Vasárnapi Ujság – 1855
1855-03-25 / 12. szám - A tükör története. Tóth Balázs 91. oldal / Tudományos rovat
91 Az ütközet mindjárt kezdetben szerencsétlenül indult meg a fejedelem részére, de tán még helyre lehetett volna hozni a hibát, s voltak is a vezérek között, kik ezt megpróbálák; azonban, épen délben, tizenkét órakor, a csata legkétesebb perczében egyszerre, oldalvást balról, egy eddig nem látott ellenséges csapat tünt fel. Félóra múlva már a harczosok között azon botor hir terjedt el, hogy Bánfi Dénes a fejedelmet a csata között hűtlenül elhagyta, s átment az ellenséghez, mi aztán az ingadozókat vad futamodásnak ejtette, mellynek következtében a fejedelmi sereg magától felbomlott, s végképen feloszlott. Mikor aztán megtudták, hogy az utoljára támadásra érkezett sereg mindössze is százötvenre menő lovasságból állott, s vezérök is legkevésbé volt valami nevezetes ember, akkor már minden késő volt, s a szégyennél csak a bukás volt nagyobb. Ezen nem valami nevezetes ember pedig épen ifjabb Ritka Péter uram volt azon lovasokkal, kiknek a királyhágói szorosok felé kellett volna indulni. (Vége következik.) A tükör története.*) Az élet első szükségeihez sorolt tárgyak közt, nem épen utolsó hely jutott a tükörnek. — Míg hajdan hasznukat alig sejték, ma már minden szalmafödél alatt szemeinkbe ötlenek .... pedig hajdan az ég királynéjának öltözéki asztalán sem voltak láthatók. Kevés tárgy fordittatik több czélra mint a tükör, s haszna kiterjed pipere-asztalainktól, egész a csillagos égig. — Neki köszönheti a szépnem a tetsző s kecses alakzatok s divatok feltalálását, — általa tanulta a természetvizsgáló ismerni a tűz erejét, az érezek olvaszthatóságát, s a gyémánt égethetőségét, — s általa tön a csillagász bámulatos felfedezéseket az égen Azonban ennyi haszon mellett is, legtermészetesebb rendeltetése rég tévesztve van, mert alig vesz valaki tükröt azért, hogy általa önmegismerését eszközölje. . A föld ős lakói, kik a tükör feltalálása előtt éltek, kénytelenek voltak magához a természethez folyamodni s mint nárczisok a folyamok csendes vizében keresik fel képmásukat. — Ámde az önszépitési, s mások fölött kitünhetési ösztönük napról napra, ujabb ujabb piperetárgyakat találván fel, — természettől nyert kecseiknek illy tárgyakkali^ékitésekor, kevés tömjént láttak nyújtva olly tükrök által, mellyek gyenge szellők fuvallatára is eltörtek, — s igy csakhamar, tartósabb s szilárdabb tüköranyagokról kezdtek gondoskodni. — Eleinte csak kövek, de később érezek is használtattak tükörül. Az érez tükörről legrégibb emlékezés Mózes könyvei egyikében (2 k . 38, 8 ) található, s legelső használása felette nevezetes. Egyiptomban, mint szintén keleten is — gyanithatólag mert azok meglehetős nagyságban előállítása képességükön kivül esik, — nem tartozott a tükör a szobák ékítményeihez, — hanem inkább s kizárólag a szépnem piperéjéhez s csicsomázásához. A zsidó nők — kik mi itt látszik, e pipere czikket még Egyiptomban szerették meg, — csak a legnagyobb nemzeti ünnepek alkalmával s különösen legpompásabb öltözetük felvételekor éliiték magukat apró réztükrökkel. Később e tükrök viselete pazarló fényűzést eszközölvén, nagy törvényadójuk szigorú rendelet által megtiltá azok viselését, sőt országszerte összeszedetni parancsolta. Apuleius állítása szerint Isis tiszteletére rendezett ünnepi meneteknél is a nők, vakító fehérségű öltönyeik fölött, hátukon hasonló ércztükröcskéket viseltek. A görögöknél, vagy legalább azon népeknél, kiktől mythológiájukat tanulták — régiebbek a tükrök, mint történeteik. — Venus, hogy magát Junó és Pallastól megkülönböztesse — kik a hiúságnak még csak látszatát is kerülni igyekeztek — gyakran kezében tükröt tartva jelent meg, — sőt öltözködésénél mindenkor tükröt használt. A portréi királyi múzeumban, máig is látható egy elefántcsont, remek faragványú hajtű, mellyen a haját rendezgető Venus elé, a szerelem istennője, kerek tükröt tart. A csillagászok is a Venus nevét viselő bolygót, egy illy kézfogatokkal ellátott tükör alakú jeggyel jelölték meg, mi mindenesetre a legrégibb kor szokásos kerektükrét látszik jelképezni. — Igen hihető, miként illy tükrök használata közönséges volt, mert Helena (1200 évvel K.e.) hogy Párist Trója alá követhesse, midőn saját becsületét, hazáját s férjét elfeledé, tükreinek elviteléről nem feledkezék meg. A római szépek rabszolganőikkel tartaták tükreiket öltözködésük alatt. E tükrök köszörült és simitott érezből, sőt a gazdagabbaknál — miután a sárga érczek, mint az arany stb. nem adhattak tiszta képet, — az aczélból készültek pedig a rozsdától menthetetlenek voltak, s végre mert a fehér arany (platina) még ekkor nem ösmertetett — bizonyos ezüst lemezkékből álltak, — mellyek hátulja később vékony arany lemezekkel boríttatott be, mert tapasztalták, hogy az ezüst, arany aszattal, minden más érczeknél, tisztább s tökéletesebb képet adott. — Aliglőn e felfedezés ösmeretes, s már is tömérdek kezeket foglalatoskodtatok, s annyira közönségessé lettek az igy készült tükrök, hogy Plinius a ker. számítás első százada végén arról panaszkodott , hogy Rómában minden szolgáló illy tükrökkel akart birni. — A meghódított szomszéd népek szokásainak s piperéjének majmolása, s különösen a narancs szinü haj viselése, vagy saját hajuknak arany porral behintése, mindinkább szükségessé tevék a tükröket, s kevés idő elfolyta alatt, tükreik nagyobb alakot nyertek. Ez időben már a tükör szobáik ékítményei közé tartozott s nem volt ritkaság ember nagyságú tükröket is látni. — Természetesen, iszonyú pénzbe kerültek s Seneca állítása szerint, többe került egy illy tükör, mint a köztársaság idejében a szegénység s nyomorban elhalt vezérek árva gyermekeinek az álladalom költségén történt kiházasitása vagy jegyajándéka. ... A pharosi lámpatorony, több mint 100 mérföldre látható volt, s e messze terjedő fényt egy a tenger felé fordított óriás nagyságú, finomul simitott aczél tükör kölcsönözé. — A tükör drágaságát emelte még azok szokásos pompás rámája is. Régi irók többen emlékeznek olly tükörrámákról, mellyek elefántcsontból, remek faragványokkal készíttettek, s köröskörül drága kövekkel s gyöngyökkel voltak kirakva. Minden illy ráma, mindkét oldaláról, tiszta s száraz szivacs függött le, hogy azokkal, akár a lehellet, akár a hideg s nedves jég által elhomályosult vagy foltosodni kezdő lap, viszont tisztára törültethessék. Könnyen gyanítható volt, hogy az uj világ benszülöttei előtt sem voltak ismeretlenek a tükrök. Amerika felfedezésekor a perubelieknél ezek használatát közönségesen elterjedtnek találták, s legjobbak voltak azok, mellyek fekete lávából, markazitból (egészségkő) készíttettek, — sőt voltak érettükreik is. Az üvegtükrök — elvitázhatatlanul — sok más anyagból készültek fölött kitűnő előnnyel bírnak.—Már a régieknek kellett ez észrevételt tenni, miután az üvegtükör nem volt előttük ösmeretlen, s gyakran a legtökéletesebb üvegtükrök birtokában voltak, mert a higanyt rendesen üvegedényekben szokták tartani. — Sőt azt is tudjuk, hogy a hajdankor híres Sidoni üveggyárban készíttettek is üvegtükrök,—de hogy azok mégsem lehettek közönségessé, mindenesetre az éreztükrök iránti szilárd előszeretetnek kell okoznunk. Az említett üveggyárban készült üvegtükrök, fúvás által jöttek létre, s bizonyos finom fekete festékkel mázoltattak be. Az üveg egyik lapjának czin vagy ólommali befödése a XIII-dik század előtt bizonyosan nem találtatott föl, s eleinte igen tökéletlen is volt, miután a nevezett anyagok olvadott állapotban öntettek a még forró , s hajlékony üvegtáblára. — A czinnek higannyali vegyítése három századdal későbbre esik. A XVI. században ugyanis, a gyártmányairól világszerte ösmert s dicsért velenczei, muranoi üveggyárban fedeztetett fel az üvegtükrök készítésének s tökéletesítésének titka. Vékony czin lemezekre higany öntetett, s e vegyülékkel keneték be az üveg lapja, vagy e vegyület tiszta és sima felszinű papírral befödeték, s külömböző nehézségű terhekkel lenyomaték. E műtét után mindjárt a papír, lehető legnagyobb vigyázattal kihuzaték. A találmány bámulatos hirt szerzett az igy készült tükröknek s a föld csaknem minden részeibe szétvitettek. Azonban nagy hibájuk volt e tükröknek az, hogy a túlzott fúvás által gyártott lapok igen vékonyak lettek, vagy csak középszerű nagyságúak maradtak. Thevait Ábrahámnak azután, a XVII-dik század végén csak *) Spalart, Schubert, Winkelmann irataikból.