Vasárnapi Ujság – 1855
1855-06-10 / 23. szám - A családkönyvről. Maklári Pap Lajos 177. oldal / Szózatok
A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij április—juniusig azaz : 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton 1 ft. pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt április—juniusig azaz: 3 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton csak 1 ft. 30 kr. pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Ujság" kiadó hivatalához (egyetemutcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A családkönyvről. Bár az anyakönyvek régebben elhanyagoltattak, sőt hihetőleg másfél század előtt csak nem is vezettettek , de korunkban a jól rendezett államok az anyakönyvek pontos vezetésére kötelezik a lelkészeket. *) Ha tekintjük az anyakönyvek roppant fontosságát, miszerint ezek az ország népességi erejének fokmérői, ezek adnak a bözigazgatás szövevényeihez elhárító, iránymutató statistikai adatokat, ezek forrásai a népmozgalom kimutatásának és az egyes családok szaporodása , rokonsági egybeköttetése s apadása, valamint a nemzetségi leszármaztatások csak az anyakönyvek tartalmából kimutathatók s bebizonyíthatók teljes hitelességgel : alig megfogható, mikép hanyagoltathatott el az anyakönyvek vitele csak egy század előtti időkig is annyira, hogy itt ott némelly anyakönyvben illy tartalmú bejegyzéseket lehet olvasni : kereszteltem Istók fiát Pétert, vagy Erzsa lyányát Marist, vagy kereszteltem az ur kocsisának fiát Jánost. — Meghalt az öreg kondás stb. — Úgy vélem sok lelkész tudna egyházának anyakönyvéből még furcsább illy elhanyagolt bejegyzéseket idézni. Az anyakönyvek nem létét egy részben pótolták hajdan a családfák, nemzetségi táblázatok, de csak az előkelő családoknál , hol az emlékezet anyakönyvébe jegyző betűk voltak az ősök pajzsai , súlyos fegyverei, arczképei, a hírneves viselt dolgok, mellyek a hosszú csendes estvéken az unokáknak elregéltettek, e történeti nevezetes hagyományok a család derék fiára nem hagyák a feledség homályát borulni, valaki később a családban találkozott, egy rendező lélek, ki családfát készített, s a család javára, anyakönyv hiányában állandó becsű kincset adott általa nemzetségi táblázatban. Az efféle táblák szerkesztése pedig hajdan a kasztrendszer mellett, a kiváltságok korában még annál inkább kerülhetlen volt, mivel bizonyos hivatalok, előjogok , egyik másik családhoz vagy ágazatához valónak köttetve kizárólag , és ha valaki az óhajtott hivatal , vagy előjoghoz jutni, vagy bizonyos örökségből osztályt venni akart, tartozott igényeit családi hiteles leszármaztatás által igazolni. Visszatekintve a mult időkre, látni való , hogy az ember eleitől fogva értette bizonyos családi Charles, a párisi állatszeliditő küzdelme a fejedelmi tigrissel. (Magyarázat a jövő számban). ») A 14-dik századig nem igen volt szokásban használni a családi vezetékt,— hanem inkább a keresztneveket. — A legrégibb anyakönyvek 1720 év előtti időnél aligha feljebb mennek. Ha valaki az anyakönyvek kezdetét s történetét közlené e lap utján, kedves szolgálatot tenne vele a tudománynak. Közlő.