Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-23 / 12. szám - Hogyan keletkeztek Magyarországon a várak? Szokoly V. 98. oldal / Elbeszélések - Kertek alatt. Vecsey 98. oldal / Költemények - Lassú Peti. Papp S. 98. oldal / Költemények
98 a bab, a kukoriczaszalma. Minél kevesebb mázsa kell az elősorolt alomszalmából egy morgenre, annál több alkalicas savakkal kell bírnia s annál hathatósabb az, azért legjobb alom a borsószalma, azután a lencse stb. mint a sorozatban látható, szolgáljon ez zsinórmértékül szalmáink becse meghatározásában. Hogy az istállós trágyán kivül még sok más trágyaszerek is léteznek azt már fentebb is érintők, mellyek részint az ásványországhoz tartozók, mint a só, a mész, a gyász, a márga, részint a közéletben előforduló üzleteknél találhatók, mint az olajpogácsa, a törköly, a fésűsök forgácsa, a fürészpor stb. majd háztartásainkban is előforduló anyagok it jelennek meg, mint a szobakonyha, tyúkól-sepredék, hamu, sőt az utczák sara és sepredéke is, aztán minden megvetett gizgaz, paraj, kertjeink s szántóföldjeinkről. — Mellyek közzül főleg azok mik olcsó szerrel, tán csak egy kis fáradsággal megszerezhetők, összegyüjtendők, s iszapfölddel s az árnyékszékek tartalmával összekevertetvén, s éven át egyszer-kétszer áthányatván, jeles trágyaszerül alkalmazhatók. — Mind ez már nagyobb s gondosabb ipart feltételez ugyan s kicsinyesnek látszik, de kedves Schwerczem mondása szerint ép e kicsinyességek tehetik a gazdát kis körében is naggyá. — És igaza van, mert ki a trágyagyüjtés körül mindent megtesz, mit csak ereje enged, nem mulaszt el semmit, mit a józan tanulékony értelem elébe szab, fölhasznál minden apróságot melly nyom nélkül fogna ugy is elveszni, az, és csak az, ki megérdemli, hogy a szó teljes értelmében földművelőnek s gazdának neveztessék. Ezek után áttérhetünk b) az istállózás segédeszközeire. A téli és nyári istállózás természetesen sok gondot igényel, s ki a marhatartás e módjának czélra vezető voltáról meggyőződik, s azt gazdaságában alkalmazni is kész, annak a segédeszközökről is komolyan kell gondoskodnia, mellyek nélkül czélt nem érhet. Aki istállózni akar, főleg nyáron, annak úgy kell intézkedni, hogy soha kellő mennyiségű zöld kaszálható takarmányban szükséget ne lásson, még pedig számítva a mostohább száraz nyarakra is, mert ki csak a legjobb eseteket venné föl számításában az igen könnyen csalatkozhatnék akkor, mikor a számított 4 kaszálás helyett csak kettőt hármat, azt is csak szűken ad a luezerna. A nyári istállózásnak segédeszközei között főhelyet foglal : a) A luezerna. — Ez a megbecsülhetetlen növény kedvező körülmények közt 4-szer sőt 5-ször is kaszálható, s holdanként 60 — 70 sőt 80 mázsa száraz takarmányt is képes adni, tavasszal május közepe táján már kaszálható, fődolog azonban, hogy kellőleg el legyen alá a föld készitve. Hogy nálunk annyi rosszul sikerült luezerna van, annak nagy részt önmagunk vagyunk okai. — A luezerna a milly háládatos növény, ugy más részről ép olly kényes a föld elkészítésére nézve. — E növény ép, majdnem őserőben levő mély és tiszta földet kiván. — Korán sem teszünk tehát eleget akkor, mikor kiszívott sovány földünket egyszer jól megtrágyáztuk, habár kapásnövényt adtunk is a luezerna elébe, a sovány földet ezzel még nem hoztuk előre. — Szükség tehát ott, hol főleg a föld kiszívottsága az óvatosságot igényli, hogy a luezerna alá szánt föld erősen megtrágyáztatván, kapásnövénnyel vettessék el, még pedig nem kukoriczával, mert köztudomásu dolog, hogy e növény a szokásos mivelés mellett földjeinket nem tisztítja, hanem burgonya vagy mi még jobb répa legyen az elővetemény. Kijővén a répa, ha elég tisztának találjuk földünket arra, hogy a luezernát befogadja, adjunk neki még egy feltrágyát s ezt még őszszel leszántván, ha túró ekével rendelkezhetünk, a földet leszántás alkalmával megmélyítvén,ugy vessük tavasszal legalább két szántás és fogasolás után el a luezernát, még pedig először is a védnövényt, mi lehet: árpa-zab keverék bükköny nélkül, sőt ép e két növényt tartom legczélszerübbnek, azért többről nem is szólok, — azután a luezernát, 1200 öles holdra 20 —25 fontot számítván. Dombasle igen ajánlja a here-nemüek vetésénél a gypsz alkalmazását, mit ő olly formán alkalmazott, hogy a védnövény befogasoltatván, vetette a herét s erre rögtön a gypszet, mintegy 1% mázsát egy holdra, s e kettőt együtt fogasolta be, aztán jön a henger. Munkájának olly roppant eredménye lett, hogy saját szavai szerint ez eljárásnál „szinte tartani kell attól, nehogy a hereneműtek a védnövénynek buja növésekkel ártsanak." A gypszezés átaljában minden herenemiteknél igen ajánlatos trágyázási mód, mi tavasszal szokott történni, s leghathatósabb akkor, ha 2 — 3 hüvelyknyire felnőtt növényre hintetik kora reggel harmattal, vagy permetező esőben, vagy legalább ha esőre van kilátás, — 3 mázsát számitván egy magyar holdra. A védnövényt én czélszerübbnek tartom zölden lekaszálni, mint érni hagyni; ha egyéb ok nem lenne is, már maga az elég, hogy az érés által nevezetes erőt von el a védnövény a luezernától. 3-dik évben s a következőkben a luezernavetés kora tavaszszal megfogásolandó, melly műtét igen kedvező hatással szokott reá lenni. Hogy az aranykát vagyis az úgynevezett koszt lehetőleg távol tartsuk luczernánktól, szép magot vegyünk, s azt szitáljuk meg, ha azonban mégis előjön az, ássuk föl haladék nélkül az aranykafészket, még pedig kímélet nélkül inkább többet mint kevesebbet kerítvén ki, s a földet hordjuk ki 12 hüvelyknyire, s uj televényes földdel töltsük be helyét, s ismét ugy vessük el. Az egyszerű kiásás tapasztalásom szerint mit se használ, mert az aranykagyökerek ismét megerednek s kihajtanak. Sokat lehetne még erről, egész kötetecskét írni, de csak dióhéjba szoritva szólhatunk olly sokféle tárgyról, mikről szólnunk szükséges , azért menjünk tovább. (Folytatás következik.) Kertek alatt van egy árok . Kertek alatt van egy árok, A rózsámhoz azon járok. Ha az utczán megyek végig, Azt mondja hogy megitélik. Panaszkodtam a rózsámnak, Hogy ollyan mély az az árok ; De ő arra igy felelt : A ki legény nem hal bele. Váltig mondtam a rózsámnak, Mások utcza felől járnak; Hanem illyen választ adott: Tán a szemem csalódhatott. Hej! galambom, hamis a szád, Megesnék ki hallgatna rád; De a szitán én átlátok — Érted árkot nem ugrálok. Vécsey Sándor: La 88 1! Peti, vagy o rosz oktatatás. Lassú Peti utczán, mezőn Töltötte gyermekkorát, Magán meg nem szenvedhette o O Az iskolának porát. De azért apjától soha se érte őt semmi vád. Apja mindig igy oktatta : „Ne légy különb mint apád." Naphosszat nyújtózik — lézeng Fel s alá Lassú Peti, A világ nagy küzködését Magában csak neveti, Munkának és szorgalomnak H O Ő végképen nyugtot hagy, Mert apjától igy tanulta : „Ne légy különb mint apád." Szántófölde mind ugy hever Műveletlen — parlagon, — Mig másoké munka után Terem s fizet gazdagon, Az ő földén szépen díszlik Tövis és vad mákvirág. Apjától ő azt tanulta : „Ne légy különb mint apád." Földe mellett pénzen veszi Ujtól újig kenyerét, Barmai már eldöglöttek Másé húzza szekerét. — Az ólak és istálókról Rég elrepült minden nád. De ő mégis csak azt hajtja : „Ne légy különb mint apád." Feje fölött pusztul a ház, Gyomtól virít udvara, Rajta szépen ölelkeznek Csalány, bürök, csudafa; Köztük Peti el is akad, De csak egyet ki nem vág, O nagy híven ma is tartja : „Ne légy különb mint apád." Semmi szépre semmi jóra őt rávenni nem lehet, Henye nyugalmában csapja Lába-szárán a legyet : Mások oktató szavára, Példájára mit sem ád. Fülébe mindegyre hangzik : „Ne légy különb mint apád." Majd ha egyszer Petikének A tespedő lomhaság Megsulyosodott lábakkal Egészen nyakára hág, — Tán meggyorsul, s gyermekének Akkor illy oktatást ád : „Fiam! te légy különb ember Minta millyen volt apád." Papp Sámuel lelkész. Hogyan keletkeztek Magyarországon a várak? (Beszéli egy jó régi krónikás.) Ezerháromszázötven és egyet irtanak urunk után, mikoron is történének azon dolgok, miket itt szép rendben, annak módja szerint nagy épülésedre meg fogsz érteni jámbor utódom, ki nem röstelled ezeket a szúette, egérrágta avult foliántokat ide-oda forgatni. Mert édesem, nem beszélnék, ha nem volnánk mindnyájan egy bordából szőve. A mi korunkban is leiratjuk nyavalygó diákjainkkal finoman kidolgozott hártyákra, ékes góthus , avagy barátbörükkel a nagy rhetorok és poéták operáit, be is köttetjük szattyánba, selyembe, bíborbársonyba, disznóbőrbe; ráveretjük az ötvössel az arany, ezüst csattot, — azután elrakjuk szép renddel almáriumba, üveg alá; hogy ha jön vendégünk, láthassa, millyen precziózumokat bírunk, hogy eldicsekedhessünk vele fűnek, fának, millyen dúsgazdagok vagyunk a tudományokban! — Voltaképen pedig el sem is olvassuk a magunk bibliothékáját, hanem éldegélünk nagy tudatlanságban, gőgben, felfuvalkodottságban, és ollyan bölcsek leszünk, valamint azok az aprómarhák, amaz egérkék, mik össze-visszarágták könyveink belső mivoltumát, s csak a bársony- meg szattyántabellákat hagyogatták meg arany, ezüst sarkaikkal, kapcsaikkal. Mindezeket csak azért hozom fel, mivel írásommal hasonlatos bánásmód történhetik. Annálfogva csöppet se csodálkozzál édes unokám, ha abban itt-ott valami hiányt, vagy ollyas lapot találsz, ami nincs benne, amit megevett az idő, vagy min az insipiens gazdasszony megsütötte a fonatos kalácsot, hahogy szabad oltyatén ex-