Vasárnapi Ujság – 1855
1855-03-25 / 12. szám - Marczal és melléke. Szabó Mihály 94. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások - A néptanitók ügyében. Kertész József 94. oldal / Szózatok - Drávamelléki népdalok 94. oldal / Versek
95 — Kecskeméti vásár. — A megváltozott időjárás miatt vásárunk igen roszul ütött ki. Kereskedők, mesteremberek egyaránt panaszkodnak, s csak azok örvendenek, kik a piaczról élve, az élelmiszerek rendkívüli drágaságát már már alig bírták kiállani, most pedig a gabonanemek ára mind a vásáron, mind a heti piaczunkon tetemesen lejebb szállott. Legjobb kelete volt a baromfinak. — Vevő igen kevés volt s nagyobbára helybeli, mert az idegeneket a feneketlen sár, meg a vásár előtti napon beállott eső tartóztatták vissza. •— A kellemetlen idő daczára is azonban megjelentek a komédiások és a bátyus kereskedők. Amazok szembeötlő nagy bódékban foglalnak rendesen helyet a vásárállás elején, és kifestett czifra lepedők, magas falábakon ugráló bohóczok meg fülsértő trombitálás és dobolás által csalogatják a népet garasos mutatványaik megnézésére; emezek a földön kiterített ponyvára, vagy ha már nagyban viszik, rendesen asztalra rakják ki portékáikat és azokat soha meg nem szűnő lármával magasztalják és kínálgatják a bámész sokaságnak. Vannak ezek közt ollyanok, kik folytonos bolondoskodásaik által a hallgatóságot gyakran meg is nevettetik. Midőn az egyik előtt elmentem, e szavakat kiabálta tele torokkal : „Itt az ideje, most vegyenek, mert mindjárt vége lesz a vásárnak s holnap bottal üthetik nyomomat, s ha arannyal fizetnek is, nem lesz semmi, engem nem találnak, pedig tudom, kigyelmednek szüksége van erre a pántlikára, magának erre a czifra viganóra!" stb. Van még egy harmadik osztály is, melly vásárainkról soha el nem marad, legyen bár rosz vagy jó idő, s ez a koldusok nagy serege. Ezek úton útfélen ott ülnek vagy hevernek, és botránkoztató kegyetlen jajgatással, siralmas énekekkel, sőt csengetyűkkel és egyéb hangzó szerekkel iparkodnak a jövő-menők figyelmét magukra vonni és siránkozással azok részvétét fölébreszteni. A lárma és zaj, mit illy módon ütnek, még semmi, de valóban botrányos az, hogy csonka tagjaikat, és különféle nyavalyák által eltorzított testrészeiket közszemléletre teszik ki, mi a gyengébb idegzetű hölgyekre nézve veszélyes is. Ideje volna az illy barbár szokást országszerte megszüntetni. Keresztyéni és emberi kötelességünk a szegényeknek alamizsnát adni, de nem tartozunk alkalmatlankodásaikat eltűrni, még kevésbbé undort ébresztő sebeiket nézni. Minden község tartsa el saját szegényeit, s akkor mentve leszünk az illy kellemetlenségektől. Ezt pedig az által lehetne elérni, ha minden község, vagy valláskülönbség nélkül minden helység összes lakossága „szegények pénztárát" alapitna, mihez, ugy hiszem, minden ember szivesen hozzájárulna, csakhogy a koldulás kellemetlenségeitől szabaduljon. A helybeli izraelita község máris tetemes áldozatokkal tartja fenn évről évre szegényeit s nem engedi meg, hogy házaljanak. Nemzeti színészet. MÁRCZIUS. I. Jókainé visszatért szabadkai és bajai vendégszerepléseiből, az elsőbbi helyen búcsú előadását az írói nyugdíj javára szentelé. II. Hollósy-Lonovics Kornélia Bécsben egy hangverseny alkalmával föllépve a közönség osztatlan tetszését vívta ki. Kedvező előjel jövő évi operai időszakunkra nézve. III. Bulyovszkyné Szabadka és Bajára utazott vendégszerepekre, később Kolozsvárt látogatta meg. IV. A nemzeti szinház, uj diszitése után Vörösmarty „Áldozat" czimü drámájával fog megnyittatni. V. A jövő héten Feleky javára fog előadatni „Báthory Mária"eredeti szinmű s Latkóczyné javára „A ház becsülete" új franczia dráma. Mindkét előadásra figyelmeztetjük fővárosi közönségünket. VI. Mult csütörtökön adatott elő Szentpétery javára Szigligeti legújabb vigjátéka „Csokonai szerelme" Egressy a czimszerepben, melly alkalommal a jutalmazottat a közönség diszes ajándékkal tisztelé meg. Tárogató: x* Ő Felsége Erzsébet ausztriai császárné és királyné szerencsés szülése fölötti örömét, nemes lélekhez illőleg nyilvánitá Szentiványi Bogomér Vincze ur Szakaiban, f. é.márcz. 13-án kelt olly levelet intézvén nogos Kubinyi Ágoston barátjához, mellyben ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy az örömdus alkalmat használva, a népeket boldogitó örvendetes esemény örök emlékére a,,Magyar Tudós Társaság tőkéjének öregbitésére 2000 pftot alapitványozni kiván," melly kivánatát hogy minél pontosabban teljesithesse, arra kéri t. barátját, hogy neki minél előbb küldené meg „az illy kéziratoknak a t. magyar akadémia által gyakorlatba vett példány formuláját."— Sokat, igen sokat lehetne e dicső tettről szólanunk, de csak annyit mondunk, hogy adjon a királyok királya ü Felségének számtalan illyen hű és a jóért buzgó alattvalót, a honnak minél több illy derék hazafit. x* Reményi hazánkfia külföldön. — Azon sok örvendetes hit mellé, mellyeket napról napra gyarapodó népnevelési ügyünkről sűrűn veszünk és közölhetünk, igen jól esik, ha külföldi lapokban meg ollyat olvashatunk, a mi már felnövekedett, megemberedett, s ugyancsak igazi derék emberré vált hazánkfiairól dicsérettel szól; mert minden derék honfi dicsőségéből jó rész illeti a hazát mint édes anyát. — Illyen történt legközelebb Nagybritanniában Edinburgban, hol nevezett hazánkfia még ismeretlen volt, és első felléptekor annyira elragadta azt a népet s annak a nemzetnek előkelő közönségét, mellyet minden világhírű művész felkeres, hogy a hírlapok nem bírják eléggé leírni a hatást, mellyet Reményi hegedűjével eszközölt, a közönség pedig, a melly hallá varázsjátékát, nem tudja kifejezni, hogy mit érzett, midőn hallá a soha nem is képzelt bájos zenét. Abban mindenfelől találkozik a közvélemény, hogy Paganini óta még nem volt művész, ki igy tudott volna a nyirettyüvel (vonó) bánni. Egy edinburgi lap, miután bőven leírta a mennyiben tollába vehette a páratlan hatást, mellyet Reményi zenéje okozott, azt jegyzi meg hogy rendkivül érdekes volt látni főképen azt a hatást, mellyet a körülötte levő zenekar tagjaira gyakorolt. „Ezeknek — úgymond — a gyönyörtől és álmélkodástól szemök szájok elállott. Nagy volt a diadal, mellyet hazánkfia aratott, midőn a közönség mintegy ösztönszerűleg ollyan tapsviharba, éljenzésbe s a helyeslés és bámulat mindenféle hangos nyilatkoztatásába olly mértékben tört ki, a minőre az öreg emberek sem emlékeznek; de legnagyobb volt hazánkfiának azon diadala, midőn a közönség néma álmélattal egymásra nézett, mintha nem merne tulajdon füleiben s véleményében eléggé megbízni, hanem szomszédja felé fordult ollyan arczczal, mellyre az álmélkodás és elragadtatás ezt irá : „Képzelt ön valaha illyet?" — E tudósitáshoz még azon örvendetes hirt csatoljuk, hogy Reményi hazánkfiát itthon is lesz alkalmunk meghallani. — A magyar zene barátainak ujabb jó hirt mondhatunk. Olvasóink közül sokan emlékezni fognak még, hogy Szénfy Gusztáv 1847 előtt koronként, hol divatlapi mellékletekben, hol önálló egyes füzetekben, általa szerzett népdal-melódiákat bocsátott közre, mellyekből a sikerültebbek hamar átmentek a közönségbe s most is széltében dalolják , a nélkül, hogy szerzőjüket ismernék. Továbbá emlékezni fognak még, hogy Szénfy a „Pesti Divatlap"-ban a zenéről értekezéseket is közölt. Mindez azonban — amint most hitelesen írhatjuk — csak eszköz volt egy sokkal fontosabb czél sikeres kivitelére. Szénfy ugyanis 1835 óta úgyszólván kizárólagosan a magyar zenével foglalkozik s ez után jutott azon, már másoktól is kifejezett , elvitázhatlan meggyőződésre, hogy a magyar miveltebb zenének a népdallamokból kell kifejlődnie, ha jellemzetes, ha magyar akar lenni. E czélból elkezdé a magyar népdalokat gyűjteni s gyűjteménye eddigelé már 500 darabnál többre megy. Fáradságot s munkát nem kimélő tanulmányt fordított azok elemzésére, mit még 1845-ben kezdett meg, ugy hogy a népdallam legparányibb izére is kiterjeszté. E búvárkodásából most, midőn még nem késő, midőn a tévútra vezetett magyar zenét az igaz útra még könnyű volna visszavezetni, a tettek terére akar fellépni, s e szép célját mind gyakorlati, mind elméleti úton valósítani. Ami az elsőt illeti, erre nézve a vállalkozó szellemű pesti műárussal Rózsavölgyivel lépett Szénfy érintkezésbe, s a népdalgyűjtemény valószinüleg nem sokára itt fog napvilágot látni, s mint halljuk, igen jutányos áron lesz kapható. A vállalat elméleti oldalát illetőleg pedig birjuk Szénfy Gusztáv igéretét, hogy a magyar zenéről, népdalokról stb. irt czikkeinek egy részét, lapunk szelleméhez alkalmazva, koronként a „Vasárnapi Újság" hasábjain teendi közzé. Valóban érdemes volna, ha egyebek mellett, ez iránt is tisztulnának a nézetek s erősbödnék a vonzalom. x* Az uj bélyegjegyekről több ízben vettük azon figyelmeztetést, hogy ritka nap, mellyen egy hét, néha több levél is ne kerülne elő a pesti postahivatalnál, mellyre levél-jegy helyett bélyeg-jegy van ragasztva, a mi pedig el nem fogadható, s kinek a levél szól, csakúgy meg kell fizetnie a kétszeres postabért, mintha semmi sem lenne a levélen. Azért szükségesnek tartottuk figyelmeztetni olvasóinkat, hogy e két bélyegjegyet nem cserélheti fel senki kár nélkül. x* A Mátra aljából N.-B . . . ből ollyan tudósítást vettünk, a melly nem igen nagy tisztességére válik, ha igaz, az ottani népnek. Nem is hinné az ember, hogy még 1855. esztendőben is ollyan ostoba babonás hit lábra és hitelre kaphasson, a minőről nekünk levelet írtak, körülbelől illyen szavakkal: „Valami gazember után tökéletesen azt hiszi a mi palócz népünk, hogy a mostani mátravonali farkasvadászat nem közönséges farkasok miatt történik, hanem Itaal községben egy ördöngös vén asszony élt, kihez három leány járt fonóba, s húshagyó kedden igy szóltak az ördöngös anyához ,de jó volna most hust enni, a vén banya pedig igy felelt nekik : „hacsak az a hiba, mindjárt ehettek a mennyi tetszik", s vén egy rosta-kávát, átbujtatta rajta a három leányt, s megkenvén tenyereiket jóféle bűbájos zsírral, ő maga is átbujt a rosta-káván, megkente tulajdon tenyereit is, s mind a négyen farkasokká változtak. — Azután útra keltek s a kőkuti akolban vagy 40 darab birkát megfojtogattak, és mikor javában vendégeskednének, rajtok rontanak a pásztorok komondoraikkal, a kik elől a leányokból vált farkasok, — minthogy fiatalabbak valának — megugrottak, de a vén banyából vált öreg farkast áttérték s agyonverték a pásztorok. Most nincs a ki a fiatal leány-farkasokat a rosta-káván visszabujtassa, mai napig farkasokká kelle maradniok, s ez a három megboszorkányozott farkas pusztit a vidéken. Találkoznak ollyan szemtelen hazugok is, a kik azt beszélik, hogy közelről látták és hallották, midőn fenhagon sirtak a megvarázsolt farkasok, s hogy instancziát irtak e farkasok felől Bécsbe, és erre jött az a parancsolat, hogy vadászatot kell tartani a három farkasra, akiket soha sem fog senki emberfia meglőni." Ha illyen oktalan hírnek hitelt bírnak adni palócz atyánkfiai, ak-