol aztán saját érdemei által egész a tengernagyságig emelkedett.— Szebasztopol bombázása alatt meggyőződvén a Malakoff-torony fontosságáról, e pont elhagyására semmikép nem lehete reá birni. Önmaga igazgatta, bátorította az itteni ágyútelepek tüzéreit, s innét vizsgálta azok távcsövén lövésének hatását, számtalan golyó fütyött el mellette, míg végre egy puskagolyó halálosan találta főbe. Július 12-én meg is halt, s akarata szerint Lazareff mellé temeték, az épülő félben maradt Wladimir egyházba. Azon helyet, hol elesett egy a homokban az ellenség golyóiból kirakott gúla jeleli. TÁR Egy jelenet a cholera napjaiból két levélben *). I. Tiszteletes lelkész ur, szeretve tisztelt férfiú! Kegyed házi áhitatosság növelésére irt Keresztyén imáit először kezembe vehetni csak tegnap valék szerencsés. Hízelegni nem tudok, de a való érdemnek a magáét megadni szent kötelességemnek ismerem, s így nyilvánítom teljes meggyőződésemet , miszerint ezen imák egészen szivem szerintiek. Az imádkozás nekem gyermekségemtől fogva lelki szükségem, s őszintén mondhatom, hogy ezen lelki szükségemet annyira kielégitő imakönyv soha még kezemben meg nem fordult, mint ez a kegyedé. Az a szüntelen Istenen és Jézus Krisztuson csüggő lélek, az a kebel mélyéig ható ihletteljes hang, az a sziv húrjait olly fájós-édesen érintő s végül mindig megnyugtató szózat, azok az olly jól talált hasonlitások, az a fölséges ékes, és velős rövidség! — ki kell mondanom : a kegyedé imanyelve nekem mindjárt az angyaloké után következik. Ezért, miután kegyedé templomi imáinak közhasználatra adását a közbizalom nyilatkozatától föltételezi, s miután részemről semmit nem kétkedem , miszerint ez imák is ama szellemben s nyelvezettel lesznek irva: én, ha ugyan a közbizalom hangjának az én csekély hangom is lehet némi kiegészitő része, ezennel kérem, sőt bátor vagyok sürgetni kegyedet, hogy templomi imáival is bennünket megörvendeztetni, égető szükségünket elégíteni ne késsék, mert azok közrebocsátásával a keresztyén egyház hiveinek minden bizonynyal igen hasznos és kedves szolgálatot leszen teendő. És ezen meggyőződésemben kérem is a nagy kegyelmű Istent, hogy eme munkálatának bevégzéséhez is adjon kegyednek erőt, egészséget, csüggedetlen lelket, kedvező körülményeket, — adjon kegyednek, mint dicsősége egyik lelkes terjesztőjének boldogan folyandó hosszú életet. Tiszteletes lelkész urnak szeretve tisztelő szolgatársa. Szinér-Váralján, jul. 30. 1855. Széles Endre, szinér-váraljai lelkész. II. Kedves barátom, édes atyámfia az Urban! Vettem levelét, mint hajdan vehette Ezékiel a levelet, mellyet Ur adott vala nekie, hogy azt megegye! És az a levél édes lőn mint a méz az én számban. A halál rettentési között remegő lelkemnek még édesebb vala az. Betegágyamban nyújtották nekem azt, mikor a pokol kötelei szorultak lelkemre és testemre. A most pusztító cholera házamat és magamat is meglátogatott, — és épen mikor elborult szemem előtt a jövő, s a jövőben láttam elpusztulandó szegény házamat s e látás előtt fal felé fordultam volna, adák levelét kezembe, kétkedve : adják-e vagy ne? A levél olvasása után enyhitő nyugalom szállt szivemre, lelkemre; könnyező szemeimben ismét felgyuladt az élet hamvadó tüze, s én fejem alá tevém azt, hittem, hogy meggyógyulok, hittem, hogy a jó Isten még megkegyelmez szegény szolgájának, mert tán még van rám valami bízva az életben, mit Isten dicsőségére még végeznem kell. És íme én meggyógyultam és élek, hogy Isten nagy neve még magasztaltassák általam. Hogy ön nem elébb látta imakönyvemet, és hogy ön épen akkor irt, mikor a levél mint égből küldött orvosszer hathatott levert s elalélt lelkemre : ebben az isteni gondviselés intézkedését imá HÁZ. dom, — és ezért közöttünk a szellemi oldhatlan viszony megalakult örök időkig. Mi jól esik lelkemnek tudni azt, hogy vannak, kik velem imádkoznak, kik velem együtt érzik , hogy Istenhez közelítenünk felette igen jó! Mi jól esik felemelni homlokomat a földi sok szenvedés között, és látni társakat, kik velem együtt szedik az ég tömlőibe a szenvedők könnyeit. Mi jól esik, hogy van valaki, ki leszállt velem együtt a szív mélységeibe, és annak Istenben, Jézusban felolvadott mélységeit megmérhette ! Szegény nőm, gyermekeim, apósom és a sok nyomorult, kiknek kenyeret adok, mind köszöntik, csókolják önt; — ők nem foghatták meg akkor , mi lehetett abban a csodálatos levélben ? Előttem lebeg önnek hajdan látott arcza; de én önt csak most ismerem ugy, mint óhajtottam. Az Isten védje önt, mint ön védett engemet a halál révén! Czegléden, aug. 13. 1855. Szerető atyafia Dobos János, s. k. Közli Debreczenből oct. 20. 1855. Felsőbányi. Gazdákat érdeklő rovat. Egy olly tárgy iránt kivánok felszóllalni ön becses lapjában , melly mindnyájunkat igen közelről érdekel. Ez a cselédrendszer, vagy más szavakkal azon viszonyok meghatározása, mellyeknek a gazda és cselédje között léteznie kell és a melly ezek kölcsönös jogait és kötelességeit mind általában, mind különösen törvény alakjában jelöli ki. A földmivesnek kezei az ő cselédei, kik nélkül munkáját végeznie lehetetlen , azonban cselédeink igen kevés kivétellel, általában valódi önkényt gyakorolnak gazdáik felett, ezek jogszerű parancsát engedetlenség, szép szavait daczoló feleselgetés, kissé szigorúbb bánásmódját fenyegetőzés s gyakran elhagyás megszökés szokta követni. Mit tegyen ez esetben az élet nappalát munkájának áldozó földmives, kit gyakran olly időben hagy el cselédje, midőn mezei munkái különben is sok kezeket vesznek igénybe. Illy s ezekhez hasonló kellemetlenségekkel küzd a cselédrendszer hiánya miatt honunkban a földmivelő. Ezen honunk haladására károsan ható hiány kipótlására igénytelen nézetem szerint a fenálló magyar gazdasági egyesület, mint a magyar földmivelés dajkája, ápolója és tanácsadója tehetne sikeres lépéseket. Iskolai és egyházi ügyek. A bodonyi anyaegyházhoz tartozó Parád fiókközségben, hol eddig a rendesen iskolába járó 90—100 növendéket tekintve, nem iskola, hanem szük lyuk létezett; jelenleg a n. t. plébános, tanodafelügyelő ur és a község elöljáróinak erélyes működésök után, a cs. kir. megyei hatóság által is jóváhagyatva, egy igen csinos és a feniri növendékek számára elegendő tágas tanoda épül, és egy pár hét alatt benne tanítani is lehet, mellybe székeket a hevesmegyei egri börtönbeli rabok készítenek. Farkas Ignácz, néptanító. Nyíregyházán közelebb mult september hó 30-án tartatott t. t. Elefánt Mihály ág. hitv., ezelőtt tápió-szentmártoni lelkész urnak a helybeli hason hitvallású egyház lelkészévé beiktatása. Ezen ünnepélyt tályai lelkész és főesperes n. t. Nagy Mihály ur kezdette meg a templomban egyszerű de jeles beszéddel, a szertartást magának a beiktatott lelkész urnak jól készült alkalmi tanitása zárta be. Elefánt Mihály lelkész ur az irodalmi téren is ismert egyéniség , tehát mivelt tudományos férfiú, egyházunkban sok a javítani való, nehéz munkák várnak reá, de iránta táplált reményünkben teljességgel nincs okunk csüggedni. 10.* Somogy, nov. 2. Mennél nyomasztóbb a szükség, mellyel iskoláinknak fennállásuk végett küzdeniök kell , annál nagyobb mértékben méltánylandók azok, kiket Isten áldása illyekre képesekké, s nemes buzgalmuk hajlandókká tett. Illy magas lelkek sorában nem utolsó helyet foglal el e f. é. aug. utóján Lápafőn Tolnamegyében elhunyt néh. tisztelendő ns. Szelle Dániel ur, azon helybeli helv. hitv. gyülekezetnek számos évekig volt buzgó és hű lelkipásztora, kit szegényes jövedelmű helyzetében, mértékletessége s takarékossága után az isteni kegyelem képessé tett, közjóért élő lelke pedig indított arra, hogy saját kényelmétől elvont s megtakargatott filléreiből magának az emberiség jóltevői kö z) T. szerkesztő ur! Az ide csatolt két levél sok oldalróli érdekessége s malasztja javallotta ezeknek becses lapjábai megküldését, hova annyival inkább véltem illőknek, mivel e lap tapintatos óvatossággal kerülte a ragályt rémületes alakjában mutogatni fel; most miután megszűnt, szivemelóbb jeleneteiben, reménylem, nem tartja fölöslegesnek reá visszapillantani, s azt sem közönyös látni belőlök , mikép vágynak lelkészeink, kik találkoztukban nem mosolyognak hunyorítva egymásra Augurokként, hanem szólják azt, mivel nemes belviláguk átihletve van. Inkább egyházlapba valóknak látszanának talán, de hisz nekünk jelenben igen sokaknak, kik magunkat népünkkel azonosítjuk. Családlapunk , egyházi és iskolai lapunk stb., mind mind csak az egy „Vasárnapi Újság."—A levelek egyikét maculaturájából, másikát épen eredetijéből volt alkalmam minap,igen megszeretvén s meglevén hatva általuk — kiirni. — Az ég áldja meg munkáséletét! Debreczen, oct. 19. 1855. Lugossy József, s. h.