Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-25 / 8. szám - Hamvazó szerdán. Győrfy Gyula 62. oldal / Versek
6t és ismereteket az emberek közt terjeszsze, a mivelődést előmozditsa, az összes emberi nemet haladásra serkentse. E hivatásnak a pliőnicziabeliek meg is feleltek leginkább az által, hogy a betairást az idegen nemzetekkel megismertették, mi kétségkívül leghatalmasb előmozditója volt a polgárisodásnak. A betairást kapocsnak tekinthetjük, melly a legtávolabbi vidékek népeit egymással összefűzi s olly eszköz gyanánt szolgál, melly által képesek vagyunk gondolatainkat és tapasztalatainkat a későbbi kornak átadni, és az emberi miveltséget az enyészettől megóvni. * * * Az imént emlitett népek egymásután mind elenyésztek, de fényes emlékeket hagytak magok után találmányaikban. A romokon egy hatalmas hóditó, Cyrus, az egész keletet egyesité, a világbirodalmat alapita, melly anyagi erőre nézve minden addigi országot fölülmúlt, de szellemi nagyságra soha nem emelkedett. A persa nép élénkeszű, finom és udvarias volt. Természeti ügyességgel és kitűnő tehetségekkel megáldva, kedvező körülmények közt első lehetett volna a világtörténetben, de hibás belszerkezet következtében és igazi szellem-miveltség nélkül soha fenn nem állhatott, hanem futócsillagként kevés idő múlva letűnt, nem hagyva maga után szinte semmit, mi nemzeti nagyságra mutatna. Ezen kiterjedésére nézve roppant birodalomnak véget vetettek a görögök, kiket mi azonnal saját szép hazájokban fogunk meglátogatni. * * * Görögország tőlünk délkeletre fekszik. Jókora félsziget ez, mellyet a Földközi tenger hullámai mosnak, s melly hajdan a világnak legnevezetesb országa volt. Itt és a kisázsiai partokon, meg számtalan szigeteken élt egy a természet legszebb adományaival megáldott nép, melly testi szépségre szintúgy, mint szellemi tehetségekre nézve minden más népet felülmúlt. A görögök mindent, mi szép és nagyszerű volt, roppant városaikban öszpontosítottak, s igy olly miveltséget teremtettek, millyenről az emberiségnek addig fogalma nem volt, s melly alapja lett a későbbi korok haladásának. E városok közül csak egy-kettőt kell kiemelnünk, hogy meggyőződjünk a felől, miszerint a mesterségek és művészetek köréből csak keveset említhetünk ollyat, melly az akkori időben teljes kifejlésnek ne indult volna — tehát a görögök korában már számtalan találmány talált alkalmazást a gyakorlati életben. Kisázsiában például a Fekete tenger keleti partjain a diszes Milet állott, melly kétszáz éven át a kereskedésre nézve is Tyrusszal vetélkedett, a mellett telve volt gyönyörű templomokkal, az ipar mindennemű műhelyeivel, mellyekben a szorgalom ezer meg ezer alakjaiban mutatkozott. E partokon énekelte el a halhatatlan Homér páratlan költeményeit; itt élt Herodot, ki első irta le a népek történeteit s ez okból máig is „a történet atyja" névvel tiszteltetik. Az európai Görögország szebbnél szebb városai közül pedig Athén az, mellyről egy pár szót okvetlen mondanunk kell. E történetileg hiree városban mintegy negyedfél századdal Ivr. szül. előtt körülbelül százezer görög élt, kik hangyaszorgalommal működtek a művészetek majdnem minden ágaiban s utolérhetlen remekműveket teremtettek. A számtalan templomok, színkörök, iskolák és más középületek közül hely szűke miatt itt csak az egy Akropolist, a fellegvárat említjük meg, melly 150 láb magas domb tetején diszlett a város kellő közepében. Ide a legpompásabb oszlopsorozat vezetett s felérvén, a roppant épület közepén a Minerva istennőnek szentelt Parthenon-templomot pillantotta meg az ember, mellynek nagyszerűségét képzelni is alig birjuk. A csupa fehér márványból épült templom belsejében ugyanazon istennő szobra állott, a leghíresebb szobrásztól, Phidiastól faragva, mellynek karjai és lábai elefántcsontból készültek, ruhája pedig zománczozott aranyból. A város Perikies korában virágzott leginkább. E férfiú, kinek homlokát örökké zöld borostyán övezi, egymaga többet költött nyilvános épületekre 42 millió tallérnál (mintegy 84 millió pengő forint). Illy nagyszerű épületek méltó feldíszítésére olly remekművek voltak szükségesek, minőket csak egy Phidias, Polyklet vagy Praxiteles tudtak teremteni. Itt az emberi ész és tehetség legnagyobb dicsőségében ragyogott és beteljesedett, hogy nagy korban nagy emberek születnek, mert a pompás csarnokokban halhatatlan költők, szónokok, történetírók, és bölcsészek születtek, kik sokban az emberiség maradandó tanítóivá lettek. A görögök azonban a miveltségnek illy magas fokára nem emelkedhetnek, ha nincsenek meg mindazon eszközök és szerszámok, mik az életszükségek kielégítését könnyítik. Ott a földmivelés, ipar és kereskedés mindent kiszolgáltattak, mi a táplálék, lak és ruházat tekintetéből kellemes és méltó élethez megkivántatik. A földmivelés virágzó lévén, gabona, bor és gyümölcs bőven termett. — A lakok többnyíre földszintiek voltak, s ha volt emelet, ott a nők laktak; az ajtók az udvarra nyíltak, s ablakok legfölebb csak az emeletben alkalmaztattak; kéménynyel csak a konyhát látták el. — A bútorzat azon csínnal készült, melly egyáltalában a görög nép tulajdona volt. Igen csinos asztalokat, székeket és ágyakat készítettek, mellyeket szőnyegekkel vontak be, de ritkán használtak szekrényeket. A tükrök érczből készültek, üvegtükrök még akkor nem léteztek. — Az öltözék férfiaknál és nőknél egyformán alsószoknyából és köpenyből állott, mellyet különösen melleiken a nők drága gombok és csattok által tűztek össze. A férfiak föveget nem viseltek; csizmát nem készítettek , mert arra a meleg éghajlatban és köztársasági egyszerűségüknél fogva szükségük nem igen volt; azért csak vastag bőrt kötöttek talpaikra ollyformán mint szegényebb sorsú parasztaink a bocskort. A nők közül az asszonyok különféle szalagokat, fátyolokat és egyéb ékszereket viseltek fejeiken. Azonkivül a hölgyvilág természetesen még számtalan más piperetárgyakkal birt, minők például a gyűrűk, függők, nyaklánczok, karpereczek, legyezők és napernyők; sőt lábaikon is többféle ékszereket viseltek az asszonyok. A ruhakészités különösen a nőket illette, azonban férfiak is foglalkoztak affélékkel, s voltak is többféle mesteremberek, mint takácsok, tímárok, festők, vargák stb. Nagyszerű gyáraik különféle készítményeit a külföldre szállították, de ők is vittek be idegen áruczikkeket, mint például Persiából szőnyegeket, Phőnicziából bíborkendőket és selyemszöveteket. Nagyobbszerü vásáraik csak népünnepek alkalmával alakultak, midőn az ország majdnem minden zugából összesereglő nép valamelly istenség tiszteletére gyűlt össze egy helyre. Mértékeik és vert pénzeik általánosan elterjedtek; járható országutak ritkák, a kocsik kétkerekűek voltak. Illyen volt a görög nép virágzó korszakában — s ha kegyes olvasóink e rövid rajz után nem mondhatják is,hogy a görögöket teljes nagyságukban ismerik, de annyit mégis jólélekkel állíthatnak, miszerint a régi kor történetében ehez fogható népet nem ismernek. Itt mutatkozott először az emberi nem egész szellemi nagyságában, itt részesült az ember olly életben, melly a fáradalmak és szenvedések összes seregéért bő kárpótlást nyújtott. Csak rövid ideig tartott ugyan e dicső élet, mert II-dik Fülöp elfoglalván Görögországot, zsarnoki önkény lépett a szabadság helyébe, melly a törekvés és szorgalom gyenge virágait majdnem csiráiban elfojtotta. — De nem sokára ennek fia Nagy Sándor lépett a trónra, s meghódítván görögeivel a persa birodalmat, a két nemzetet egyesitni iparkodott, és különösen a görög miveltségnek nyitott utat, melly ezentúl ellenállhatlan erővel terjedt el a világ minden népei között. Ez által a görög nép örök emléket hagyott maga után, s habár a régi Göröghon többé nem létezik, mindamellett él a görög nép szelleme ott, hol valódi míveltség van s élni fog, mig a világ áll. O O' DoA rómaiak, a világhóditó rómaiak szintén nagy hirre és dicsőségre tettek szert s nemzeti nagyság tekintetéből látszólag a görögökkel vetélkednek. De e nagyság nem volt olly maradandó alapra fektetve, mint a görögöké. Mig Göröghonban a tudomány és művészet körül halhatatlan férfiak fáradoztak, azalatt Rómában a gladiatorok (viadorok, bajvívók) vadállatokként küzdenek egymással és ölék egymást a nép gyönyörködtetésére. Görögország s népe hivatva volt arra, hogy a világnak soha el nem alvó fáklyát gyújtson a tudomány és miveltség körében, mig a rómaiak, ugy látszik, nem ismertek más feladatot, mint fegyveres kézzel rohanni a védtelen , gyenge népekre, és azok szabadságát megsemmíteni. Illy módon sikerült is nekik olly birodalmat alapitni, melly kiterjedésre nézve a legnagyobb volt a világon, s középpontja lett az összes emberiségnek. — De az itt öszpontosított gazdagság, fény és dicsőség nem volt eredeti, hanem kölcsönzött, s a leigázott görög nép e tekintetben magát a győzőt győzte le. Ivek telnének meg, ha e népet olvasóinkkal tökéletesen megismertetni akarnók , de az nem lehet feladatunk, s minthogy a találmányok történetét illetőleg kevés újat fedeztek fel, azért hallgatással mellőzzük a különben érdekes nép történetét. Ilainvazó szerdán. Vége vége ! kimúlt mint a többi Belehalt a vigság mámorába . Nincs több olly kimúlás a világon, Ollyan víg, mint a farsang halála. Jobban vigadt a végórában Mint közepett élete javában. Elvonult felettünk mint az álom Eltemettük az utolsó bálon. Eltemettük szép virágos sírba, Egyszerű sírkő mereng felette, E szó : „emlékezet" van rá írva. Ifjú kézirá midőn temette, Elgondolva az élvezett jóra , Mennyi öröm, . . , mennyi édes óra . . . S bár megválni tőle nem kívánna Szíve hasztalan eped utánna. Elég a farsangolásból ennyi Tegyük le a tarka álarczákat. Sok ábrándtól elzsibbad a lélek S megárthat a mi sok élvezést ad. Sok vigságtól már sok ifjú élet Mint a füst és árnyék semmivé lett. Sok édes mármornak fáj az ára Józanodjunk hát ki valahára.