Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-30 / 52. szám - Egészségi szabályok (12 aranyal jutalmazott pályamű). Szeberényi 422. oldal / Közhasznu ismeretek
422 borzadállyal néz az ember körül, szorult kebléből alig mer egy szót sajtolni barátjaihoz, s mégis önkénytelenül ismétli, az idéző kiáltásokat, s a nyugalmából felzaklatott éji szellem, hirtelen háta megett ordítva, ismét messzebb tűnik, — mesés távolban szárnya suhogását véli az ember hallani, pedig denevér sivít feje felett czikázva. — Több kanyarulaton áthaladva, Moria hegyét látjuk, keskenyebb nyíláson a zsidó-templomot, s visszafordulva jobbra a Parnassust, hova Mória hegyéről egyenesen is juthatni. Tovább tündöklik a gyémánt-kő. Ez egy szirtfokot képző, egyetlen kőtömeg, apró jegeczei szövetnek fénynél kristálymódon fénylenek. Következik a szalonnás bolt, ez a régen ismert ág vége. Apróbb nevezetességei között van az óriási kolbász, csak az a baja, hogy kemény; Debreczenben jobban tudják késziteni, a bornyit; ezt a három valamit nekünk magyaroknak készitette természetanyánk, s hogy a muszka- és kozákról se feledkezzék meg, adott nekik egy pálinkás üstöt. A szultán háreme (csak hogy üres); e tájon van egy oszlop, valamikor a földet a boltozattal kötötte össze, valószinüleg földingás következtében közepén ketté repedt, s alsó része, majdnem két lábnyival mozdult odább , néhány lépésnyire hasonló irányban szinte illy kettétört oszlop van; különös azonban, hogy a többi mind sértetlenül maradt Egy nyúlánk obeliszket mutatott vezetőnk, tetejében egy szabálytalan tőkével, s ezen ismét egy kisebb tojásforma van szúrva. — „A barlang fejedelme!" hangzott. Egy alacsony terjedelmes helyen ő felségét pillantottuk meg, ünnepi csend- és setétségbe burkolva. A szalonnás boltból visszatér az ember a Parnassusig, hol az itt ketté válva, kezdődik az 1825-ben felfedezett uj ág; az ut ezentúl folyvást mélyed, borzasztó mélységben tompa morajjal zug egy patak, neve a vezetőmz. Következik a galambház vizomlása, balra a Hóreb hegy s az ezer ránczu magyar szoknya. A nagy üreg. Alig képzelhetni az óriási sziklákat, mellyek merész kvezettel ölelik az ürt, mellynek tetejét csak görögtüznél láthattuk, s mellyek alatt az ember olly csepp, olly parányi! — Innen egy sikátorra vezet az ut, neve jeges sik, s jobbra kanyarodva a murányi vár. Össze vissza hányt, egymásra halmazott kőszirteket mászva a vaskapu van előttünk, mellyen csak kézzel lábbal kapaszkodva bujhattunk át; e helyre megemlékezem csak azért is, mert egy ugrásnál ugy összeökleledztem egy kőcsappal, hogy nyolcz nap mulva is kék szarvat hordoztam homlokomon. (Az pedig gonosz jel.) Szegletét képező üreg végén van a tó, eddig csak térdig s bokáig jártunk a vizben, itt hasig sülyedtünk. — „Az örvény" kiáltott vezetőnk, s midőn tovább szándékoztam menni — „öt ölnyi vizbe akar az ur!" ismétlé. „Messzire viszen-e még a barlang?" kérdés: „Még csak felében vagyunk." Mi igen korán rándultunk ki, s a patak, melly őszkor bokán felül sehol sem ér, a tavaszi nedves időben annyira dagadt, hogy az örvénynél „netovább"-ot mond. Eléggé fájt, hogy beljebb nem mehettünk, mert ezután minden kőszobor vakító fehér, s nincs befüstölve a kevés látogatók szövétnek füstjétől; —• s én e kevesek közt nem lehetek! Kifelé mentünkben a paradicsomot látogattuk meg, no hiszen ha mindenféle paradicsomba oliy csúszva mászva kéne menni, sok gavallérnak múlna el a kedve a tiltott gyümölcsbe harapni. Itt jó ideig mulattunk, egyik vezetőnk titkon felment a partra, s elkezde irtózatos módon orgonálni; az orgona, mellyen a virtuóz játszott egy egész dombtetőt foglalt el, állott pedig a mesterség abban , hogy egy kővel az egymás mellett álló mindig vékonyabb s alacsonyabb oszlopokat jól megdöngette, s a zene felért sok fővárosi zongoraversennyel, melly most már minden ház ablakán özönlik kifelé, s mellynek hallatára a krumpli is kholerát kap, nem csak jóravaló ember; pedig kár nem kimélni egymást illy kritikus időben. — Innét a denevér barlangba mentünk; a visszás, sziszegés, már messziről ütött füleinkbe s szagló műszereinket nem épen kellemes illat csiklandozta; a padlatról nyájastól fügtek a nem nyájas angyalkák; s néhány feldobott kővel sikerült egykettőt leimádkozni közülök; fáklyafény és füsttől izgatva sűrűbben repkedtek körül, lassanként több falka tűnt el a boltozatról, végre vezetőnk azt mondta, hogy „ideje volna már indulni, mert ha egészen felzaklatjuk őket, majd ki sem mehetünk," s kevés hiba volt, hogy jövendölése rajtunk nem teljesedett. A barlang szájához érve látjuk a denevér sokaságot ki és beömleni, ezen szorult helyzetünkben egyikünk neki rugaszkodott s fáklyáját feje felett forgatva futott ki, őkeméknek nem tetszett ezen illumináczió, s illy módon sértetlenül jutottunk ki. * * * Rajzot akartam adni a Baradlának, s most látom, hogy a mit irtam, nem egyéb puszta nevek soránál, de többet kívánni alig lehet, a barlangot látni kell, leírni azt nem lehet, minden lépten máskép csoportosulnak az oszlopok s más oldalról tekintve változik gnóm alakjuk. Mig gyermek valék, kedvelt panorámám a felhőtömeg volt, a kavargó párák, sárkányból angyalt, sziklás meredekekből, s mogorva várakból sik tengert s bájos ligetet, undoritó torzképekből lenge bohóczot varázsoltak tüzelt agyam elé, s íme mindezt megmerevedve páratlan nagyszerűségben láthatom. Azt mondják, hogy a ki imádkozni nem tud, menjen a vihar zaklatta tengerre, — nem, magyar! oda nem szükség menned, honodban épített templomot a természet, mellyben imádni tanulod komoly fenségében azt, a ki éltet s táplál. S most Isten hozzád Aggtelek! bármelly országba vet a sors, csendesen hulló könnyeidet nem felejtem el soha, s ha idegen nemzet fia kérkedve számlálja elő hona ritkaságait, rád gondolok, s büszkén mondhatom : „atyafi, még nem láttad a gömöri Baradlát ”). Jegyzet. A ki bőven s kimeritőleg akar olvasni a Baradláról, Vass Imre ur könyvére utasitom, kapható Miskolczon Heilprin könyváros urnái; Egerben a kiadó nejénél. Ráday Manó: Egészségi szabályok. KUBINYI ÁGOSTON által kitűzött pályamunka. Szeberényi Lajos reáliskolai tanár által megfejtve B.Csabán **) 17 aranynyal 1 jutalmazott PÁLYAMŰ. Egészségi szabályok. Gyermek, el ne feledd áldni Istenedet, Ki egészségesnek alkotta testedet; De hogy e jólétet méltán megháláljad; Iparkodjál, hogy azt önként ne rongáljad. S hogy egészségedet bizton őrizhessed , Eme szabályokat tanuld és kövessed : I. Levegő. A ki egészségét igazán szereti, Az lakó szobáját gyakran szellőzteti; Mert a lehellés s a testnek párolgása miatt következik a légnek romlása . S ha azt a szobában meghagyod rekedni, Fej- s gyomor-bajokban sokat fogsz szenvedni. *) Az új ág rajzát is szivesen vesszük. Szerk. **) Ez azon pályamű, melly nsgos Kubinyi ágoston ur által kitűzött egészségi szabályokat tartalmazó népszerű versezetre beküldött 34 mű közül műértő birálók által jutalomra legérdemesebbnek találtatott. A jutalomkitüzó nagyérdemű hazafi szivességéből van szerencsénk lapjainkban közrebocsátani e művet s egyúttal szives részvétéért az irodalom és a közjólét előmozdításában őszinte köszönetünket kinyilatkoztatni. Szerk.