Vasárnapi Ujság – 1855

1855-05-06 / 18. szám - Georgia utolsó királynője. Szathmáry K. 137. oldal / Elbeszélések és életképek

A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Va­sárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Georgia utolsó királynője. Regényes életrajz. Irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. (Vége.) y. Az előbbeni eseményt követő nap reggelén, vigan költék reggelijöket a kormányzó tisztei s a lassanként jelentésre gyü­löngő ezredesek, a fényes szállás egyik előteremében, mellyböl a bejárás egyenesen a kormányzó-tábornokhoz vezetett. A társalgás elég fesztelen volt, mit leginkább annak tulaj­donithatni, hogy a mindentehetö táborkari segédek és fiatal ez­redesek között rangkülönbségről szó alig lehetett. Némellyek le­s fölsétáltak, néhányan kártyával űizék unalmukat, mi azonban teljességgel nem látszék gátolni őket, hogy mind az asztalon levő katona-reggeliben, mind pedig a folytatott vitatkozásokban részt vegyenek. — Minő jogon ? — kérdé egy, már korábban megkezdett vitát folytató őrnagy — a természeti határok jogán. Miután Oroszország a Kaspi tengert bírta, nem világos-e, hogy az abba folyó vizek , a Kuma és Koisszu is övéi s szeretném látni, miként használhatná ama vizeket, ha a partokat idegen pogány népek birják ? — Csernicsef­nek igaza van, — szólt felállva Lazarev ezre­des—adjátok csak errébb azt az arakot ... én is e véleményben vagyok . . . azt a poharat is, — ez arak ma felségesen izlik . . . Ha a Feketetengeren uraságra akartunk szert tenni, olly kikö­tőket, mint Anapa el nem hagyhatánk s ha Anapa kezünkbe esett, mi természetesebb, mint hogy annak környékét a hegyi népek napontai dulakodásának ki nem tehetjük, tehát a belebb eső tartományokat is birnunk kell, ki ezt föl nem fogja nem sok észszel dicsekhetik a tyúk felett . . . Lazarev heves beszédét egyike a segédtiszteknek szakítá félbe, kit mindannyian, mint katonai lángészt tiszteltek. — Georgia átvétele — mondá komolyan, mi­közben kár­tyáit rendezé — a kor és század igényeinek, követelésének ki­elégítése. Csak a császári levéltárak és a keresztény hitekérti üldöztetések miatt Moszkvába menekült szerencsétlen kartveli herczegek bus síriratai tudnák megmondani, minő nyomásoknak volt ez országban kitéve a keresztény vallás. Valóban a hatal­mas czár beavatkozása e gyenge kormányu ország dolgaiba va­lóságos keresztényi tett, mellyet e hálátlan nép eléggé megkö­szönni tudni soha sem fog . . . Add át Lazarev a palaczkot . . . az embernek béketűrésre és szivvidámitóra van szüksége, midőn e népcsürhék hálátlansága eszébe jut. Te pedig olly önző vagy mintha ez alakot egyedül akarnád elkölteni; alig birja az ember kivájni kezeidből. — Nem biz én — felelt Lazarev — de e sódar, mellyet Gornarov barátunk kegyéből birunk — annyira izlett, hogy pa­laczkot, Georgiát, asszonykormányt és kormánypolitikát egy­aránt feledék .... Ad vocem asszony kormány — van-e annál nevetségesebb, mint midőn asszony akarja a kormány gyeplőit megragadni ? — Ohó, barátom — kiáb­á nevetve a rőthaj­ú őrnagy segéd — e tárgyban neked nincs Ítéleted; te a királynőnek személyes ellene vagy; úgy hiszem, ha találkoznátok, kiforrázná szemedet; ha ha ha! Valóban azt hiszem ez idő óta nem mertél szeme elé kerülni. — Óvakodjál a tréfát határain túl űzni — szólt az egyszerre mogorvává lett Lazarev. E perczben megnyílt az ajtó s egy alsóbb rangú segédtiszt lépett be, kezében viaszos vászonnal borított iratnyalábbal. — Felkelt-e ő excellentiája a kormányzó? — kérdé a szokott tisztelgés után egyikéhez a tábornok segédeinek fordulva — igen fontos sürgönyök Péter­várról. — Beléphet ön — szólt odavetve a segéd s a társalgás za­vartalanul folyt tovább. — Valóban — szólt a fentebbi lángész — Lazarev barátunk helyzete egyike a legkellemetlenebbeknek. A nő egyébiránt szép és elvitathatlanul férfi erélyű; termete, viselete a mesés Thómárra a scythák hatalmas királynőjére emlékeztet; én ve­szély­esb ellenségnek tartom őt bárminő férfinál, mert utoljára is vannak olly társadalmi szabályok, mellyek gátait, mi férfiak nők irányában át nem hághatjuk s mellyeknek védtelenül ma­radt nyilatait ők ellenünkben rohamra használhatják. Azonban mint jó barát, vagy ennél több a négy szem közti találkozástól sem irtóznám. Mit szólsz ez eszméhez Lazarew? . . . Lazarew felelete elmaradt, mert e pillanatban megnyiltak a belső ajtók s azokon a kormányzó lépett ki vidáman, teljes disz­öltönyben, papircsomóval kezében. A tisztek mindannyian fel­ugráltak s katonai feszbe helyték magokat. — Örvendek uraim, hogy önöket illy szép számmal látom — szólt a tábornok — s addig is, mig az érkezett kitüntetéseket és előléptetéseket ünnepélyesen tudatnám, szerencsésnek érzem magamat önöknek a felséges czár teljes kegyét és megelégedését átadhatni. A tisztek meghatták magokat. — Ezen kivül — folytató iratai közt lapozva a tábornok — egy igen érdekes, de ép olly csiklandós sürgönyt kaptam, melly­nek tartalmát, minthogy még ez órában teljesittetnie kell, nincs miért elhallgatnom önök előtt. E sürgöny Georgia királynőjét

Next