Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-11 / 6. szám - Fa eke; vas eke. Pajkoss (2 kép) 43. oldal / Ipar és gazdászat
44 Ollyannak , hogy azzal akár száraz, akár nedves földbe — minden akadály nélkül — egyenes barázdát, mélyet, sekélyet, nagyot vagy kicsit fogatra hasíthassunk. Továbbá nehezebb se legyen egy jól készült fa ekénél, s magházat is hagyjon maga után. Az illyenért osztán örömest adom pénzemet, mert : ,,a jó sok sem drága, s a rosz sok sem olcsó". Igaza van kigyelmednek,s az illy tulajdonokkal biró eke méltán ki is érdemlené a tökéletes nevet. Jaj, de mikor e tulajdonok tudtommal nincsenek együtt egy ekénél sem, minthogy kigyelmed még azt is szeretné , ha száraz földben is egyformán dolgoznék s talán még egy módot az uraság a szaraz rögnek erővel is. ( . . . . És ha mégis valaki illyet kivánna magának szerezni, vajjon a lehetetlenséget kivánná-e az? és ha nem , ugy legyen szíves nekem elmondani, hogy millyennek kellene annak lenni, hogy benne mind azon kellékek meglegyenek, a mellyeket az imént elszámlálok. — A feladat nem épen csekély, de mégis a mennyire lehet, s a mint magamat kifejezni képes vagyok, elaglalom s oszsza meg kigyelmed is mint tudja nézetét vagy helyeslését. Szerintem tehát egy olly ekének idomát, mint millyet kigyelmed szeretne, — következőleg állitom beszédemmel elé, s a mint lehet egyszerűen előadva, hogy könnyen megérthessük egymást. Mindenek előtt fő-főkellék egy ekénél az, hogy a lehető legegyszerűbb, minden alkalomra könnyen igazitható, minden történhető baján legfeljebb kovács, és bognár által segithető, szóval czélszerűségénél fogva tökéletes legyen. Hogy pedig minden nedvnélküli száraz föld szántását tökéletesen végezze, ugy is fölösleges kívánság noha az elkésés nem egyszer kényteti a gazdát illy munkára is, de miután illy dolog a vonómarhára terhesen s a földre pedig eredmény nélkül hat, tehát ezen kellék nézetem szerint szükségtelen. Hiszen azt kigyelmed maga is jól tudja, milly rögöket vet száraz földben az eke. Igaz bsz az ! kivált a mi földünkben olly rögök fordulnak fel, mikor egy kis szárazság van, hogy tavaszon a fagy engedtével is alig tudjuk elboronálni; hát ezelőtt, mig ezen boronálás béreseitől el nem láttam, még fejszével is vertük ám ! — Most már arra is van egy eszköz, melly parancsol. Ugyan úgy-e? — arról még nem hallottam. Biz úgy ám! S ha másszor összejőve, beszédünkkel oda kerülnénk, szórandok is róla. Most pedig kigyelmed kivánsága szerint, csak az ekéről. Hogy pedig jobban tájékozhassa magát, addig is mig azokat természetben megnézni mennénk, kisérem magyarázatomat egy kis rajzzal. Igen jól tudja kigyelmed, miszerint legelső dolga a szántóvetőnek ekéjét? amint az a túl nedves földben talpal, vagy van szüksége a mély szántásra vagy nincs, jó mélyre levenni, minthogy azzal természetesen segítend. De vajjon figyelmed tudná-e ennek okát nekem megmondani, hogy honnan van az ? Ez az onnan van, hogy az eke vas a földnek felső nedve alákerül, s ott, a szárazabb földben, a vas és talp meg nem ragadhat. Ugy van , de ne feledje, hogy ezen sokszor említett talpalás csak a fa ekéknél van, a jóféle vas ekéknél csaknem soha; és hogy mi oknál fogva, azt is megmutatom ; nézze kigyelmed itt van : a két eke felforditva s csak a talpat néz vas eketalp faeketalpre, minthogy a talpalást eszközlő okokat akarom először is meg- — fejteni. A talpalás nem —ered tehát egyébből, 1 * mint azon darab üregnek földdel megtelésétől, melly az ekevas alatt van; s minthogy onnan ki nem szabadulhat , tehát az alsó földet is magával akarná vinni; de ezt nem tehetvén, fölemelkedik, a mit aztán — mint mondom, hiába igyekszik a béres lenyomni, mert azzal ugy is vas hegye emelkedik, s még keményebbre fakoszik a föld alá, mig végre vagy emelitéssel, vagy ha ez sem sikerül, kiösztökéléssel lehet az ekétől megszabadítani. Nézze most kigyelmed a különbséget mind a két talpnál; — ugye bár milly jól befészkelheti magát a lágy föld azon üregbe, melly a fa ekénél egész fészek alakban mutatkozik, s mintegy elzárja a föld kiszabadulhatást, a két darabból álló s rendesen egész tompára fűrészelt végű fatalp. Nézze ismét a vas eke talpát : hol találhat itt helyet magának a föld, hogy ott szilárdul megállhasson ? ugye bizony sehol vagy legfeljebb a hegye alatt, vagy igen agyagos földben egy újnyira az éle alatti kikovácsolásban. — Hiszen uram ha azt keressük, még a késre is ragad a lágy kenyérből egy kevés ; már pedig néhol olly erős agyagból áll a szántóföld mint a kovász. S most már tökéletesen be is látom, hogy a vas eke a talpalásba különb gyerek, és jóval könnyebb is. — ügy van : — és épen arra akarok most jönni, miután a talp már előttünk áll, hogy rajta mindjárt meg is mutathassam azon könnyebbségi különséget, amelly már csak a talpnál is a kettő között kitűnik. Mint már említem, a vas simább s keményebbsége miatt a földben könnyebben elcsúszik. Igen , de hát a vékonyság mit vétett ? Nézze kigyelmed e különbséget : ez a vasból készült alig egy hüvelyknyi talpon jár, mig amaz tuskó idomával egész fenekét elfogja barázdájának, s mind azon részek, mellyek a rajzon bebarnitvák, a földdel érintkezésbe jönnek. — Igaz biza! — nagy a különbség , aztán a vasa is nagyobb ennek az énfélémnek, pedig az is csak tartóztat az úr szerint rajta valamit. De ha már úgy van, hogy olly sok erőt vesz el a súrlódás, úgy a vas eke kormánya sokkal több erőt kérne, mert nagyobb darabon súrlódik mint a fáé, s aztán ennek a kormánya noha fából van, de nem tekeredik ollyan srófformára, s nem csavar a fölmetszett föld nyakán egyet, hanem csak odább löki a maga helyére. — Nem tekeredik ám! de nem is veszi fel a fakormány az ekevasról olly szépen, s nem is fordítja olly pontossággal a föld fölületét alulra mint a vasé. És épen ez okból nem hagy maga után mély magházat. — Már akármit tart róla kérem, de én a fordítását túlságosnak nézem, mert láttam, gyeptörés mellett mit csinál, s hogy fordítja egymás hátára a fölszelt gyepet, az pedig már belátásom szerint fölösleges. — Abban igazsága van kigyelmednek , csakhogy többször fordul ám elő a közönséges szántás, mint a gyeptörés, s a nem gyepet pedig — minthogy az egy darabba nem vál fel — a legjobban forditja. De miután azt nem lehet minden jó eszköznél feltalálni, hogy egyúttal könnyebb is legyen, tehát a szükségesebb kelléket a jó művelési oldalt mint fődolgot kell felhasználni, ha mindjárt erőt többet igényel is, minthogy mindég előnye van a jó szántásnak a könnyű fölött. Továbbá az is meglehet, hogy a gyeptörésnél nem a jóféle ekét láthatta figyelmed, vagy talán lovak húzták gyors lépéssel ? — Lovak biz azt, még pedig jó lovak , és aligha onnan nem történt azon hibás fordítás, mert most jön magamnak is eszembe, hogy ha a fogat megiramodik, a kormány két magházat is behány. Ejnye no : lám, — csak hiába az embernek jól meg kell nézni mindent. Ez is meglehet, hogy jó eke volt, s a legjobban fordította volna ökrös fogattal a földet. — A meglehet. Most pedig minthogy beszédünkkel az eke kormánynál, s annak forditásánál vagyunk, megmutatom a különbséget, mi oknál fogva lehet a vas jobb és miért a fa kormány könnyebb. (Vége következik.) VV A pipa. (Franklin iratai után). Hét éves koromban egy ünnepnapon jó barátim megtörték zsebeimet rézpénzzel. Azonnal egy sátor felé tartottam, hol gyermek játékokat árultak; útközben azonban egy pipának látása ragadta meg figyelmemet, mellyet egy más gyermek kezében láttam. Egész pénzemmel megkínáltam őt pipájáért. Alkunk csakhamar megtörtént. Végre hazajöttem, pipázgattam, igen meg voltam elégedve pipámmal, de nem az egész család, mellynek csak háborgatására hoztam. Midőn testvéreim, sógoraim megtudták milly vásárt csináltam pénzemmel, mondák , hogy négyszerte többet adtam pipámért mint a mennyit megér. Ez által figyelmessé lettem, milly szép dolgokat vásárolhattam volna még megmaradt pénzemből, e mellett még jól ki is nevettek, ugy hogy boszuságomban sírtam, mert a csufolás jobban bosszantott, mint pipám örvendeztetett. Ezen esemény azonban kiirthatlan benyomást tett reám, melly később hasznomra vált; mert gyakran ha valamit akartam venni, különösen szükségtelen tárgyakat ; igy szóltam magamhoz : ne adj sokat a pipáért. Midőn felnőttem, s a nagy világba léptem, az emberek cselekedeteit figyelemmel kezdtem kisérni, sokakat találtam, kik pipásokért, sokat de igen sokat adtak. Ha láttam egy nagyravágyót, ki csak a nagyok kegye után törekszik, idejét az előkelők előszobáiban vesztegeti, nyugalmát, szabadságát, erényét és talán barátjait is e czél elérése végett feláldozza, csendesen elmondom magamban : ezen ember igen sokat ad pipájáért. Ha láttam egy másikat, ki buzgalommal vadássza népszerűségét, szakadatlanul politikai zűrzavarokkal foglalkozik, e végett saját kötelességeit elhanyagolja, s magát ezen elhanyagolás által tönkrejuttatja, mondám : Ez valóban sokat fizet pipájáért. Ha egy fösvényt tanultam ismerni, ki minden életörömet megvont saját maga és embertársaitól, ki az áldott barátsággal is felhagyott, csakhogy kincset kincsre halmozzon. Szegény ember! mondom : te valóban igen igen sokat fizetsz pipádért. Ha egy élvezethajhásszal jöttem össze, ki legdrágább szellemi kincseit, minden gondjait állása javításának, az érzéki gyönyöröknek áldozta fel, mondom : tévútra vezetett ember, te önmagadnak gyönyörök helyett fájdalmat készítesz ; te igen sokat adsz pipádért. Ha valakit látok, hogy szép ruhát, szép házi bútorokat, szép négyesfogatot stb. efféléket szeret, mellyek javait fölülmúlják, mellyek vé-