Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-29 / 17. szám - A boronákról (3 képpel). Pajkoss 133. oldal / Ipar és gazdászat
133 m * — intézetnél Bécsben a vegytani laboratórium főnöke, dr. Ragszky pontos jegybontás utján a következő alkatrészeket találta benne: A svándai viz gyógyhatása sokszorosan kitűnt mind a pesti nyilvános gyógyintézetekben , mind pedig a bécsi cs. k. közkórházban. Dr. Balassa Pesten hatásosnak találta aranyeres bántalmaknál, dr. Hebra Bécsben bőrkiütéseknél, dr. Wachtel Pesten ártalmatlan hajtószernek gyermekágyi láznál, dr. Viszonik Bécsben agyvértolulásnál, szélhüdésre hajlandóknál, gyomor- és bélhuzam bajoknál, váltóláz utáni lépdagoknál stb. stb. Mások ismét más bajokban találták hasznosnak, miket itt egyenként elősorolnunk nem lehet. A közzé tett nyilatkozatokból kitűnik, hogy az ivándai viz egyike a leghatásosabb oldószereknek. Egy-két, legfölebb 2 pohár e vizből igen szelid oldószernek bizonyult be, melly az emésztést nem zavarja, könnyen tűrhető és sem csikarást, sem más fájdalmakat nem okoz. Azonkivül ize is ollyan, hogy annak kellemetlensége felett a betegek soha sem panaszkodtak. Mint tudjuk, e viz kelete napról napra növekedik, annyira, hogy a mult évben 80,000 palaczk jött belőle forgalomba, s folyó évben már 30,000 palaczkra történt megrendelés Bécsből. E körülmény arra birta a forrás tulajdonosát, Nagy Mihály urat, hogy eddigi fűszer- és vegyes kereskedésével felhagyjon, s ezentúl kevés czikkek nagykereskedését űzhesse, mellyek között legnevezetesebb az ivándai keserű viz. Kénsavas haméleg „ szikéleg „ Szénsavas mészéleg „ 4 „ Légsavas keseréleg Keser halvag „ . . Vilisavas vaséleg . Földes vonatrész . Kova föld . . . 1000 részben 16 odonyban (uncia) . 0,0145 0,112 bécsi szem.(gran). . 15,2787 117,343 „ . 3,3848 25,997 „ . 0,2997 2,302 „ . 0,0272 0,209 „ . 0,3729 2,864 „ . 1,9025 14,609 „ . 0,0010 0,008 „ . 0,1472 1,131 „ . 0,0239 0,184 „ ti » >> t> >> » 21,454 164,759 bécsi szemer. Gazdasági beszélgetések/) (Egy falusi s egy városi ember között.) II. A koronákról. Adjon Isten jó napot! — ismét itt vagyok ám. Alig van egy órája hogy beérkeztem, s a mint jópár a lovaimat elláttam, azonnal ide siettem, hogy ismét egy pár kérdést intézhessek az úrhoz. — Nagyon szívesen látom figyelmedet, főleg ha olly tárgyról kíván most is beszélgetni mint a múltkor, t. i. a gazdasági eszközökről, mert ezekről, illy emberrel mint kigyelmed, ki beszélgetésemet szives figyelemmel hallgatja, s nézeteit pedig megosztani tudja, illy emberrel — ha ugy lehetne mint nem,— mindennap örömest beszélgetnék. De ha jól emlékszem, csak úgy aratás után ígérte a meglátogatást, és ím mennyivel előtte jött be! Talán csak nem azon ekéket hozta vissza, a mellyekről akkor beszélgettünk, és a mellyek kigyelmednek annyira megtetszettek, hogy kettő helyett hármat is vett. — vagy igen? — Én az ekéimet! a mellyekben ollyan örömem van , hogy most két árért sem adnám vissza Vidacs uramnak,s az egyiken, mint mondtam, fütyörészgetve mindig magam szántogattam, azokat hoznám be? heiszen abból semmi sincs! De hogy is? hisz az idén úgy tetszett nekem, mintha még a pacsirták is szebben énekeltek volna fölöttem mint tavat. Aztán, nem is épen olly rövid ideje annak hogy én itt voltam, mint millyennek az ur képzeli; mert már azóta a kalendáriom két levelének nyirtem ám el a fölső sarkát, az pedig annyi idő, mint két hónap. Hanem hogy mi járatban vagyok, s miért jöttem, elmondom : mert aligha eltalálná az ur? — Hátha eltalálom! Valamellyik szomszédja megkedvelhette az ekéket s kigyelmedet — mint a ki már ebben jártasabb — megkérték a vételre. — Bizony, majd igen ! s csak annyi a különbség, hogy most még sem azért, hanem — hanem — koronákért jöttem; még pedig csakugyan a szomszédom számára is venni egyet. Szeretném hát kérem, ha ezekkel is, mielőtt megvenném, megismertetne, s elbeszélné róla a szükségeseket. — Igen szivesen. A tövisvesszőkből kötött boronákkal elkezdeném de minthogy ezek olly ismeretesek, hogy különbségeit fejtegetni, s használatáról szólni úgy is fölösleges — elhallgatom. Mert készületekre nézve is csak annyiban különböznek egymástól, hogy kisebb-nagyobbak, szánforma fákkal ellátottak, vagy a nélküliek ; és legfeljebb kötéseikben különböznek. Miért is a tömöttebbet „duplának" a ritkább kötésűt pedig „simplának" szokták több helyen nevezni. Használata is olly általános, hogy nincs ki azzal bánni ne tudna, vagy a czélra mást használna;kivévén — ha ugy kivántatik — a hengert, minthogy ennek sok esetben előnye van, és a gallyakat, mellyel hegyes-erdős vidéken vagy kétszer láttam a boronálást). Minthogy tehát ezen boronák olly ismeretesek, — és a melly gazdának tövisvesszője terem, érette pénzt sem ad — nincs, mint mondom, róla mit beszélni. — Áttérek a fogasboronákra , mert figyelmed is, bizonyosan illyen, s nem amollyanról akar beszélgetni. — Igen, igen , a fogasboronákról, kérem szépen — — A földmivelésnél alig fordul elő olly czélszerü eszköz, melly haszonvehetőségéhez mérve, olcsóbb volna mint a fogasborona. Nincs olly szántóföld, hol ezen csaknem nélkülözhetlen eszközt, a különbféle földmunkánál, különfélekép alkalmazva sikerrel használni ne lehetne. Fogasborona van sokféle, s kigyelmed előtt tudom legismeretesebb a czimbalom formájú közönséges borona. Ennek főbaja abban áll, hogy fogai átaljában hibásan vannak beosztva; a miért aránytalan távolságra hasitja a földet s külön nyomot, csak a két hátulsó sarkán lévő két-két fog készit, mig közép táján kettő, sőt három is jut egy nyomra. De minthogy a boronák több félék, mondja el figyelmed, hogy mintegy millyet akar venni? S látott-e már a közönségesen kivül más formát is, a mi megtetszett? És hogy is kapott kedvet a jófélékhez ? — Kedvet úgy kaptam, hogy most már akár merre járok-kelek, ha látok olly eszközt, mellyet még azelőtt nem láttam, sehogy sem állom meg, hogy meg ne nézzem. A mult héten a szomszéd határban jártam, s látok egy, de nem is egy, hanem három egymás mellett járó igen czifra formájú egészen vasból készült boronát. S minél jobban nézegettem, annál inkább megtetszett; ugy annyira, hogy most már az a czimbalomformán borona egyáltalába nem kell. Ez okból kaptam magamat bejöttem Pestre, hogy itt egyet magam, egyet pedig a szomszédom számára vegyek. Most azonban, ahogy jövök az üllői úton, betekintek egy udvarba, hát ott meg megint egy ollyfélét láttam, a mit még jobban megszerettem, s most már ha csak az úr meg nem ismertet velek, én két nap sem tudom magamat elhatározni, hogy mellyik lenne jobb, vagy mellyikből vegyek. — Azon boronát, mellyet kigyelmed otthon látott, tetszés szerint lehet egy, kettő, avagy hármasával is használni, s csak a rudak változtatása — mellyre a boronák kapcsoltatnak — jön kérdésbe. E rajz itt csak kettesben mutatja azon boronát, melly kigyelmednek annyira megtetszett, s ennek neve Howardféle fogasborona. — Csakugyan ez a valóságos figurája volt neki. Hanem hát, miért is van össze-vissza görbitve, s miért nem rendes négyszögletű? — Azért , mert rendes épszög idomában, a fogakat egyforma távolságra ugy, hogy minden fog külön csináljon barázdácskát — beosztani nem lehet. Már pedig fő-fő kelléke a boronának az, hogy minél ritkább, de a fog egyforma távol- Howardféle fogaskoronaságra legyen benne s mégis minél sürüebbnek látszassék a fog-nyom utána. Mint ahogy e rajzon láthatja is kigyelmed. — Látom. De vajjon a sürübb fogú közönséges borona nem hasznosabb munkát tesz-e, s nem könnyebb-e ? — Nem tesz hasznosabb munkát, s nem is könnyebb. Mert nagyon természetes dolog, hogy minél sürübb a fog, annál több jön a földdel érintkezésbe; s hogy pedig a földbe kellőleg mélyedjen, annál nagyobb lenyomatást igényel, mig az ide rajzolt ritka fogára teher sem kell; s ez okból tehát nem is szükség az utána menő embernek a boronát, hogy a sürü fogak közé szorult gyomot kirázhassa, emelgetni, mit sokára megún, és rendesen csak akkor emeliti föl a boronát, ha az alatt egész halomnyi dudvás föld hempereg. Az illy munka nehézségét s kárral-járóságát emiitnem is fölösleges; melly inkább kapálás, mint fogasoláshoz hasonló. — Az már igaz uram! Ilyen dologban magam is vettem már többször részt; s most már kezdem látni a különbséget a jó és a rosz boronák között. Hanem ezen a rajzon azt látom, hogy ennek a boronának nagyon pontosan kell keresztbe menni a vonó jószág után, mert ha egy kicsinyt rézsút húzódnék, azonnal két három fog is menne egy nyomon. Ugy van , és azért van a vonófa közepén azon fogakkal ellátott körvas, hogy azzal a borona rendes állását kikereshessék. De hát azt tudja-e figyelmed, miért van két-három is egy székbre felakasztva illy boro *) Lásd „V. U." 6 és 7-dik szám.