Vasárnapi Ujság – 1855

1855-09-02 / 35. szám - A nagy világ népei. Hegedűs (kép) 273. oldal / Tudományos rovat

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jele­nik meg. — Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 l't pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó­ hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Dús növényzet takarja a száraz föld felszínét, mellyen az állatvilág számtalan faja honos s élődik; — felettük uralkodik a teremtés utolsó szülöttje, az ember, kinek hatalmat adott Isten e föld s minden felett, mi rajta s benne él, munkás vagy tunya tehetetlenségben hever. — A népek hagyományai, régi szent könyvei ugy , mint a közélet mindennapi tapasztalásai nyilván tanusitják, hogy a földi természet urává lenni, az ember hivatása. Testi, lelki tehetségei magasan emelik az állatvilág fölé. Bár­mennyire emlékeztessen külseje, főleg a négerfaju népeknél a majom testalkatára, — e hasonlatosság jobban szemügyre véve, csakhamar el fog tű­nni. Mig az ember egyenes állásával, boltozatos homlokával s értelmes arczkifejezésével a szépség mintapéldányát képezi, a majom görnyedt tartásával, visszanyo­mott homlokával s torzitott arczkifejezésével, kisebb nagyobb mértékben a szépség torzképének tekinthető. — A testi különb­ségnél , még nevezetes é s áthághatlan válaszfalat van szellemi tehetsége. •— az ember ugyanis mint értelmes okos lény, sza­kadatlan igazság után törekszik; képzelő tehetsége, egyesülve kezének ügyességével, érzéstelen kőből, hideg agyagból a leg­szebb szobrokat alakítja, szintelen vászonra lángoló képeket varázsol, mig önkénytelen választott hangoknak összeköttetése által, önalkotta hangnyelve segélyével, agyának legfenségesebb gondolatit, dobbanó szivének legrejtélyesebb érzelmeit ember­társaival közölni, bennük rokon érzelmeket ébreszteni, s a zene hullámain őket fájdalomból örömre, levertségből lelkesülésre ragadni képes. — Az ember gondol, érez, vágyik, s vágyainak létesítésére nemcsak munkál és tűlr, szenved és küzd, de ha kell, önmagát is egy magasb czélnak alávetni, elérésére önmagát fel­áldozni képes, mint azt a történelem érczlapjaiba vésett, magasz­tos tettek emléke fennen hirdeti. Az ember földünkön egyedül az, ki nevelésre, fokozatos kiképzésére alkalmas, az apa fiának több ismeretet hagyván, mint sem ö atyjától s ez öregatyjától örökölt. — Ő méri meg a csillagok közötti távolt, pályájuk alakját, kiszámítja futásuk idejét, s tömegük súlyát; ő írja ne­mének történetét, s választ az érzékiség kivánatai s eszének pa­rancsai között s a mint egyik vagy másik sugallatát követő, ön keblében leli tetteinek jutalmát vagy büntetését, menyjét vagy poklát. Az ember ismeri egyedül s imádja — bár százfélekép — teremtőjét e földön, s hisz még egy jobb jövendőt még a síron túlnan is. Bár nem a legszaporább faj , mégis legelterjedtebb, semmi bizonyos éghajlathoz nem lévén kötve, az egész ismert földet lakja, az északi sarktól Amerika legdéliebb csúcsáig, Lappland­tól a Jóremény fokáig; a sarkok dermedő hósivatagain, Senegal partjainál Afrikában, hol meleg homokban keményre sül a to­jás , a havasok ritka átlátszó légkörében s a bányák nehéz sürü levegőjében, mindenütt kitart, él s munkál az ember. — Termé­szete minden éghajlathoz s légmérséklethez simulva, az anyagi természet által kiterjedését akadályozó gátokat lerontja, renge­tegek tűnnek el szekerczése, a ragadozók fegyvereinek hatalma elöl, posványok termékeny földekké, járatlan ingoványok hasz­nos csatornákká válnak kezei alatt, sőt maga a világtenger is kénytelen itt-ott erejének engedni s munkálatai előtt hátrálni. Ezredéves küzdés, számtalan csaták s diadalmak hosszú Népismei tanulmányok. I. Az ember — kiterjedése — tápszerei.

Next