Vasárnapi Ujság – 1855
1855-05-06 / 18. szám - Georgia utolsó királynője. Szathmáry K. 137. oldal / Elbeszélések és életképek
A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Georgia utolsó királynője. Regényes életrajz. Irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. (Vége.) y. Az előbbeni eseményt követő nap reggelén, vigan költék reggelijöket a kormányzó tisztei s a lassanként jelentésre gyülöngő ezredesek, a fényes szállás egyik előteremében, mellyböl a bejárás egyenesen a kormányzó-tábornokhoz vezetett. A társalgás elég fesztelen volt, mit leginkább annak tulajdonithatni, hogy a mindentehetö táborkari segédek és fiatal ezredesek között rangkülönbségről szó alig lehetett. Némellyek les fölsétáltak, néhányan kártyával űizék unalmukat, mi azonban teljességgel nem látszék gátolni őket, hogy mind az asztalon levő katona-reggeliben, mind pedig a folytatott vitatkozásokban részt vegyenek. — Minő jogon ? — kérdé egy, már korábban megkezdett vitát folytató őrnagy — a természeti határok jogán. Miután Oroszország a Kaspi tengert bírta, nem világos-e, hogy az abba folyó vizek , a Kuma és Koisszu is övéi s szeretném látni, miként használhatná ama vizeket, ha a partokat idegen pogány népek birják ? — Csernicsefnek igaza van, — szólt felállva Lazarev ezredes—adjátok csak errébb azt az arakot ... én is e véleményben vagyok . . . azt a poharat is, — ez arak ma felségesen izlik . . . Ha a Feketetengeren uraságra akartunk szert tenni, olly kikötőket, mint Anapa el nem hagyhatánk s ha Anapa kezünkbe esett, mi természetesebb, mint hogy annak környékét a hegyi népek napontai dulakodásának ki nem tehetjük, tehát a belebb eső tartományokat is birnunk kell, ki ezt föl nem fogja nem sok észszel dicsekhetik a tyúk felett . . . Lazarev heves beszédét egyike a segédtiszteknek szakítá félbe, kit mindannyian, mint katonai lángészt tiszteltek. — Georgia átvétele — mondá komolyan, miközben kártyáit rendezé — a kor és század igényeinek, követelésének kielégítése. Csak a császári levéltárak és a keresztény hitekérti üldöztetések miatt Moszkvába menekült szerencsétlen kartveli herczegek bus síriratai tudnák megmondani, minő nyomásoknak volt ez országban kitéve a keresztény vallás. Valóban a hatalmas czár beavatkozása e gyenge kormányu ország dolgaiba valóságos keresztényi tett, mellyet e hálátlan nép eléggé megköszönni tudni soha sem fog . . . Add át Lazarev a palaczkot . . . az embernek béketűrésre és szivvidámitóra van szüksége, midőn e népcsürhék hálátlansága eszébe jut. Te pedig olly önző vagy mintha ez alakot egyedül akarnád elkölteni; alig birja az ember kivájni kezeidből. — Nem biz én — felelt Lazarev — de e sódar, mellyet Gornarov barátunk kegyéből birunk — annyira izlett, hogy palaczkot, Georgiát, asszonykormányt és kormánypolitikát egyaránt feledék .... Ad vocem asszony kormány — van-e annál nevetségesebb, mint midőn asszony akarja a kormány gyeplőit megragadni ? — Ohó, barátom — kiábá nevetve a rőthajú őrnagy segéd — e tárgyban neked nincs Ítéleted; te a királynőnek személyes ellene vagy; úgy hiszem, ha találkoznátok, kiforrázná szemedet; ha ha ha! Valóban azt hiszem ez idő óta nem mertél szeme elé kerülni. — Óvakodjál a tréfát határain túl űzni — szólt az egyszerre mogorvává lett Lazarev. E perczben megnyílt az ajtó s egy alsóbb rangú segédtiszt lépett be, kezében viaszos vászonnal borított iratnyalábbal. — Felkelt-e ő excellentiája a kormányzó? — kérdé a szokott tisztelgés után egyikéhez a tábornok segédeinek fordulva — igen fontos sürgönyök Pétervárról. — Beléphet ön — szólt odavetve a segéd s a társalgás zavartalanul folyt tovább. — Valóban — szólt a fentebbi lángész — Lazarev barátunk helyzete egyike a legkellemetlenebbeknek. A nő egyébiránt szép és elvitathatlanul férfi erélyű; termete, viselete a mesés Thómárra a scythák hatalmas királynőjére emlékeztet; én veszélyesb ellenségnek tartom őt bárminő férfinál, mert utoljára is vannak olly társadalmi szabályok, mellyek gátait, mi férfiak nők irányában át nem hághatjuk s mellyeknek védtelenül maradt nyilatait ők ellenünkben rohamra használhatják. Azonban mint jó barát, vagy ennél több a négy szem közti találkozástól sem irtóznám. Mit szólsz ez eszméhez Lazarew? . . . Lazarew felelete elmaradt, mert e pillanatban megnyiltak a belső ajtók s azokon a kormányzó lépett ki vidáman, teljes diszöltönyben, papircsomóval kezében. A tisztek mindannyian felugráltak s katonai feszbe helyték magokat. — Örvendek uraim, hogy önöket illy szép számmal látom — szólt a tábornok — s addig is, mig az érkezett kitüntetéseket és előléptetéseket ünnepélyesen tudatnám, szerencsésnek érzem magamat önöknek a felséges czár teljes kegyét és megelégedését átadhatni. A tisztek meghatták magokat. — Ezen kivül — folytató iratai közt lapozva a tábornok — egy igen érdekes, de ép olly csiklandós sürgönyt kaptam, mellynek tartalmát, minthogy még ez órában teljesittetnie kell, nincs miért elhallgatnom önök előtt. E sürgöny Georgia királynőjét