Vasárnapi Ujság – 1855

1855-02-18 / 7. szám - A hajdani tatár khámok palotája Bakcsi Szerályban (kép) 53. oldal / Nép- és tájrajzok; ismertetések; utleirások

53 Mi pedig összenézve nagyot mosolyogtunk ezen egyszerű fölfedezé­sen s beláttuk, hogy , ,nem mindenkor hasznos, felettébb okosnak lenni." iß. E. S. A hajdani tatár kánok palotája Bakcsiszerajban. Hogy Bakcsiszeraj a hajdani hatalmas tatárkhánok (uralko­dók) székvárosa volt, és hogy ezen várost a maga tatáros alak­jában meghagyta a muszka, midőn Krimiát hatalmába kerítette, s hogy e város régi szokásaival, épületeivel, lakosaival mai napig változatlanul megvan, ugy a mint volt akkor, midőn a harcz­szomjas khánok laktak abban a palotában, mellyet mai képünk ábrázol, valamint e palota nevezetességeit is megirta dr. Hegedűs ír , Vasárnapi Újság­ mult évi 3- ik számában. Mivel pedig semmi nevezetes változás nem történt mai napig sem a várossal, sem a hajdani harczos fejedelmeknek épített üres palotával, a helyett hogy tavali leirásunkat ismételnők, menjünk a városon tul ama sziklacsúcs forma hegyre, ott is van egy város a maga nemében egyetlen nevezetesség az egész világon, neve Dsuffut-Kale, annyit tesz mint : zsidóvár, és e nevet teljes joggal viseli, mert talán a nagy világon e kivül nincsen több ollyan hely, hol egyedül zsi­dók laknának, mint Dsufrút-Kaleben, mellynek lakosai egytől egyig mind karaiták (zsidó vallásfelekezet), t­ E ritka város Bakcsiszerajtól fél óra távolságban eső, Krimia egyik legmagasabb sziklahegyén fekszik, egy meredek sziklák közé szorult hegyszakadék végén. Igen meredek ut vezet e szikla­városhoz, melly a kapu közelében olly hirtelen esésű, hogy ló csak patái hegyével kapaszkodva tud nagy bajosan felvergődni rajta. Az erős vasból készült kapu sokban hasonlít egyéb régi várak kapuihoz. Ezen kivül a keleti oldalon is van még egy kapu, a melly felől erős falak kerítik a várost. A házak mind keleti modorban, az udvar közepén épült alacsony viskók, s az udvarokat magas falak környezik, a mellyeken keskeny kőajtók az egyedüli bejárás. Az utczák keskenyek, ágas bogas görbék, rendetlenek. Sem utczán sem egyebütt nem láthatni élőfát, bok­rot, de még fűszálat sem. Valamire való jelesebb épület nincs az egész városban, maga a sinagoga sem igen különb közönsé­ges zsidó imaházaknál. Csak két bejárása van a sziklavárosnak a két kapu, a mellyeket éjszakára mindig bezárnak. Vizet ösz­véreken és szamarakon tömlőkben hordanak, egy a vár alatti kútból, mellyhez a sziklába vágott hosszú lépcsősoron kell le­mászni, e kút távolsága semmivé teszi a különben bevehetlen vár helyzetét. Ha elhagyja az ember azt a keskeny sziklaszorost, a melly Bakcsisaraiból Dsuffut-Kalebe vezet, hirtelen rejtélyes helyen leli magát, a­hol ünnepélyes csendben ezeréves magas tölgyek árnyékában zsidó feliratú sírkövek tünedeznek elő mindenfelől. Ez a Josafat völgye a karaiták sírkertje. A sírkövek s ős tölgyek közt kígyódzó gyalogút egész vá­­ ­r hajdani tatárkhánok palotája Bakcsiszerájban.

Next