Vasárnapi Ujság – 1855

1855-04-29 / 17. szám - Az ivándai ásványforrás (kép) 132. oldal / Természettudomány

asztalnak szélessége pedig közel volt három asztalnyi. A közepe pedig az asztalnak drága eszközökből, confectumokból : vár, kő­szikla, toronyformában csinált pastetomokkal és marcsafantok­kal volt egy sorral hosszan megrakva; azok mellett két felöl­ voltak az étkek. Voltak más asztalok is, más házakban, hová az ministerek, magyar és német urak és követek leü­ltenek. Elvégezvén a va­csorát, melly tartott mintegy másfél óráig, felkelvén bémentek ő felségek a magok házokba, és ezen alkalmatossággal több pompa nem volt. Die 25. Febr. Közönséges helyt a külső nagy palotában, a hová szabad volt mindennek bémenni, mindeneknek láttokra ettek ö felségek ebédet, de csak magok ülvén asztalnál tizen, a királyné annyával. —­ Estve pedig volt comedia, de szoros lévén a hely, nem admittáltanak a ministereken kivül többeket. Die 26. Febr. Künn­ettek ő felségek, a régi szokott mód szerént, estve pedig egy kevés m­usika volt. Die 27. Febr. Péntek nap lévén, semmi sem volt. Die 28. Febr. Estve nyolcz óra után hozták el az currus tri­umphalisokat, az ő felsége külső udvarában; tizenhárom lévén a currus triumphalisok, négy négy felöltöztetett lovak lévén külön külön mindenik szekér eleibe fogva, és két két kocsisa lévén minde­nik szekérnek, a lovakon ülvén, s azok is felöltözöttek lévén. — Mindenik szekér előtt való lovak pedig külömb külömb formá­ban lévén felöltöztetve; az szekereknek minden eszközei, ember és­­ egyéb féle állatok és madarak formájára, néhol virágokra ara­nyosan lévén kicsinálva, sőt a kerekek is aranyosan virágokra vol­tak csinálva. Az szekerekben comediai módon felöltöztetett mu­sikások ülvén. Minden szekérben nyolcz nyolcz szövétnekek vol­tak, minden szekér mellett tizennégy-négy égő szövétnek, és fel­öltöztett legények voltak, és az ő felségeik házai ablakainak ellenében mentek egyszersmind, és ott musikáltak, úgy mint do­boltak, trombitáltak, hegedültek, énekeltek, és egy szóval min­den­féle musikákkal musikáltak, mintegy két óráig ülvén musi­kálások alatt. Mind az ő Felsége victoriáján, s mind a király házasságán örvendeztek, és kívántak az uj házasoknak szerencsés házasságokat és hosszú életeket. — A musikások pedig — ha többen nem is — százan lehettek; az egész udvar pedig lumi­nálva volt, mivel minden ablakon égő szövétnekeket töltenek ki. Die 1­ma Martir. Este nyolcz óra tájban hántanak tüzes szerszámokat az vár kapuján kivül, szembe az ö felsége udvará­val, a melly szüntelen való tüz volt majd egy óráig. — Láttat­tak a tüz között égő emberek, égő oroszlány, és egy szekér, mellyben a császár, király, császárné, királyné, ültének volna, azon szekérben két ló béfogva, tüzes forgó kerekekkel és bötük, u. m. egy hellyt jobb kéz felöli láttattak : V. L. J. az az Vivát Le­opoldus Josephus. Ezen betűk fejéren, mint az ezüst, ugy lát­szottanak. Más helyt bal kéz jelöli V. M. W. az az Vivát Magda­lena Vilhelmina : ezek sárgán , mint az arany, ugy látszattak. Ismét : A. E. I. 0. U. az az Austria erit in orbe ultima. Voltak egyebek is, de a kiket mind egy szertelen ember sem preservál­hatott volna. — Egy ember halálnál pedig az alatt a ceremónia alatt több nem esett, de az sem tűz miatt, hanem a bástyáról bukott le. Die 2-a Mártii. Estve dámák comediája volt, de külső em­berek nem admittáltattak Die 3 a Mártit. Ugyan az udvarnál is maszkara volt, de csak a hivatalosok bocsáttattak. Die 4-a Mártii. A böjt elérkezvén, a lakodalmi pompáknak és comediáknak véget vetett, — és már készül az udvar gyász­hoz az Bavariai elector megholtt fiáért. A királynak és királynénak, mint végére mehettem, itt helyben ajándékokat ezek és ennyit adtak . Magyarország : Hat falra való ezüst gyertyatartókat; egy uj tiszta ezüst, aranyozott asztalt, két geredonit, — két ezüst korsót, kin ezüst és arany virágok voltak,— egy öreg ezüst me­legítőt, egy öreg tükröt, ember nagyságnál nagyobbat. Ezen argenteria mindöszve ért tizenhatezer ezüst Renusi forintot. Vasvármegye külön adott: háromezer forint érő argenteriát. Bohemia adott száz­husz ezeret. Slesia adott százezeret. — Moravia adott negyvenezeret. Bécs, Austriával együtt adott tízezer aranyat. Die 30. Mártii édes hazámnak az határát is megláttam, s könnyes szemekkel supikcáltam az bölcs teremtőt, hogy az áldott szép országról gondját soha le ne vegye­m). Közli Sz. . . . Az ivándai forrás. Az ivándai ásványos forrás. Magyarország nagy számú ásványos vizei között ujabb idők­ben legnagyobb hirre kapott az ivándai keserű viz, mellynek gyógyerejéről több izben olvashattuk bel- s külföldi lapokban tekintélyes orvosok kedvező nyilatkozatait. Ugy hiszszük, olva­sóink szívesen veendik e forrásnak némi rövid ismertetését. Az ivándai kut, melly négy órányira fekszik Temesvártól, sem­ fü­rdőintézettel, sem más egyéb fürdői készülettel nem bir, s mintegy 16 év óta ismeretes. Kivévén a szállítási helyül szol­gáló néhány lakházat, s a kúttól ide vezető vaspályát, mellyet a forrás tulajdonosa, temesvári kereskedő Nagy Mihály építtetett, nincs az egész környéken semmi, a mi arra mutatna, hogy az it­teni vizet az egész birodalomba, távol külföldre, sőt tengerentúli vidékekre is szokták széthordani. 1843-ig csak a közel környék ismerte az ivándai vizet. A nevezett évben történt, hogy a Temesvárott összegyűlt magyar orvosok és természetvizsgálók társasága vegyészi nyomozás alá vette, s ezáltal nyert először is tudományos jelentőséget. — Illy vízzel teli palaczkokat küldött a tulajdonos a pesti egyetemi or­vosi karhoz is , s az itten tett vizsgálat olly kedvező eredményű volt, hogy 5 év óta számos gyakorló orvos gyógyszerül ajánlja. Azok kedvéért, kik e keserű viz vegytani alkatrészeit is­merni óhajtanák, megemlítjük, hogy a cs. k. birodalmi földtani *) Ezen naplótöredékből hiányzik a név, 8 igy annak szerzőjét nem közölhetjük.

Next