Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-23 / 51. szám - A vén gulyás. Arany János 412. oldal / Balladák és genreképek - Szőlőszemező gép. Bodó Miklós 412. oldal / Ipar és gazdászat
Hogy jó szorosan után pedig összevissza vizsgálhassa ezt az áldott szerszámot, miszerint annak egyetlen szege vagy srófja se maradjon elbujtatva. A mai számba nyomott rajzok egyike — az a taligás — fölülről tünteti elő a Vidacs-eke minden részét, a másik pedig alulról, olly helyzetben, midőn az eke talpával az égnek van forditva, pedig teljességgel semmi el ne maradjon, ime nyomtatékul bemutatjuk azt a kulcsot is melyrelyel a gazda összeszorongatja annak módja és rendje szerint az eke sróíjait, (hogy mind igen tartsanak, mert különben könnyen törés esik) azha tetszik zsebbe dugja és haza ballag azon biztos öntudattal, hogy nap leszáltáig minden barázda ollyan egyenlő lesz, mintha csak ugy lintázták volna. Végül szükségesnek tartom megjegyezni, (nehogy valaki olly tudós régiség búvárnak tartson a ki a világ museumait összekutatta) hogy ezen czikkembe alkalmazott régi ekék rajzait Dr. Rau munkája után készittetem, s a világért sem ugy nyúltam a tollhoz e czikk megirása végett, mint valami magáról sokat képzelő gyakorlati gazda; hanem csupán ugy, mint a ki szükségesnek tartom, egyszerű polgártársaim lapjában is megismertetni azt az áldott szántóvető eszközt, mellynek kitűnő jelessége fölött egész hazában egy a közvélemény, mellynek terjedését minden jó hazafi és okszerű gazda nemzeti haszonnak tartja, s mellyről az úgynevezett kaputos rend már számtalanszor olvasott a gazdasági, vagy nagyobb politikai lapokban; csak az a közrend nem ismeri még sok helyütt, mellynek tagjai saját kezeikkel szoktak az eke szarvához markolni. Isten velünk. A vén gulyás. (Genre.) ARANY JÁNOSTÓL. Egy pohár bor a kezében — Bora elfogy, keze reszket. — Vén gulyás ül a karszéken, Mult időkre emlékeztet. Hosszú évsor nyomja vállát : Száz esztendőt emlegetnek; Elég volna hagyománynak Elég volna történetnek! Ii' Ifj' urakkal iddogál sort, Kik, mint gyermek a toronyra, Olly bámulva, olly szédülve Néznek e nagy életkorra. Elgondolják, hogy, ha övök összeraknák hárman, négyen. Az ha lenne ollyan lépcső, A mi e tetőig érjen. S elgondolják, hogy kedélyre Három, négy sem ér ez agyal, Ki nevet, iszik, danolgat Tréfaűző ifjúurakkal. „Azt a régit, Marczi bátya!" S felkurjant a kedves nóta, Ki tudná, hányadszor fúja Es ki tudná, hogy mióta : „Hej! Nagy-Kőrös hires város: Ez s ez ottan a notáros . . . ." De ez mégsem olly keserves, Mint a „gonosz komiszáros." Erre még most is neheztel, Nem felejti a vén pásztor : Sok borsot törhettek egymás orra alá egyszer másszor. S ki a rövidebbet húzá, Az ellenfél, hol az óta. . . . Csak a Marczi bácsi ajkán Élteti az öreg nóta. — Igy danolgat, igy mesélget Anna régi jobb időrül, Közbelopván egy egy rejtélyt Hol tinórul, hol fiszőrül. Körben ülnek hallgatói , egyik igy szól ingerkedve: „Hát a halál, Marczi bátya? . Volna-e már hozzá kedve? . . . Nem felel rá, — most az egyszer Úgy tesz, mint a ki nagyot hall, Néz sokáig a padlóra S döföli az ónos bottal. Végre homlokát felütve, Néz merően, szól nyugottan : „Beszámoltam minden ősszel! Kárban soha nem maradtam. Egy borjúfark nem hibázott Ennyit sem tud rám a gazda, — Még apjának, nagyapjának Sem volt soha rám panasszal" S leül biztos öntudattal, Hogy rendén a számadása; Nem hiányzik-e majd végül? Nem én dolgom, — azt ő lássa. S újra felpirul kedélye, (Hadd busuljon, a ki káros!) Jót iszik rá és felkurjant : „Hej ! Nagy-Kőrös hires város.. Gazdákat érdeklő rovat. A „Vasárnapi Újság" 42. számában olvastam, hogy több budai szőlőfazda az idei szűrés alkalmával kísérletet tett egy géppel, melly a szőlőfejekről a szemeket lefosztja, és igy azok kipréselésénél a szár kimaradván, a bort megmenti minden fanyarságtól, mellyet legfőkép a szőlőszárok kinyomott levéből állitnak származni. Ez igaz ! Ezen egyszerű kezelés által borainkat sokkal jobbá tehetjük; én ezt már egy pár év óta cselekszem és minden gép nélkül, az én pépem 1 ft. 30 kr. pengő áru, bánásmódom igen egyszerű és minden kivánatnak megfelel; ez áll egy hat-hét akós kádból, ennek közepébe jön, két lábnyi mélységre, négy-öt tuskócskára szegezett fa fenék, mellybe sok lyuk van furdalva egy hüvelyknyi vastag fúróval; erre töltetik a megszedett szőlő és három perez alatt, két-három egyén által kezeikkel ide s tova dörzsöltetvén, oly tisztára leszemeztetik, hogy legkisebb szem sem marad a száron, ha a kád megtelik, a leszemzett szőlő más kádba, vagy présbe öntetik. Hogy a különbség nagy, az nálam tapasztalható. Én szűrés után néhány szőlőgazdát, a tavalyi leszemzett borom megkóstolására meghívtam, ezek őszintén megvallották, hogy illy jó zamatu kellemetes italu boruk nincs, mit csináltam vele? Megmutattam nekik mindent, és ők megfogadták, hogy jövő szűréskor utánozni fognak. Ha olly messze nem volna Buda, bátorkodnám a budai jó uraknak egy pár üveggel kóstolóra küldeni, bizonyosan elhinnék, hogy megérdemli ily csekély fáradság és költség által borainkat még híresebbé és kellendőbbé tenni *). Még egy javaslatom volna a szőlőgazdákhoz, t. i. két szőlőtőkének egy karóhoz való kötése, ezt gyakorlom már három esztendő óta, és mondhatom, hogy igen nagy haszon háramlik reám: 1-er a drága karónak felét meggazdálkodom, így ahova 20 ezer kellene, beérem 10 ezerrel- 2-or zsúp felényi kell; 3-or a kötözésnél a szőlőveszőkkel nem köttetnek a szőlőfürtök össze; 4-er szabadon lógnak, napnak, levegőnek egyaránt kitéve; 5-öt a 2-ik s 3-ik kapálás, gyomlálás és tisztántartás könnyebben megeshetik , mert a két rend között szabad járás van; 6-ot ezen közök, ahol szokásban van, minden zöldséget megteremnek; 7-et a nagy zivatarnál, esőzéseknél nem hullanak a földre, mert két szőlőtőke tartja a karót, 8or a szemet is kecsegteti. Most engedelmet kérek hosszú és rosz stylusu levelemért, mert biz az én 74 esztendős koponyámba nehezen hat be már a mostani uj és szép magyar írásmód *). Bodó Miklós, nyug. százados. g.— Angolhonban egy mezőgazdasági meetingen burgonyaásógépet mutatott be egy mezőgazda, mellyen az ásókat a kerék mozgatja. — E gép működésével az a jó van egybe kötve, hogy nemcsak a burgonyát ássa ki anélkül hogy azt legkevésbbé is megsértené, hanem egyszersmind a földet is mélyen felporhanyitja. ..— A soproni evang. gymnasiummal egy tanítóképezde is van kapcsolatban, mellynek számára megvásároltatott a városi eperfakert; gyümölcsfa-iskolát is szándékoznak felállítani, mellyben a leendő néptanítók a gyümölcsfatenyésztésben jártasságot szerezvén, azt községeikben is terjeszthessék. Óhajtandó volna, hogy e példát minden tanítóképezdék, sőt papnöveldék is minél előbb követésre méltassák ; mert az a legrövidebb ut hazánkban a gyümölcsfatenyésztést megkedveltetni a néppel. ..— A pesti központi papnövelde ifjúsága orvosi előadásokban is részesül; Pesten igen szép alkalom nyilik egyszersmind Dr. Entz kertészeti intézetének előadásait is meghallgatni. g.— A m. kormány ujabban törekvéseit oda irányozza, hogy a magyar bornak kivitelét Orosz-, Porosz- és általában Németországban minél könnyebbé tegye. g.— Szakolyban Gulátsy Károly földbirtokos, olly kukoriczavetőgépet állított össze, melly egyszerre szánt, vet és gurguláz (henyeret) is, és mindemellett vontatására elég egy ló. E dologra figyelmeztetjük gazdasági gépészeinket. Iskolai és egyházi ügyek. A jelen tanév kezdetén mi is fölemlítök több laptársainkkal együtt Szentes József titan- és nevelőintézetét. E zsenge intézet tanfejleme TÁRHÁZ. *) Ezt ne igérje kegyed, mert akkor mindenki azt mondja, hogy nem hiszi, csakhogy bort kapjon. Szerk. **) Mi pedig azt mondjuk, hogy csak szerencsésitsen kegyed bennünket becses közleményeivel, gyönyörűséges dolog az, mikor 74 esztendős katona a hazai iparról ily világos, érthető stylussal ir. Szerk.