Vasárnapi Ujság – 1856
1856-04-20 / 16. szám - Pesti József árvaház (3 kép) 137. oldal / Hazai intézetek.
büntetni, igen is kell, de ez nem elég, hanem szükséges a népet a tagosítás jótékonyságáról felvilágosítani, mert ha azon lázítók is ismerték s tudták volna a tagosítás jótékonyságát, nem lázítottak volna ellene. Népnevelés tehát népszerű könyvek terjesztése, ez jobban használ a népnek mint a bot és börtön, mert ezek hatása pillanatnyi, amazoké kihat az egész életre. Egy német tudós azon töri a fejét, hány személyt végezhettek ki boszorkányságért, s annyit már tud, hogy Lotringában 15 év alatt 900 boszorkányt égettek meg. Minden kornak meg van a maga divatja, bolondja és bűne. Vidéki hirek. B.-Hunyad, april 5-én. Tégy jót várj roszat: e román mondat igazságának B.-Hunyad szomorú példája. Ez egy faluszerü vásáros kis város, melly a kolozsvár-váradi vonalban országutban esvén, a hadjáratok alkalmával annyiszor vala kiürítve, elszegényítve, mégis merem állítani, hogy vendégszeretetben vele a két hazának kevés városa vagy helysége versenyezhet. A vidék minden magyarja és oláha előtt kivétel nélkül éjjel és nappal vásárkor és időközben legkisebb haszonvárás nélkül, a város minden lakójának kapuja és házajtója nyitva, mellyen mindenkinek, mint saját hajlékába szabad bemenetele van, és jólétiért mégis valamelly vad indulat végpusztulását tűzte ki czélul; négy hó alatt ugyanis már négyszer lett az emésztő elem martalékává, közelebb mult hó 29-én és f. hó 2-án; és öszvesen a négy alkalommal többet hamvasztott el száz épületnél, mert az elvetemült gonosztevő mindig szélvészes időt választ bűnös merénye végrehajtására. Ez és az épületek tömörsége okozta, miként nagyobb része a tűz által károsultaknak, nemcsak takarmányát, de élelmiszereit, öltözékét, házi bútorait, szóval mindenét vesztve maradt az ég alatt, sok még egy általvetőjét (tarisznya) sem menthetve meg, mellybe a jóltevők alamizsnájokat rakhassák.— Sajnálatos miként ennyi épület közöl egyetlen egy sem vala biztosítva; egy nagyobbszerü ház hozzá tartozó épületeivel az nap biztosittatott és igy az is elkésett. — A helybeli cs. k. járási hivatalnok éber őrködése és szemes utánjárásának még nem sikerült a büntényest felfedezni. — Meglepő látvány a hatóság rendelkezése nyomán a vidék szekereit, mint egy nagyszerű költőzösködést szemlélni, mellyek a város minden szalmás épületeinek le szedett fedeleit a mezőre szállítják; és igy közös hármas óhajtásunk egyike teljesült, az t. i. hogy e tömött kis város szalmás épületei száműzessenek; második óhajunk : vajha saját kárunkon okulva ne késnénk vagyonunkat biztosítani; a harmadik : bár az illető elöljáróság sietne rögtön törvényt eszközölni a gonosztevőre. *) A. «. Üllő. Egy helybeli lakos Kováts Mátyás nevü féltelkes gazda, egyszersmind elöljáró, mint felügyelő küldetett március hó 30-án Monorra a katona kötelezettekkel az ujonczozásra olly formán, hogy másnap reggelig, a midőn t. i. a sorozás történik, köztök legyen s őket rendbe tartsa, a mit mégis tett; a besorozás elvégezte után, minthogy már délutáni egy órára esett, noha nem messze van Monor Üllőtől, ott maradt a vendéglőben ebéden, azt elvégezvén, onnan távozott, s a midőn a biró vele haza menni akart, mindenütt kereste, de sehol sem találta; azt mondta a kocsis, hogy már haza ment volna más valakivel. Ezzel a biró is hazament, s nem volt többet gondja rá. E szerencsétlen ember azonban estvefelé ismét előkerült a vendéglőbe, s minthogy már semmiféle alkalmatosságot nem talált, gyalog indult az útnak, s legbiztosabbnak gondolta a vasutat, mellyen csakugyan jó darabig el is ballagott, bement egy őrházba, a hol vizet kért és ivott, onnan tovább folytatta útját, s nem messze Üllő felé másnap korán reggel az egyik őr által a két sínen keresztül fekve halva találtatott, de különös formában, a feje egészen összezúzva olly annyira, hogy ráismerni nem lehetett, csak a rajta lévő ruhája mutatta meg, hogy ki legyen; az egyik lába és egyik keze egészen, a másik lába és keze félig a kerekek által elvágva; vér azonban úgyszólván igen kevés látszott, miből következtethetni, hogy sem véletlenül, sem szánszándékosan került a gép alá, hanem inkább már meggyilkolva tétetett oda, hogy ráismerni ne lehessen. Ezen eset rögtön feljelentetett a cs. kir. tek. szolgabírói hivatalnak, ki tüstént rendeleteket tett a vizsgálatra, mellynek eredménye azonban még nem tudatik. — E szerencsétlen még csak 36 éves, erős s izmos ember volt, hagyott maga után 5 neveletlen gyermeket és feleséget, kik vigasztalhatlanul siratják volt gondviselőjüknek borzasztó halálát. Jegyző: Tárogató. ..— A huzamosabban tartott száraz napok alatt a Duna annyira megapadt, hogy azon ágán Bécs mellett, hol a katonai uszoda van, majdnem száraz lábbal lehetett rajta átjárni; Buda alatt meg, a palatinuskert átellenében már virágvasárnaptól fogva viz felett állt az egykori úgynevezett kopasz sziget, mellyre már némelly vállalkozók mulató helyet is terveztek építeni, de ebbeli kilátásaikat a megérkezett eső megbuktatta, azaz, hogy a kopaszszal együtt viz alá merítette. ..— Emlitettük már, hogy a váczi kukák (siketnémák) intézetét Budára teendik át, minek létesítésére már tétettek is intézkedések. ..— Bécs több szeszgyárában sikerült kísérletet tettek szeszt égetni az ugorkagyökérből, mi ha nyereségesnek bizonyul be, akkor felkap az ugorka az ugorka fára. y.— A pesti nőegylet bevétele 1855-ben 13 ezer prtot tett. y.— Miután a franczia trónörökös megszületett, egymásután dugják fel fejüket a hamis próféták, kik a világra rá akarják disputálni, természetesen *) Csak meg kell elébb fogni. Szerk. busás jutalom reményében, hogy ők rég megjövendölték e szerencsés esemény bekövetkezését. A lapok idáig két illy hamis prófétáról emlékeznek; az egyik egy német, a másik egy franczia madame. Az elsőhez hir szerint máris messze földről kezdenek zarándokolni a balga könnyenhivők. Mi azonban soha se induljunk el e nagy útra, mert sok pénzbe kerül, holott idehaza a mi czigányasszonyaink elég szép jövendőt mondanak csak egy húszasért is , kit pedig az egy huszasos ki nem elégit.Ígérjen kettőt, ezért kétségkívül még szebbet fognak mondani neki. ..— A budai Kálvária-hegyre szélmalmokat akarnak építeni, mi felette emelni fogná Budának különben is regényes környékét. ..— Bécsben a Mária-egylet czélja jó szolgálók képezése. Ez egylet csak 1852-ben alakult s jótékony hatása onnét is következtethető, hogy ez időtől már 3400 hely nélkül levő szolgálót fogadott be, s addig mig helye akadt, ellátá szállás-élelmezéssel és vallási és egyéb ismeretekbeni oktatással. Ebből is látható, hogy ez egylet egyike az emberiség legnagyobb jótevőinek. A hely nélkül levő cseléd sokszor a szükségtől is késztve, gyakran a legelvetemültebb gonosztevővé válik, vagy a rosz társaságban vallásosságát, erkölcsösségét veszti el, magának és embertársainak legnagyobb lelki és anyagi kárára. Ez egylet az illy elvetemüléstől akarja megóvni a cselédet. Halál-hir. Szegeden f. é. áprills 12-kén délutáni 4 órakor gyászpompában vala szemlélhető a gymnásiumi ifjúság a n. t. tanári testülettel együtt, t. i. Végh János kegyesrendi tanárt, éltének 42-dik évében elhunytat kisérendők, nagy számú emberbarátok jelenlétében azon helyre, hol minden nehéz fájdalom írt fel. Ő benne elveszté a kegyesrendi ház egy jeles tagját, mert föladatának csomóját dicséretesen megoldván, egész erejével törekedett az ifjú keblekben a vallásosság és erkölcsösség magvait táplálni, hogy igy a hazának hasznos polgárokat neveljen. Illy férfiúnak elhunyta valóban csapás, annál inkább is, minthogy akkor vetett véget a sors működésének, midőn széles ismereteivel páritott tanári tapasztalata által igen nagy hasznára leendett a történelem mezején a hazai ifjúságnak. Már 1852 iskolai év végével, épen mikor szeretett tanitványainak előadást tartana, szélhüdésbe esett, mellyből kifejlett fájdalmai csak f. é. áprillis 10-dikén szűntek meg, miután visszaadá lelkét teremtőjének. — Számos baráti, ismerősei, de leginkább hálás tanítványai, kik előtt, mint jeles történelem tanár felejthetlen — áldást és békét esdnek hamvaira! Szerkesztői mondanivalók. 336. Ü . . . népmondája nem volna rosz, de csodálatos véletlen, hogy merő lágy rímek fordulnak benne elő, „mentében, eképen, nékem, vészem, épen, ügyében, szörnyen, éjen stb." az illyesmi sérti a szépizlést. 337. U. G. úrnak. Ne fürkésszen ön a szerkesztői mondanivalókban más értelmet, mint a mi azokban meg van írva. 338. Költsébe. Hasonló igtatmányokat, mint a minőt be tetszett küldeni kiadóhivatalunknak, a hirdetmény rovatban sem vehetünk fel. Mi sem a tényeket, sem a személyeket nem ismerjük s e szerint olly terhes bántalom felelősségét magunkra nem vállalhatjuk. De föltéve azon esetet , hogy önöknek tökéletesen igazolt sérelmük diktálta azon nyilatkozatot, még akkor is figyelmeztetjük önöket arra, hogy magánysérelemért nyilvános úton venni elégtételt igen erős bosszúállás. Gondolják meg önök, hogy a sajtó irtózatos fegyver, akit sajtó útján az egész ország előtt megfosztunk becsületétől, az elevenen el van temetve. Legyünk keresztyének, és tartsunk arányt a bűn és a büntetés között. 339. Miksa úrfi kiadható. A másik jobb. 340. Huszárcsiny. Jöjjön csak ide a szerző — a honoráriumért. 341. II. K. adomái nagyon ismeretesek. 342. A Geresdi esetet illetőleg. Vannak emberek, akik nem szeretnek a darázsfészekbe markolni. Ezek közé tartozunk mi is. 343. Bányász-élet, jó, közöltetni fog. 344. Fáin versek. Villámlott a zsendicze ! 345. A bizalom. — 346. Szózat a lószer gyűrűhöz. — 347. Jó kedv. Mind nem kiadni valók. 348. Viszontlátási vágy. Minthogy ollyan derék huszár-őrmester tolmácsolja benne hazája utáni sóvárgását, kiadjuk. 349. Pók Bráczi gyönge lábakon áll. — 350. Káposztás úr és vendégei. Máig sem értünk az egész történetből egy szót is. 351. Egy kis adoma. Már egyszer beküldetett. 352. Kapolcs Márton, a mese nincs eléggé világosan kifejezve. — 353. A sós dombok. Érdemes figyelmesebb kidolgozásra.— 354. Ianizsabég. Sok kívánni valót hagy. 355. Vásárfia és a többi. Szerző más téren hamarább fel fogja találni a dicsőséget. 356. Aradról, adomák. Több használható. 357. Felhőhöz. Szerzőben dicséretes a szép szándék és jó akarat. 358. Lelkesítő. Azért, hogy mi magunk néha elenyelgünk a szelíd versirókkal, nem engedjük ám, hogy más meg doronggal essék nekik. 359. Magyarok mohi pusztán. Gyönge kísérlet. 360. Miben rejlik a boldogság? Annyit mondhatunk, hogy nem a versírásban. 361. Válasz Szél Gáspártól, versekben. Nem önről volt a szó, ámbár meglehet, hogy ön is Szél és ön is Gáspár, hanem arról a Csokonai idejebeli vad poétáról, aki így kezdte a Mátyás napi köszöntőt a mesterhez : „Mester Mátyásnak, — Selyem gatyásnak — Versengést — Visz a kasznárom — Ki több, mint három — Esztendős . . . ." 362. A hortobágyi csárda. Lanyha kivitelű munka. 363. Kenyérváró. Néprege. Csinos mű. Közölni fogjuk. 364. Kenyérmező. Nagyon vontatott előadás. A vers nem is roszul van a tárgyhoz választva. 365. Egyszerű történet. Középszerű versezet. 366. Mocsárban. Kedves jó barátom! Báró De Manx halála óta nem írtak ehez hasonló kalandot sem Afrikában, sem Amerikában. Az is megtette, hogy spárgára fűzte a vad kacsákat s azokkal repültette magát fel az égbe, de annyira meg sem vitte a dolgot , hogy egy holt krokodilus beleit felfújván, azokon felállva (!) keresztülláboljon a Missisippin, a többi üldöző alligatorok fejei fölött. Több kritikát ajánlunk a megválasztandó tárgyak irányában. 367. Egy szép zsidólánynak. Jobb lesz békét hagyni annak a szép zsidólánynak. 368. Néma fogadás. Titokban fogjuk tartani. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : Ueckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Ueckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten