Vasárnapi Ujság – 1855

1855-06-10 / 23. szám - A családkönyvről. Maklári Pap Lajos 177. oldal / Szózatok

A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Va­sárnapi Ujság" kiadó­ hivatalához (egyetemutcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A családkönyvről. Bár az anyakönyvek régebben elhanyagoltattak, sőt hihető­leg másfél század előtt csak nem is vezettettek , de korunkban a jól rendezett államok az anyakönyvek pontos vezetésére kötele­zik a lelkészeket. *) Ha tekintjük az anyakönyvek roppant fon­tosságát, miszerint ezek az ország népességi erejének fokmé­rői, ezek adnak a böz­igazgatás szövevényeihez elhárító, irány­mutató statistikai adatokat, ezek forrásai a népmozgalom kimutatásának és az e­gyes családok szaporo­dása , rokonsági egybe­köttetése s apadása, va­lamint a nemzetségi le­származtatások csak az anyakönyvek tartalmá­ból kimutathatók s be­bizonyíthatók teljes hite­lességgel : alig megfog­ható, mikép hanyagoltat­hatott el az anyakönyvek vitele csak egy század előtti időkig is annyira, hogy itt ott némelly anyakönyvben illy tar­talmú bejegyzéseket le­het olvasni : ke­reszteltem Istók fiát Pé­tert, vagy Erzsa lyányát Marist, vagy keresztel­tem az ur kocsisának fiát Jánost. — Meghalt az öreg kondás stb. — Úgy vélem sok lel­kész tudna egyházának anyakönyvéből még furcsább illy elhanyagolt bejegyzéseket idézni. Az anyakönyvek nem létét egy részben pótolták hajdan a családfák, nemzetségi táblázatok, de csak az előkelő családok­nál , hol az emlékezet anyakönyvébe jegyző betűk voltak az ősök pajzsai , súlyos fegyverei, arczképei, a hírneves viselt dolgok, mellyek a hosszú csen­des estvéken az unokák­nak elregéltettek, e törté­neti nevezetes hagyomá­nyok a család derék fiá­ra nem hagyák a feled­ség homályát borulni, valaki később a család­ban találkozott, egy ren­dező lélek, ki családfát készített, s a család ja­vára, anyakönyv hiányá­ban állandó becsű kincset adott által­a nemzetségi táblázatban.­­ Az efféle táblák szerkesztése pedig hajdan a kasztrendszer mellett, a kiváltságok korában még annál in­kább kerülhetlen volt, mivel bizonyos hivatalok, előjogok , egyik másik családhoz vagy ágazatá­hoz valónak köttetve ki­zárólag , és ha valaki az óhajtott hivatal , vagy előjoghoz jutni, vagy bi­zonyos örökségből osz­tályt venni akart, tarto­zott igényeit családi hite­les leszármaztatás által igazolni. Visszatekintve a mult időkre, látni való , hogy az ember eleitől fogva értette bizonyos családi Charles, a párisi állatszeliditő küzdelme a fejedelmi tigrissel. (Magyarázat a jövő számban). ») A 14-dik századig nem igen volt szokásban használni a csa­ládi vezetékt,— hanem inkább a keresztneveket. — A legrégibb anyakönyvek 1720 év előtti idő­nél aligha feljebb mennek. Ha valaki az anyakönyvek kezdetét s történetét közlené e lap utján, kedves szolgálatot tenne vele a tudománynak. Közlő.

Next