Vasárnapi Ujság – 1855
1855-02-18 / 7. szám - Fa eke; vas eke. Pajkoss (2 kép) 54. oldal / Ipar és gazdászat
ratlanul egy széditő magas sziklafal fölött végződik, ahol megállapodva nem győzi az ember szemeit legeltetni a bájos tájképeken, mellyek mindenfelöl, mintegy varázsütésre, különböző alakokban tünedeznek elő. Itt termékeny rónaság, amott a távolban tengerparti hegyek, más felöl meredek kopár sziklacsúcsok, mind megannyi festői ellentétei egymásnak, mellyek között nem utolsó helyet foglal el maga Dsuffut-Kale, a honnan kiindultunk. oo Gazdasági beszélgetések. Fa eke, vas eke. (A falusi és pesti ember, az utóbbinak szállásán, tovább folytatják beszélgetésöket.) (Vége.) — Tehát amint ígértem, megmutatom a különbséget, hogy mi oknál fogva lehet a vaskormány jobb és miért a fakormány könnyebb? A két különböző eke-kormány mintegy illyen : vas-kormány fa-kormány Ne nézze csak a vas kormányt: ugyebár csalhatatlanul marad ki megfordítva azon föld hátulról, a melly előtte lefelé feküdt, mig a fa kormány alá nem bújhatván, csak oldalt nyomhatja el, és csak akkor fordulhat meg valamennyire, ha azt az elmaradt föld súlya a lebillenésre kényteti; vagy ha a kormány — mint ahogy azt szokták is — egy ékkel felülről kifeszítve, s a deszka vége pedig alulról rézsut fölmetszve van. A gyep szántásnál tehát a fa eke ha jól fordít, az nem következés, hogy majd a puha földben is jól fordit, mert a gyep meg nem szakadhat, egymást lehúzza. Innen van, hogy a gyepbe akasztáskor a fa ekével felmetszett földre a béres reá lépni szokott. Nézze aztán a könnyebbséget is : ugye bizony élivel odább löktetni a földet s annak éléből a kormánynyal lapot formáltatni, szinte erőt igényel! — Látom, értem : de vájjon nem könnyebb-e a földet a fa ekének oldalt eltaszítani, mint a vas eke kormányának magasra felvenni azért, hogy azt megfordítva letehesse, és ha nem volna is könnyebb, de legalább a földet jobban összeporhálja. Mit szól hozzá, uram! — A jó vaskormány a fölmetszett földet középpontjáig viszi csak a hátán, s annak is a csoroszlyás oldalát, mivel a más oldala lecsavartan az illető helyén maradoz, s ha kigyelmed ezen első rész földet lenyomó tehernek veszi, úgy a kormány hátulsó fele — mint azt a rajzon láthatni — emelő erővel hat az ekére. Ámbár a föld a középpontot meghaladva, minthogy e pontnál a föld élén áll, igen kevés felső kibillentéssel maga súlyától helyére is hull. Egészen más kérdés az ütközési teher, melly az ekének előrészével ékre állításig küzd, mert ez már igazán visszatartó erő, de egyszersmind porháló is, mivel a fölszelt föld szélességébe kört kénytelen formálni, és minthogy a föld nyúló tulajdonsággal nem bír, a körnek csoroszla felüli széle apró nyílásokra szakadoz. — E szerint a jó eke előrészének igen ékidomosnak kell lenni, ha a könnyebbet akarnám fellelni. — Igen , de most nézzük a fa eke kormányát is. Ez tehát sem nem emel, sem nem nyomja a földet alá; nem tesz hát mást mint a fölszelt földnek élét érintve jobbra taszítja. Na valamennyire fordít is, azt nem a kormányának, hanem az ekevas srégen álló fölületének lehet köszönni; az illy fordítás után a tarló vége szépen talpon állva látszik a magházban. Már pedig inkább csak fogassal, vagy alulra vessen kigyelmed, mint ollyan magházba, amellyet az eke kormánya hibával készít. S most már a mi eszembe jött, elbeszéltem a kormányáról, s a különbséget megítélheti kigyelmed maga is, hogy mellyik a jobb és könnyebb. — Egészen meggyőződtem most már, hogy a fa ekekormány nem jobb s nem is könnyebb. De ha mindjárt könnyebb volna is, mégis a jó forgatás csak sokat használ a földnek, s a vas ekekormánnyal egészen megbarátkoztam. Ha ugy tetszik menjünk! hadd vegyek belőlök hármat. — Ne siessünk olly nagyon. Még van egy pár szám. Még nem feleltem meg mindenre, mert azt is mondá figyelmed, hogy „egyenes barázdát is hasítson az eke." Arra nézve legalkalmasabb a hosszú gerendely , mert még akkor is ha a barázdás kerék, vagy ökör egypár lépésre haladva kiment, alig veszi észre az ekét tartó ember a hibát, s megyen a külső kerék tüskén bokron túráson vagy kukoriczacsumákon keresztül, az eke azért sem lejebb, sem följebb nem jár. Csakhogy van rost oldala is, t. i. a forgónál nagyokat kell az embernek vele kerülni, hogy irányba állhasson; és az apródombos helyeken, a hol a taliga a tulvölgybe bukott mig az eke a dombtetőre sem ért; illyenkor a tetőbe igen mélyen leszánt, habár a jó béres, ökreit kimérve, emelten tartja az eke szarvát. Nem ugy a völgyben; ott már megállás nélkül nincs segitség. Egyébiránt a hosszú gerendelyü ekéknek még az az előnye is megvan, hogy azzal buczkás földet hamarabb egyenesre lehetne hozni mint a rövid gerendelyüvel, a mi — főleg ha túlságos rövid — a taligának minden mozzanatát megérzi s azért szarvát elereszteni sohasem lehet. — Azért járnak hát az énekeim magokra hagyatva, hogy a gerendelyök meglehetős hosszú. Hát az egyenes vagy görbe gerendelyről mit mond az ur ? — A fa ekéknél, ha annak egyik vége az anyaszarvba lent vésetett, igen szükséges a görbeség, hogy a csoroszlya elébe jött gaz, vagy szalmás trágya — minthogy a földhöz közel jár — meg ne gyüremedjék, mi által az eke minduntalan felemelkednék. A görbeség tehát ezen egy okból is szükséges. De van még más jó oldala is, hogy pedig jobban érthessen, lerajzolom. Itt van a görbe gerendelyü eke het. Tehát ennek az a jó oldala is van még, hogy rövidebb ködökelemi által helyzete erősbül, s tv idománál fogva a lehajlás, vagy a ködöknél letörés valamennyire gátolva van. — Igaz a , hanem ollyan alkalmatos görbe fa nem kerül ám mindég, egyenes fából pedig töredékeny lenne. Osztán, hol is vennék azt a sok egyforma görbe fát, ahol a sok egyforma ekéhez? — Olly erdőben, ahol egyforma görbe fát növelnének, mert valamint egyenesre , ugy görbére is lehet ám a fiatal fa növését kénytetni. Hanem, hogy érdemes-e illy költséges erdőt telepiteni? ez már más kérdés. Erről ne sokat beszéljünk, most csak a tárgyra. Nézzük ezen ide rajzoltat is : ez itt egy egyenes gerendelyü eké. Az egyenes gerendely tehát magasabb ködöket kiván, tudnivaló, hogy minél magasabb a ködök, annál inkább ki van téve a le-fel, jobbra s balra ingásnak. S ha a gerendely vékony lenne, hát a letörésnek is. Mert ha az erő húzza, akkor a vas hegye lefelé a földbe iparkodik, mig a hátulsó rész aránylagosan emelődik; de minthogy a hátraálló gerendelyen az eke-talpból egy vas keresztül megy, tehát az eke hátulját fel, s az elejét pedig lemenni nem engedi. Mi roszat szülhet hát? — ha értette figyelmed beszédemet. — Semmit, ha a gerendely elég erős. — És ha gyenge volna, mi történnék akkor? — Eltörne a gerendely, még pedig ködök táján lefelé, minthogy azt az ekevas előhül le, hátulról pedig fölfesziti. — Igaza van kigyelmednek , s higyje el, ugy szeretem, hogy e kevés szóból is megértettük egymást! Mert, hej, sokat lehetne még beszélni e tárgyról! Hanem menjünk odább. Most tehát mind a két különböző gerendelyü ekét látja figyelmed. Mellyikét tartja hát jobbnak? — Mind a kettő jónak látszik , hanem mégis ehez az egyenes gerendelyüekéhez jobb kedvem van. Egyébiránt a próba választaná meg. De vajjon ki lehetne-e itt mingyárt próbálni is, ha majd kiválasztom? — Bajosan hiszem , különben abban biztos lehet figyelmed, hogy az egyforma ekék egyformán is dolgoznak. — Ha már kipróbálni nem lehet, se baj, ki tudom már én magam is választani. Osztán a gépész urak csak megmondják, ugy hiszem, hogy mellyik félét ajánlhatják jobban , mert azoknak csak érteni kell, mellyik a jobb járatú a földben, osztán, hiszen az ur is ott lesz! — Amint megígértem, majd oda is vezetem. Most pedig ezen egyenes gerendelyü rajzon megmutatom a bánásmódot, mert azt is meg i i II , ii II , i ii ii I • 11 1 ii 'J/