Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-16 / 11. szám - Medve a kecskeakolnál (kép) 92. oldal / Érdekességek - Községi könyvtárak. Boross M. 92. oldal / Értekezések
egy-két kedvencz helységének ne ajándékozna. Ez lenne a legegyszerűbb megnyitása minden könyvtárnak. Másik, szinte egyszerű alapítási módot nyújtanak a hasznos és olcsó könyveket terjesztő egyesületek és társulatok, mellyek évenként fizetendő bizonyos összegért könyveket adnának ki olvasás végett. Azonban mivel ez idővesztegetéssel járna, s nem is elégíteni ki tökéletesen egy nagy közönség vágyát és szükségeit , állandó és tulajdon könyvtár alakítására következő módokat ajánlanék : 1) Olvasási dijak : például 14 napi könyvhasználatért egy család fizessen 3 kft., a legparányibb összeg is sok forrásból hihetetlen mennyiségre rúg; ha az olvasók száma szaporodik, ezen díjt is lejebb lehetne szállítani, azonban a tehetősebbeknek szabadságukban áll többet is fizetni, azért hogy a szegények, kik szinte szeretnének olvasni, de e csekélységet sem tudják megfizetni, ezen lelki élvezetben részesülhessenek. Az olvasásérti díjfizetést, amellett hogy ez által az alaptőke szaporodik, szükségesnek tartom azért is, mert ez az olvasást segíti elő, miután aki befizetett, olvas azért, hogy befizetett pénze kárba ne veszszen.A községi elöljárók és hivatalnokok mehetnének elő jó példával mind a könyvtár alakitása, mind annak használatában, mint ezt tőlük mint legmiveltebb, legtekintélyesebb, legmódosabb polgárokról méltán is lehet várni s reményleni. Haszonbérlők, gazdatisztek, urasági vadászok, kertészek, orvosok, sebészek, s a község minden mivelt tagjai csatlakozzanak a kezdeményezéshez, ha nem azért is hogy a könyvtárt használják, hanem azért, hogy az intézetet emeljék, ámbár később az intézet emelkedése, s az alsóbb osztály képzettsége után olly könyveket is lehetne szerezni, mellyeket ők is gyönyörrel olvashatnak. 2) Egy-két forint a község pénztárából; eladásoknál, lakodalmak, keresztelő, s más hasonló ünnepélyeknél gyűjtendő apró összegek. Ez is némileg elősegítené, s gyarapítaná az intézet tőkéjét, miután a falusi ember még most, mig szükséggé nem válik nála az olvasás, illy intézetre nem örömest ad ; sőt mivel néha egy-két rosz akaratú szájhős a legszentebb czélt meghiusitja, s egész jó akarat tömeget ingadozóvá tesz, szükséges hogy illy eseteknél is az elöljárók mutassanak jó példát. 3) Nagyobb birtokosok gyámolitása : kiktől lehetne e tekintetben többet várni, mint a volt földes uraktól? azért ha a községek elöljárói vidékük nagyjait e czélra megkeresik s felkérik, lehetlen hogy kedvező sikert ne arassanak. Hiszen jól tudják ők, hogy azért neveztetnek hon nagyjainak, hogy a hon kicsinyeit tanács, ajándék, alamizsnával segítették; jól tudják ők, hogy épen most nekik jutott feladatul a nemzeti jóllét és mivelődés előhaladását munkálni; és ki nyer legtöbbet az általa körükben mivelt, békés és erkölcsös polgárok laknak, mint ők, kiknek legtöbb őrizni és félteni valójuk van. 4) A m. kormány befolyása: a m. kormány által gyakran adatnak ki a közjóllétet tárgyazó apróbb s nagyobb iratok s könyvek, ezen iratok legjobb helyen vannak az illy községi könyvtárakban : ha csak a helység birájánál tartatnak, könnyen elveszhetnek, vagy feledékenységbe mehetnek, holott nyilvános helyen tartatván mindig szem előtt vannak. Kinek fekszik nagyobb érdekében, mint épen am. kormánynak, hogy világosodott, értelmes és békés polgárokat vezéreljen? ámde évtizedek folynak le, mig a nép saját ereje által szerzett könyvekből a miveltség magasabb fokára emelkedik, milly hamar el lehetne pedig ezen czélt érni, ha olly hasznos könyvek, mellyek közismereteket terjesztenek,homályokat oszlatnak, hibás fogalmakat világositnak,ferde eszméket lerontanak, a m. kormány intézkedéseit magyarázzák, közköltségen adatván ki, ingyen adatnának a nép kezébe. 5) Az illy intézetek pártolóinak ajándékai, részint pénzben, részint könyvekben. Milly hasznokat képes egy czélszerü könyv a községekben terjeszteni, ha csak kevés ember olvassa is, de annak gyakorlati tanait az életbe átviszi, s másokat is annak követésére buzdít. Már ez is nyereség. Hát ha még meggondoljuk, hogy a példa átmegy a gyermekekre, a késő maradékra, s ha azt mondhatjuk, ez a mi művünk, nem buzdíthat-e arra, hogy áldozzunk? Azonban mivel nem minden ember ismerős a népiratokkal, legczélszerübb ha az illy ajándékozások pénzben történnek, s a könyvtár kezelői gondoskodnak a szükséges könyvekről, mert ők ismerik legjobban a község vágyait, tehetségét és képességét. Istennek hála a közjót s népnevelést előmozdítani óhajtó férfiak nem haltak ki a nemzetből, tehát e tekintetben is sokat lehetne reményleni. A könyvtár kezelése kezdetben igen egyszerű lehetne. A ki a könyvtárt megalapítja, állítsa föl azt kezdetben saját házánál, s meghatározott napokon, például vasárnapi isteni tisztelet után, amikor legjobban ráér a munkás ember olvasni, adja ki, s vegye be a könyveket, azonban ezt rendkivül is teheti ha nem sajnálja fáradságát s idejét. Azonban ha az intézet alaptőkéje, s könyvei száma szaporodik, czélszerü ha többen kezelik, mert így a megvásárlandó könyvekről is czélszerűbben gondoskodhatnak, a fáradság is megoszlik. A községi könyvtárba tartozó könyvek: a) Mulattató s oktató tartalmú beszélyek, történetek, regények, b) Természettörténeti és természettudományi könyvek, c) Történettan, különösen a nemzet életéből vett történeti képek, földleírás helyes földabrosszal. d) Népszerű orvosi tan, baromorvosás tan. e) Gazdasági könyvek, újabb gazdasági felfedezések ismertetése, f) Vallásos könyvek. A községi könyvtár kezelése és használatára következő szabályokat bátorkodom ajánlani: Minden a könyvtárból kikölcsönzött könyvet a meghatározott időre, éspedig jó állapotban vissza kell szolgáltatni. Bepiszkolt, elrontott példányok helyett a kártevő tartozzék újat állítani, vagy újra köttetni. Ha valaki az elvitt könyvet a határozott időre be nem adja az olvasási díjt kétszeresen, többszöri mulasztás esetére háromszorosan stb. fizesse. A könyvtárban levő gyermekiratokat ingyen kell a gyermekeknek kiadni, csak azért is, hogy az olvasásba már gyermekkorukban beleszólítsenek, s érettebb korukra már mintegy életszükséggé váljék náluk. A könyvtárnok jegyezze a meglevő, újra vásárolt, s vásárlandó könyveket, vigye a bevétel és kiadásróli számadást, mit a társaság bármellyik tagjának szabad legyen évnegyedenként áttekinteni. Minden év utolsó napján nevezzen ki a társaság kebeléből pár tagot, kik a könyvtárt megvizsgálják, váljon a sorozatban lévő könyvek valósággal meg, és millyen állapotban vannak? Ez igénytelen nézetem egy községi könyvtár felállítására nézve, higgje meg mindenki fent, és alant, hogy csupán a nép szellemi és anyagi jóllétének előmozdítása volt fáradságom rúgója,nem is lehetett más, mert hiszen ki várna anyagi jutalmat azért, hogy jót akar : elég jutalom lesz nekem, ha szavam nem lesz pusztában elhangzó szó, ha a községek lelkészei, tanítói és jegyzői felkarolják ezen magasztos eszmét mellyhez a nemzet jövő nagysága van köttetve. Még néhány szót tájékozásul. A „Vasárnapi újság" legközelebbi számában kiadónk Heckenast Gusztáv ur egy kimeritő lajstromot fog közzé tenni, azon könyvek ára, és czimével, mellyek a községi könyvtárak által rögtön használtathatnak. Gazdákat érdeklő rovat. Puszta-Bojáron, március 7-én. A keleti marhavész ellen, az ön általszerkesztett „Vasárnapi ujság"ban a fekete kőolaj ajánltatik. Hogy ez valóban hasznos is, tökéletes hitelű adatokból s öntapasztalásból állíthatom én is , mert ezelőtt mintegy 15 évvel főnököm Halász Jenő úrnak Gyonon vatyai haszonbérlő Farkas ajánlotta. Ő azt mondá, hogy mintegy 40 évig használta, mindig volt 5 — 600 darab szarvasmarhája, és soha egyetlen egy e degben el nem esett; az ő ajánlatára Halász Jenő úr is használja Gyonon 15 év óta és az ő jószágából sem döglött meg e dögben egy sem, ámbár 1849-ben az egész helységben hullottak a marhák. — Itt Bojár pusztán szintén használjuk 1849 óta s e vidéken is volt dög, de nálunk nem fordult elő eset. Egy más példát is tudok, ami a kőolaj hasznosságát bizonyitja. — Akasztói polgár volt helység bírája Sztakó János, 1855-ben dicsekedett másik főnököm Halász Ábrahám úrnak, hogy az ő marháiból ámbár a többi lakos társaiéval egy mezőn járt, együtt ivott, mégsem esett elegy sem az 1849-iki dögben, s a midőn főnököm kérdezte : mit adott nekik, körültekintve, mint titkot mondta meg neki, hogy fekete kőolajat, s a midőn kérdezte főnököm, hogy miért titkolja? azt felelte, hogy nem meri társainak mondani, mert azt hinném, ha valamellyik adna jószágának és megdöglene, hogy attól döglött meg. — De különben is meggyőződésem szerint, a jószágnak hasznos a kőolajjali sózás, mint mi használjuk; ugyanis megdarált sóra öntünk annyit a mi azt felkeverve megfeketiti, s ezen sóból hetenkint egyszer egy kanállal egy marhába beleöntünk, tapasztaltam, hogy sózás után a jószág étkesebb, s roszabb takarmányt is jobb izüen eszi, jobban iszik és gyenge hasmenés által gyomrát is tisztán tarja a jószágnak. — Ugy hiszem ezen ötvenöt éves tapasztalás is megerősítésére szolgál azon állításnak, hogy a fekete kőolaj a szarvasmarhának, a keleti marhadög ellen óvszere. Szalay László: Irodalom. Mező-komáromi Keszi Bálint urnák, barátságos idvet Edei Illés Pál. — Nyilt téren hozzám intézett kivánatot önnek, ha ez tréfából mondatott, elhallgattam volna szó nélkül, de mivel utána van írva, hogy a dolog nem tréfa, tehát reá válaszolni, becsület és illendőségi kötelességnek tartottam, mellyet lefizetni ezennel szerencsém van. Férj zsarnokságról két vár, nőzsarnokságról irott czikkemre ön, annak második részeképen czikis, — még hozzá többed magával. Ezzel ön tőlem igazságtalan munkát követel, hogy ne mondjam megbántót. „Ab amicis justa sunt petenda", úgymond Cicero. Mert hogyan irják én szegény clienseim ellen, és hogyan legyek felperesi ügyvédségem után nyomban alperesi ügyvédő is? Aztán minő jellemet tüntetnék ki, ha kaszám úgy kétfelé is fogna? De a második részt én nem is tettem ígéretbe. Azért kérem önt, illy munkát tőlem ne kívánjon és ne is várjon. E tárgyban én csak himpellér művet tudnék fogalmazni; miután e részbeni szerencsés helyezetem és tapasztalási köröm szerint nőzsarnokságról hírt nem mondhatok, sőt olly állapotot magamnak nem is képzelhetek; a ,,Tolvaj szigetekben" pedig, hol nőké az uralkodás, nem utaztam. Ha ősz fejem fájna nőzsarnokságban, azt én ugyan váltig tagadnám és a világért sem panaszkodnám valakinek, mert hiszen, magam választottam zsarnok nőmet, és hatalmamban állana magamon segíteni. Azonban lehet miattam férjfiatlan férj, ki nőzsarnokság alatt nyögdel; ám ő próbáljon szerencsét és emeljen panaszt sorsa (azaz : gyávasága) ellen, — de fogadom, hogy őt maguk a nők is kinevetik. Nincs tehát egyéb mód ön kivánatának teljesitése végett, mint hogy ragadjon irótollat és czikkem megczáfolására fogalmazzon hamar czikket ön édes maga. Veszprémmegyei honfival, mint antagonistámmal, épen helyesen is találkoznám, mert a nők védésében czikkeimet irni, (először Takáts Éva ügyében még!) Veszprém megyében, Vajda Péter szülőföldén laktamban kezdettem, a „Tudományos gyűjtemény" utján, 1836. XI. Hanem urat,« talán legjobb lenne, azt az én vádczikkemet ugy nézni, hogy az egy. férfiakra nézve ez egyszer nem jó szagot hozott „Ne bántsd virág", melly bántatva még rosszabbat ád. — Izám Dömölkön Nr. 5., Vasmegye, szent Kunigundanapján 1856. Nemzeti színház. Mai nap a vakok intézetének javára tartatik szavalati és hangverseny, mellyre nem csak művészeti, de emberiségi czélokból is figyelmeztetjük a közönséget.