Vasárnapi Ujság – 1855

1855-03-11 / 10. szám - A viz. Hegedűs 77. oldal / Természettudomány

— De bizony fognak, édesem! úgy levetkőztetik, mint annak a rendje; nem ugyan a financzőrök, hanem külön e czélra rendelt asszony­személyek. A csipkét szépen megtalálják, s azután fizethetsz, mint a köles. — Nem hiszem! — Fogadsz velem, hogy ugy van, a­mint mondom ? — Eh, hagyj békét. Nem is tudom, minek ez a perlekedés, mikor ugy sem vettem csipkét. Itt vége lett a párbeszédnek. Rumburger uramnak ismét el kelle távoznia s ez alatt újra előjött a házaló a csipkékkel. Rumburgerné as­­szonyom újra nézi, újra gyönyörködik bennök s ezúttal nem birván többé ellenállni vágyának, megköti az alkut, 200 pfton megvesz egy csomó finom csipkét. A házaló elmegy, az asszony óvatosan magára zárja az ajtót, levet­kőzik s a csipkéket derekára kötözi. Néhány óra múlva már útban van férjével Bécs felé, s egy pár nap múlva a határ melletti vámházhoz érnek. A kereskedőnő alig képes eltit­kolni nyugtalanságát, félénkség kínozza, a vér arczába tolul. — Aha — mond mosolyogva férje — ugy­e hogy a vizsgálattól félsz. Bizonyosan nem fog elmaradni, s még most fogod nekem igazán megköszönni, hogy azt a csipkejószágot meg nem vetted. Épen a vámházhoz értek. Ki kellett ugyan szállaniok a kocsiból, azonban a vámfelügyelő igen szelid, felületes vizsgálattal érte be. Nem talált semmit s már távozni akart. Rumburger azonban reszelte ezt a dolgot, mert félt, hogy majd most ugy áll neje előtt, mint a ki nem ért a dologhoz s még csúfot űzhet belőle, hogy csak a szája jár. Egy gondolat jut eszébe Ramburgernek, gondolja, megtréfálja kissé feleségét, csak, hogy neki legyen igaza. Oda­lép tehát a vámfelügyelőhöz s fülébe súgja : „Uram, annak az asszonynak tiltott portékája van; ha szigorú vizsgála­tot tartaz ön, rá fog akadni." Ez a feladás nem maradt következmény nélkül. Ramburgernét szé­pen megkérték, hogy lépjen a mellékszobába, itt erre rendelt asszonyok levetkőztették s megtalálták nála az elrejtett brüsszeli csipkéket. Képzelhetni most az udvariatlan férj bámulását, a­kinek sejtelme sem volt arról, hogy a dolognak illy szomorú kimenetele lesz! Hiszen neki neje maga mondá még Brüsszelben, hogy nem vett a csipkékből s most ezen hallatlan meglepetés! Fizetnie kellett, fizetni, még pedig saját erszényéből. Hogy boldogtalansága tetőpontját érje, a vámfelügyelő azt az ügyetlenséget követte el, hogy neje jelenlétében köszönte meg Rum­burgernek a szíves feladást! . Hogy azután mi történt, mikor a házaspár ismét magára maradt a kocsiban, azt jobb lesz, nem feszegetni. A rosz világ azt híreszteli, hogy Rumburger egészen összekarmolt képpel érke­zett meg Bécsben. Nemzeti színészet, Pest, kedden, márczius 13-án 1855. délután 4 órakor Engel Jakab ur Óriás képtárának (Monstre-Cyclorama) első előadása , a mostani há­ború legérdekesb színhelyeit és eseményeit öszvesen 28 átvonuló képben ábrázolva. A képeket festette Marschal Károly britt királyi udvari szín­festő. A zenét szerzette Hauptner karmester. A képtár műsorozata : 1. A franczia és angol egyesült keleti flotta. 2. Aland szigetek, 3. Bomarsund ostroma. 4. Bomarsund erőd kerektor­nyának belseje. 5. Ezen kerektorony külseje, Bomarsund bevétele után. 6. Abo, finlandi város. 7. Reval, Észtland fővárosa. 8. Helsingfort és Sveaborg. 9. Kronstadt. 10. Sz. Pétervára a Néva mellett. 11. Szinope. 12. Szinopenál a török flotta szétrombolása. 13. Kalafát, Oláhországban. 14. Gyurgyevo, dunai kikötő. 15. Szilisztria városa és fellegvára. 16. Szulina-torkolat. 17. Gallipoli. 18. Egy angol holdhajó. 19. Konstanti­nápoly. 20. Gőzhajó holdvilágnál, a Dardanellákon átkelve. 21. Odessza. 22. Odessza bombáztatása. 23. Anapa, a Fekete tenger egyik vára. 24. Trebizond, Kisázsiában. 25. Várna az erődművekkel. 26. Az egyesült flot­ták bemenetele a Feketetengerre. 27. Az almai csata. 28. Szebasztopol. Ezen óriás képtárt, melly a nevezett helyeket és eseményeket a szinpad egész nagyságát elfoglaló és élethű képekben ábrázolja, műbe­csénél fogva is a t. közönség figyelmébe ajánljuk. Az előadások száma szerződési viszonyoknál fogva csupán hatra van határozva. 79 Tárogató. x* A budapesti egyházakban e hét folytán hála-isteni tiszteletek tartattak azon örvendetes esemény következtében, hogy ő csász. kir. Fel­ségének Ausztria császárnéjának szülése szerencsésen ment végbe, melly isteni tiszteletekben a testvér városok hatóságai, testületei s mindenféle sorsú, rangú és felekezetű lakosai buzgó részt vettek.­­* Szegszárdon ugyan­ e szerencsés esemény örök emlékére a Fe­rencz-kórházban egy tökéletesen felszerelt betegágy alapitatott azon sorsjátékkal összekötött tánczvigalmak jövedelméből, mellyeket jan. 31-én és febr. 14-én Nagy Lajos tolna-megyei főnök s neje Vizer Konstantin ő nsgaik rendeztek. A szent czélu jövedelem gyarapításához Bézsán bá­rónő 100, Zichy Jánosné 15, Dőry Frigyes 25, Huber jószágigazgató 10, Geiss tolnai postamester 25, végre a rendezők 10 páttal járultak. x* A pesti izraelita község 500 pátot osztott ki valláskülönbség nélkül a szegények között a felséges császárné szerencsés szülése fölötti örömében, 1000 pf. pedig alapítvány­ozott, mellynek rendeltetését a cs. kir. Fenségének Magyarország kormányzójának magas meghatározása alá bocsátá.­s* A gyulai károsultak javára, hallomás szerint egy nagyszerű hang­versenyhez történnek előkészületek Pesten. Bárcsak ne készülődnének sokáig, hogy minél előbb megmutathassa Pest, mennyire fris emlékezeté­ben van az a csapás, melly őt érte 1838-ban, milly jól esett neki a rögtön segély és milly hálásan ragadja meg az alkalmat, hogy visszapótolhassa hasonló bajban levő felebarátain azokat a milliókat, mellyek az ő felse­gélésére az ország minden zugából összefolytak. x* A pesti takarékpénztár f. é. marcz. 22. d. u. 3 órakor közgyűlést fog tartani, melly a mult 1854 évi számadásokat megvizsgálja, s uj vá­lasztmányi tagokat választand. x* Szegeden az ágost. prot. község, melly 96 családból áll, s a hol d­m.­vásárhelyi anyaközség fiók-egyháza, a városi tanácstól 14,000 • ölnyi földet nyert, hogy templomot, paplakot és oskolát építhessen. Ugyanez egyház javára mult febr. hóban tánczvigalom tartatott, s a szegedi kö­zönség olly számmal ven részt e mulatságban, melly csalhatlan tanújele e derék város tiszta felebaráti szellemének, s egyszersmind nyilvános helyeslése a derék tanács eljárásának. x* Pozsony vidékén történt, hogy egy gr. Zichy- féle tiszt kocsiját az országúton a kiáradó víz felfordítá, s annyira ellepte, hogy csak úszás­ban lelhetett menekülést, a mihez h­ozzá is látott, de eszébe jutván kocsisa, visszaúszott s ezt is szerencsésen kivitte magával. Súlyos betegség követ­kezett ugyan ez életkoczkáztató vállalatra, hanem jó az Isten, s bizo­nyára felgyógyítja azt a derék gazdát, a minőhöz hasonlót­­ kivánunk minden igaz cselédnek. Már az illyen embert híven is, örömmel is szol­gálhatja, ki szolgálattal kénytelen megevő falatját keresni. x* A Dunavizállás még folyvást magas, de nem növekszik, jégtáb­lákat már csak ugy lézengve látni a zavaros folyam sebes hullámain úsz­kálni; a dunapart pedig minden órában élénkül, folyvást csatlakozván melléje hosszú téli álmukból ébredező hajók; már a gőzösök is kezdik elfoglalni állomásaikat. f. hó 7-én már többet lehete látni, mind a felső, mind az alsó dunapart mellett. Egészen szokatlan látvány, ezen gyors utazó házakat nézni a lánczsndról, midőn szép csendesen ereszkednek óbudai szállásukról a pesti part felé, mintha csak próbálgatnák kerekeiket vájjon tudják-e még a régit. Reméljük, hogy pár nap múlva, ha kiásitoz­ták magukat, majd a vidéki kikötőkbe gyorsabban fognak beköszönteni.­­* A Józsefnapi vásár már elkezdődött, a sátrak még folyvást régi helyeiken vannak szétszórva az Ország- és váczi-ut hosszában, s egyéb szokott tereken, és nem az uj vásártéren mikép a mult év vége felé táto­gattuk. Hogy nem így van, nem a mi hibánk, hanem a kérdésben levő uj tévé, miért nem készült el, ha meg volt igérve. No de nem is hirdetünk róla ezután semmit addig, míg nem látjuk szemeinkkel, hogy az ige be van teljesedve. x* Alföldi csodaszülött. A napokban hozzánk tévedt egy Kecske­méten nyomott csodabogár, mel­lyel a Slezák lovardájához tartozó czé­dula-hordó, elcsapatott állapotában búcsúzik a közönségtől, s egyúttal hirt, nevet szerez magának egy pár hétre, szorul szóra igy hangzik : A Cirque d' Afrique Bucsú-szó. Uti költség hát Czetula hordó Instálom egygyet, Nem vágyom én már, A mit is aztán Mert nekem allon­ Megköszöni majd Más fele lesz mars! , Czetula osztó. — Selmeczről irják egy helybeli hirlapnak : Élt városunkban egy 70 — 80 éves öreg ember, ki soká hírneves kereskedő és polgár volt. Nem egy közhasznú terv kivitelén fáradozott, különösen a szegény sorsú elha­gyatott árva gyermekek neveltetését s iskoláztatását léptette életbe tár­sas vállalatok utján. S most ezen jó lelkű öreg, a mostoha sors csapásai által olly elhagyatott állapotra jutott, hogy (ámbár felesége, nős fia s férjhez ment két leánya szintén itt élnek) a helybeli kórházban volt kény­telen az utolsó időkben hajlékot és szegényes táplálékot keresni, mig végre a mult hónap közepe táján az úgynevezett óvári kútba ugorván, véget vetett terhére vált életének. — Szintén Selmecz vidékén történt, hogy egy hodrusbányai 112 éves czigányt, ki néhány hónap előtt meghalálozott 107 éves élete párja nélkül egyedül járt ide oda kéregetni, garammelléki Sz. Benedek táján a farkasok ettek meg, csak ősz fejét hagyván meg nyomul, miről az embe­rek ráismertek. Mondják, hogy némi pénzecskéje is lett volna már meg­takarítva, de az öregség rendszerint félénk s fukar levén, talán keveselte tőkécskéjét s még szaporítani akaró koldulással. Illy mat­uzsálemi kor mellett illy szerencsétlen véget érni, valóban megható esemény. — Mező-Kövesdről azon örvendetes tudósítást veszszük, hogy a város főbírája, Kudlovich Imre ur az eddig egészen elhanyagolt iskolai épületet a legjobb karba hozta s kellően felszerelte. Egy tánczvigalmat is rende­zett mult farsangon az iskola javára, melly 45 pftot jövedelmezett. Ad­jon Isten sok illy lelkes főbírót városainknak! — Komárom megyéből e sorokat vettük : Ki az Magyarhonban, ki előtt Csokonai neve fén­nyel nem ragyogna? S ki az, a ki Csokonai

Next