Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-29 / 30. szám - Toulon (kép) 236. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások
236 hottunk; de bizonyítja ezt a tatárjárás is , mert másfélévi pusztulás alatt minden ösvényeink elenyésztek, holott a római utaknak majd 2000-d éves maradványai ma is bámulatra gerjesztenek. — A folyókoni közlekedés is szerfölött meg volt nehezitve , mert a magyarok hajói ez időben még igen esetlenek valának, a vontatást pedig a feneketlen mocsárak sokszor meggátolták. Ezekhez járult az utaknak hellyel-korral teljes bátortalansága. Körülményeinkben rejlett oka, hogy a tolvajok és útonálló rablók, bár törvényeink szigorúak valának ellenök, és királyaink meg-megújult erővel üldöztették őket, miként ezt nekik érdemül róttuk fel a segédeszközök közt, nemcsak nem irtattak ki, sőt a korszak végén inkább elhatalmasodtak, mint egyébkor. Már Sz.István törvénye szerint, ki harmadszor lopáson érezett, halállal lakolt. Sz.László alatt pedig valódi drákói (vérrel irt) törvények alkottattak az illy gonosztevők ellen. A 10 filléren aluli lopások szemvesztéssel vagy orrcsonkítással, a 10 fillérnél (30 per) nagyobb értékű tárgy orzása pedig, ha a tolvaj tetten kapatott, halállal büntetteték. És mégis III. Béla már kénytelen volt a tolvajokat és rablókat, kik a háborgó időkben módfelett elszaporodtak, újabb szigorú rendszabályok által irtani. Kun László alatt pedig az akkori szüntelen zavargásban megszaporodott rablók és zsiványok elállván az utakat, azok elannyira bátortalanokká lettek, hogyne miatt az ipar és kereskedés ellankadt. A tatárjárás után, királyaink buzdítására, számos várak építtettek az ország védelmeü il, de némellyikével visszaélt a nemesség és rablást űzött belőle. Az ekkor kezdődött iIlynemű kicsapongás több századon át dúlt azután hazánkban ;az 1298-ai törvényekben olvassuk először : „hogy azon erősségek, mellyekből fosztogatások fizetnek, rontassanak le." — A nagyváradi bűnlajstromban följegyzett 306 bűneset közöl 223 rablás, erőszak, lopás és csalásra vonatkozik. E szerint is azon bűnök valának tehát nálunk tulnyomóak , mellyek a közlekedés bátorságát veszélyezteték. (Folytatjuk.) Kerékgyártó: Toulon és Marseille. Mióta a török-muszka háborúban tettleges részt vesznek a francziák, igen gyakran előfordul a hirlapi tudósításokban Toulon, de kiváltképen Marseille tengeri városok neve. Ennek egyszerű oka az ,hogy Krimiába a francziák mindent tengeren szállítanak, s kiinduló pontul azon két város híres kikötői szolgálnak. Azért ítéltük érdemesnek mind a kettő rajzát olvasóinknak bemutatni, s néhány sorban megismertetni. Toulon a mostani hadviselésben valóságos fő éltetőere a franczia tengeri hadseregnek. Eredete még Krisztus urunk előtti időkre esik, s már a rómaik virágzó korában történeti nevezetességű város volt. Gondolhatni mennyi viszontagság érhette azóta éppen ollyan országban mint Francziaország, mellynek hol magával hol másokkal, de nagyon sűrűen szoktak viszálkodásai lenni. Jelenleg Toulonnak 40,000 lakosa van, tehát népességi tekintetben is nem megvetendő város, de sokkal fontosabb magánál a városnál kikötője mind kereskedelmi, mind kiváltképen hadi tekintetben. Hadi fontosságát e kikötő XIV. Lajosnak köszöni, akiről a történetírók mint nagy uralkodóról és nagy hódítóról emlékeznek. Minthogy a természet úgyszólván semmivel sem járult vizén kivül e kikötő fontosságához, temérdek kincsbe került annak létrehozása. A város tojásdad alakú, s a tengerparttól menetelesen emelkedik a közellevő hegylánczolat oldalához. Várművei rendkívül erősek, roppant erős kettős bástya és mély sánczkerités fogja körül az egészet. Mint többnyire minden régi város, két egymástól egészen különböző részből áll : az ó és uj városból, mellyek egyike csinosságban, másika tisztátalanságban szokott kitűnni. Marseille Toulon után legnevezetesebb kikötővel bir a franczia birodalomban. E város szinte nagyon régi származású. — Régi irók könyveiben Massilia név alatt fordul elő. Valamint amaz hadi, ugy ez kereskedelmi tekintetben foglal első helyet a franczia kikötők között, távirati sokágú összeköttetéseire nézve pedig talán legfontosabb város az egész országban.—Olly bájos helyzete van Marseillenek, hogy a feléje közelgető tengeri utat alig tud nálánál szebbre emlékezni, s többnyire nagyságát is túlbecsüli a városnak, melly fölött a háttérben levő hegyhátakon mindenfelöl gyönyörű nyárilakok fehérlenek kisebb nagyobb távolságból. Csak az kár, hogy e különben gyönyörű tájképnek nagyon szűken juttatott a növényország, viruló szőnyegeiből. A város csaknem patkó alakban kanyarodik a kikötő körül, melly sokkal többet köszön a természetnek mint az előbbi, s minthogy az emberi szorgalom is sok évszázadon át tatarozza, tökélyesiti, nem csuda, hogy a legjelesebb világkereskedelmi kikötők sorában áll. Valamint Toulonban a sok katonáról hamar ráismerhetni a hadi tengeri városra, így Marseille-t a világ mindenféle népeinek tarka csoportjaiból azonnal kereskedelmi tengeri városnak kell tartani. Toulon.