Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-02 / 48. szám - A yam gyökér (2 kép) 389. oldal / Ipar és gazdászat
389 Gazdákat érdeklő rovat. A kenyér gyökér. (Yam dioscorea japanica.) A burgonyáról Martyr Péter utazó tett először említést 1493-ban; a 16-dik század első felében pedig a spanyolok hozták azt először be Európába Amerikából a Quitot környező hegyek tájékáról. 1565-ben már az izlandiak is ismerék, egy rabszolgakereskedő által, ki Amerikában azzal élelmezte fel hajóját. Angolhonba csak 1586-ban hozta a hires Drake Ferencz világhajós; mindazáltal Németországban méltaták legtöbb figyelemre, hol 1647-ben már meghonosult, a 30 éves háború alatt pedig átalánosan elterjedt. Angliában 1662-ban ugyan már a tudományok akadémiája (Royal Society) is buzdítá a lakosokat e növény termesztésére, mindazáltal azt csak a mult század közepe táján kezdék átalánosan mivelni. Hazánkban 1770-ben kezdék mivelni a Kárpát soványabb vidékein és a bánsági és bácsi német telepekben, Szabolcs, Bihar és Arad stb. megyében azonban csak 1788-ban ültették először II. József alatt, ki korszakot alkotott hazánk burgonyatermesztésében; ő annak termesztését különös kötelességül tevé az általa kinevezett tíz kerületi elnöknek. Az első és második magot e végre maga a kormány ingyen szolgáltatá *). Igy lett átalánossá bhonunkban ezen hasznos növény, melly főkép a szegényebb osztályra terjeszté ki áldásait. Héjából durva papirt, zöld szárából hamuzsirt készíthetni, zöldszára ezenkívül még takarmánykép is használható, elfonyadt szára pedig jó trágyát ad. A burgonya annyira tápláló, hogy kellő mozgás mellett egyedül ezzel is megél az ember. Készítnek belőle lisztet, eczetet, keményítőt, pálinkát, keverik a kenyér közé stb., de ki tudná előszámlálni mi mindenre használható a burgonya. Azonban néhány év óta e hasznos növényt mintegy betegség rohanta meg. Hasztalan volt a tudósok minden igyekezete, a burgonyavésznek sem eltávolítását, sem okát nem tudták kifürkészni, s azon véleményben kezdtek megállapodni, hogy a burgonyanövény ki fog veszni a földszinéről és már kerestek is más növényt, melly annak helyét pótolni fogná. Tiz év óta több növénnyel tettek kisérletet, de egyik sem felelt meg a várakozásnak. Öt év előtt hoztak Francziaországba egy növényt Csinából, melly ha nem pótolja is teljesen a burgonyát, de megszokva égaljunkat felette nagy hasznot nyújthat. E növény a kenyér gyökér (Yam dioscorea japanica). Előnye a burgonya felett , hogy mint a csicsóka is,kiállja földben a telet. Szára megnő 1—2 láb magasra. Szereti a porhanyó földet s inkább a könnyű homokot, mint agyagot. Párisban 1850-ben tették az első kísérletet vele, 1851-ben már szabadon termeszték, mikor is 3 láb magasra megnőtt. October végén szedték ki a földből, de úgy látszott, hogy kár nélkül akár nov végéig ott hagyhatták volna. Gumóii első évben semmi elágazás nem látszott, de később kettős, sőt hármas is mutatkozott. Gumóról termesztve legelébb megérik, mert dugvány után 14—16 hó alatt fejlik csak ki. A télen át földben maradt gumók már ápril második felében, az aprilben kirakottak pedig csak május végén csíráznak ki. A kin telelt gumók tavaszkor teljesen épek voltak. Télen pinczében sokkal eltarthatóbb a burgonyánál, mert nem csirádzik oliy hamar ki; ehhez járul még az is, hogy a földben 3 évig is eláll a romlásnak legcsekélyebb nyoma nélkül. Mint a csicsóka is több évig megmaradhat ugyanazon földben és igy nem kell évenként újra kiültetni. Hazánkban is tettek már a kenyérgyökérrel kisérletet a magyaróvári gazdaképző intézet kertjében, hol is újra bebizonyult e növény azon hasznossága, mellyet róla előbbi kísérletek után idáig tudunk. Legújabban nov. 23-án a párisi központi kertészegylet gyűlésében Raymond egy kenyeret mutatott be, e növény lisztjéből, melly felette jó és kellemes izü; ez alkalommal az egylet Montignit, ki először hozta e növényt Francziaországba Csinából, hol azt ignam-nak nevezik. Képeink közül az 1) e növény csirázó gumóját mutatja természeti nagyságban; a 2) |kifejlett gumót a természetinek Vs-nyi nagyságában; 3) a növény szárának csúcsát természeti nagyságban. (J. L.) *— Dicsérettel és egyszersmind örömmel kell felemlítenünk , hogy Galgóczi Károly, kinek gazdászati statistikája olly nagy figyelmet gerjesztett, nemzetgazdászatunk érdekében nemcsak idejét, fáradozásait, szellem tehetségeit, de anyagi tehetségét is kész a haza oltárára tenni.— TÁRHÁZ: 1. A kenyérgyökér csírázó gumója 2. Kifejlett gumó (term. nagyságban.) C/3-a a term. nagyságnak.) 3) A kenyérgyökér szárának csúcsa (term. nagyságban.) ») Horvát Mihály, Ipar és keresk. tört. 1840.