Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-04 / 5. szám - Északamerika vad indusi. Argay 37. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
37 Az öregek tanács alkalmakor az első rendben ülnek, a harczosok a legközelebbi, az asszonyok és gyermekek pedig a legutolsó sorban foglalnak helyet. Az asszonyok főkötelessége a gyűlésben minden történt dolgot figyelemmel kisérni, s azt elméjükben megtartani, semmi mások nem lévén, hogy a hallottakat gyermekeiknek helyesen és értelmesen elmondhassák. Az asszonyok valódi élő archivumai a tanácsnak, szájról szájra századokra átadják az utókornak atyáik történetét, s ha ezt összehasonlitjuk irott tapasztalatainkkal, hagyományaikat ép olly helyesnek és pontosan találjuk. Ki szólni akar felkel. A többi mély csendben hallgat. Ha a szónok végezte beszédét és leül, öt vagy hat percznyi időt engednek a gondolkozásra, ha netalán akarna valamit beszédéhez adni mit mondani elfelejtett, — hogy felkelhessen és elmondhassa. Igen nagy illetlenségnek tartják a szónokot beszédében akadályozni. Ezen vad indusok csaknem a tulságig nyájasak. Bármilly beszédtárgy forduljon elő, annak sem igazsága mellett sem igazságtalansága ellen nem szólnak, csakhogy minden szó vitát elkerülhessenek, épen azért igen nehéz gondolkozásuk módját kitudni és megismerni, ugy hogy a beszélő soha sem tudja milly hatást gyakorol rájok.A téritők, kik velők Jézus vallását akarák megismertetni, gyakran panaszkodnak ezen bajos helyzetökről. Az indusok örömmel hallgatják az evangeliom magyarázatát és tanitását, megszokott jeleikkel nyilvánitják tetszésöket, ugy annyira, hogy a tanok felett meggyőzödésöket hinné az ember. De ez épen nem történik — mind ez csupa nyájasság volt. Egy svéd lelkész, ki a susquehannahi főnököket egybegyüjtötte s beszédet tartott előttök, megismerteté őket azon lényeges tanaival a történetnek, mellyeken vallásunk alapszik p. o. Ádám és Éva esetéről, az alma megevéséről, Jézus megjelenéséről megváltására szerencsétlen állapotunknak, az ő csudatételeiről, szenvedéséről stb. Midőn beszédét végezte, felkel egy indus szónok hogy tanitását megköszönje, „A mit te elmondál, mondá az indus, mind igen szép és igen jó. Valóban igen rosz almát enni. Sokkal jobb lett volna almamusttá csinálni. Mi igen nagy köszönettel tartozunk barátságodért, ki olly messziről jövél kezinkbe azon dolgokat elbeszélni, mellyeket anyáitoktól hallottatok. Köszönetül én is fogok neked valamit elbeszélni mit mi hallottunk anyáinktól." „Eleinte atyáink vadhússal táplálkoztak, s ha nem volt szerencséjük a vadászaton, éhséget kelle szenvedniök. Egykor ifjaink közöl ketten egy szarvast ejtettek el, a rengetegben tüzet raktak , hogy belőle néhány darabot megsüthessenek. Midőn éhségek csillapításához fogtak, egy igen szép fiatal hölgyet láttak leereszkedni a fellegekből azon halomra ülni, mellyet ott a kék bérezek közt látsz. Egymás közt beszélni kezdtek: bizonyosan valami szellem lesz ki pecsenyénket megszagolta, s belőle enni kiván; adjunk neki valamit belőle. Ők megajándékozák a szarvas nyelvével, melly neki igen jól izlett és mondá : „A ti barátságtok legyen megajándékozva. Jöjjetek 13 hónap múlva ismét e helyre, s találni fogtok valamit, melly ugya t, valamint gyermekeitek táplálására egész a késő maradékig igen üdvös és jótékony hatású lesz." A két indus ifjú hitelt adott beszédének, és csudálkozásukra még ezelőtt nem látott növényeket láttak, mellyek azon régi időtől ekkoráig nagy nyereségünkre plántáltattak. Hol jobb kezök a földet érintő, tököt, hol a bal, babot találtak, ha földre ültek, dohány nőtt alattok." A téritő kinek ezen gyermekes mese nem tetszett, mondá : „Mit én veletek közlöttem, azok szent igazságok; a mit ellenben ti beszéltek csak mese és hazugság." A megsértett indul viszonzá : „Testvérem, a mint látszik, barátaid elhanyagolták nevelésed, mert ők téged a nyájasság és szivesség szabályaira nem tanítottak. Te láttad, hogy mi, kik ezen szabályokat ismerjük s a szerint cselekszünk , minden elbeszélt történeteidet hittük; mért vonakodol a mienket hinni?" Azon mód, mikép kelljen az indus falukban megjelenni az utazónak, szinte bizonyos szabályokkal bír. Nagy illetlenségnek tartják , ha az utazók minden ceremónia nélkül lépnek a faluba, s nem tudatják közeledésöket a lakosokkal. A faluhoz közeledvén bizonyos távolságban megállnak, s hogy tudassák jelenlétöket, fennhangon kiáltanak és várakoznak mindaddig, mig a bejövetelre meg nem hívják. Rendesen két öreg férfi lő ki, hogy őket elfogadja és bevezesse. Minden faluban van üres lak az utazók számára, melly idegenek házának neveztetik. Ebbe vezettetnek, mialatt a két öreg kunyhóról kunyhóra jár tudatni, hogy utazók érkeztek a faluba, kik alkalmasint éhesek és fáradtak, kiknek azután minden indus küld nélkülözhető élelmiszereket, bőröket, hogy magokat kinyugodhassák. Ha az utazók kipihenték magukat és jóllaknak , pipát és dohányt hoznak, és csak ekkor s nem előbb kezdik kérdezni, kik legyenek, hová utaznak, mi újság van stb., mindez szolgálatok felajánlásával végződik, ha netalán az idegeneknek vezetőkre vagy egyéb valamire szükségök volna utazásuk folytatásában. A megvendégelésért semmit sem kívánnak. Ezen vendégszeretet, mellyet ők főerénynek tartanak, egyeseknél is gyakoroltatik. Tolmácsunk Weiser Konrád, e következő példáját beszélte el egyes indusok vendégszeretetének. Weiser a hat indus nemzetség közt honosítva volt, és igen jól beszélte a mocuk nyelvét. Midőn az indus tartományokon keresztül utazott, hogy szenetét kormányunknak az onondagai tanácsgyülésnek megvigye, beköszönt lakába Canassetegosnak, egy régi jóismerősének. Ez őt megölelte, bőrökből nyugvóhelyet készített számára, főtt babot és vadhúst tett étkül eléje, s italul vizzel kevert rhumot. Midőn jóllakott s pipájára gyújtott, beszélni kezdett Canassetego, kérdé mint folytak dolgai olly sok év alatt, honnét jő, milly czélja van utazásának stb. Konrád minden kérdésére feleletet adott, mialatt azonban a beszélgetés félbeszakadt, mondá az indus kérdezősködéseit tovább folytatva : „Konrád te sokáig éltél a fehérek között s értesz valamit szokásaikhoz; a lefolyt idő alatt, hogy nem láttalak, többször megfordultam Albanyban, azt vettem észre, hogy minden hetedik nap becsukják boltjaikat, s mindnyájan egy nagy házba lőnek össze; mond meg nekem, mért történik ez? mit csinálnak ott?" — „Összegyűlnek, mondá Konrád, hasznos dolgokat hallani és tanulni." — „Nem kételkedem, szólt az indus, hogy neked azt mondják; nekem ugyanezt mondták, hanem én kételkedem feladatuk valóságán, mellyről alapos okaimat neked elmondom. Nemrég Albanyba mentem, hogy bőreimet eladjam, s a pénzen gyapjutakarót, kést, puskaport, rhumot stb. effélét vegyek. Te jól tudod, hogy mindég Hans Hansonnal szoktam kalmárkodni, hanem ez egyszer kedvem kerekedett más kereskedőkkel is próbát tenni. Azonközben Hans Hasonhoz menek, kérdem mit ád béreimért. Azt mondá, nem adhat többet négy shillingnél fontjáért, hanem úgymond Hans, most nincs időm alkudozni, miután összejövetelünk napja van hasznos dolgokat hallgatni és tanulni, s a gyűlésbe akarok menni. Gondoltam magamban, miután ma úgy sem csinálhatok vásárt , elmehetek én is a gyűlésbe, és csakugyan Hansonnal el is mentem. A gyűlésben egy fekete ruhába öltözködött férfi állt fel, ki igen hangosan beszélt a megjelentekhez. Én nem értem, mit mondott, azt azonban észrevevém, hogy reám és Hans Hansonra igen haragos szemeket vetett, ezt látva, azt hitém, hogy mindez azért történik, hogy én is ott vagyok; kimenek tehát a ház mellé ültem, rágyújtottam s pipázva vártam végét a gyülésnek. Ugy rémlett előttem, mintha a beszélőt hódkörökről hallottam volna emlitést tenni, gyanitám, hogy ez leend végtére czélja összejöveteleknek. A mint kijöttek, megszoktám kereskedőmet. No, Hans — mondám, — hiszen elhatározta magát, többet adni négy sillingnél egy font kódbörért. „Nem — mondá ö, — nem adhatok többet három silling és hat pence-nél. E nyilatkozat után több kereskedővel is beszéltem, de ezek is ugyanazon nótát fújták : három és hat pence, három és hat pence. Ez által világos lett előttem, miként igen helyesen gyanítom, hogy bármennyire mondják is, hogy hasznos és jó dolgokat tanulnak, valódi czélja összejöveteleknek mégis az volt, hogy azon tanakodjanak, miként csalhassák meg az indusokat a hódkör árában. Vedd csak fontolóra a dolgot Konrád, te nézeteim mellett kell hogy nyilatkozzál. Ha olly sokszor jönnek össze hasznos dolgokat hallgatni, mégis csak kellett végtére valamit tanulniok. Hanem ők még mindeddig tudatlanok. Te ismered szokásainkat. Ha egy fehér ember országunkon keresztül utazik s kunyhónk valamenlyi-