Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-08 / 23. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 198. oldal
198 Csak egy éve, hogy meghalt, de a szinpadról már nyolcz éve, hogy lelépett s a művész halála ott kezdődik. Nyolcz év alatt annyi uj nemzedék sarjazott, hogy nem lesz fölösleges elmondanunk, mi volt nekünk Schodelné ? Az 1842-diki országgyűlésen a karok és rendek azon tanakodtak : valljon méltó leendő ez a mi magyar színházunk, hogy annak az ország 16 ezer forintig emelje a segélyezést. Igen jó gondolat volt erre azzal felelni, hogy az igazgatóság az egész színtársulatot felvitte Pozsonyba (voltak tudniillik, akik Pozsonynál idább nem szoktak lejönni Magyarországba). Ekkor lépett fel Schodelné művészi ereje teljes világában , s fellépte után rögtön megszavaztatott az országos segély. Bizonyosan mondhatjuk, hogy az eldöntő okok közt nagy helyet foglaltak az ő dallamai. Schodelné nemcsak a fülnek énekelt, hanem a szívnek is, és nemcsak énekelni, de játszani is tudott. „Norma, „Szilágyi Erzsébet(„Hunyady László"ban), „Macbethne," „Linda," „Borgia Lucretiaí: sokáig fognak még rá visszaemlékeztetni, miket ő annyi tűz-, erő- és művészi képzéssel tudott személyesíteni. Nevét méltán jegyezi fel a kor hazánk legnagyobb művészei közé. Azon fényes sorok közé, a mik művészi dicsőségét hirdetendők, legyen szabad nekünk egyszerű betűkkel azt is feljegyeznünk, hogy a sírkő, melly annyi dicsőséget befed, egyszersmind a legnemesebb, a legjobb szivet is takarja, melly tudott dicsőségéről lemondani, fájdalmait viselni és meghalni bele. Kakas Márton a színházban. Irodalom és művészet. TÁR II. Levél. ,,Török János", dráma. Szerkesztő ur. Én, és mellettem még egy pár becsületes ember azzal a hiszemmel mentünk a szinházba, hogy mi ott a derék Török János hazánkfiáról, a „Magyar Sajtó" nagyérdemű szerkesztőjéről fogunk valamit hallani, aki bizonyára nagyon megérdemelné, hogy valaki egy szép drámát írjon róla, s képzelje mit látunk? előjön egy dühös vadember, aki feleségét azért mert egy parasztlegénnyel együtt találta a kertben, minden processus nélkül, rögtönitéletileg lenyakaztatja. Pedig ő sem jobb a diákné vásznánál, mert ő figyelme meg a szomszéd asszonyba szerelmes, amiért a testvéröccse is, aki igen jeles ember, eléggé lepirongatja, de a mi nem használ semmit. De még az az asszony is gyámoltalan egy teremtés, a mint rajta kapják, csak engedi magát szidatni, noha nem is ő érte volt ott a parasztlegény, hanem a leányáért: nem menti az magát sehogy. Úgy rágtam volna már a szót a szájába, hogy mit mondjon? csak hogy rá nem kiáltottam:,,ne hagyja magát húgomasszony! mondja annak a mérges embernek, hogy ez a legény a kertész, azt kérdezte tőle, hogy kel-e már a petrezselyem? azért térdelt le a földre!" Ezzel kivághatta volna magát. De perse nem jutott neki eszébe s lenyakazták, mint a ludat. Török János uram csak azután tudta meg hát, hogy nem a feleségébe szerelmes a parasztlegény, hanem a leányába. Nosza futtat hevenyében a felesége után, hogy ne bántsák, de biz az már akkor régen haza ment vacsorálni, s Török János ebbeli kétségbeesésében nem tudja hogy hová legyen? hogyan ölje el magát? az ablakon ugranék ki , de nem szabad, mert az csak festve van, karddal vágná el a torkát,de az nincs megköszörülve, a súgólyukba ölné magát, de ott ül a súgó, az elkapja : már a kezemben volt egy hatos, hogy felhajítom neki , ihol hat krajczár, vegyen rajta spárgát s kösse magát oda a karos gyertyatartóra, amint szerencsére meghallja a szükséget egy török rab a börtön fenekén, az keresztülássa magát a falon, fegyverengedélyt kerít valahol, puskaport, széfet vesz, bejön és ledurrantja Török Jánost, mint a harkályt. Hogy mi történt azután? azt nem tudom, mert a függönyt leeresztették s a színészek hazamentek. Nem így kellett volna ezt az egész darabot csinálni. — János urat mingyárt az elején főbe kellett volna lövetni azzal a tatárral, a feleségét azután hozzá adni ahoz a másik becsületes Törökhöz, a parasztlegényt pedig, a helyett, hogy annyi veszedelmet kiáll, hogy egy nemes kisasszonyt elvehessen, ha már csakugyan szerették egymást, fel kellett volna küldeni a Nyírbe, hogy keressen magának nemes atyafiakat; talált volna, a mennyi csak kell, s senki sem háborgatta volna többet. Így azonban tanúság az egészből az, hogy kedves felebarátaim! senki se ne vágja közületek a felesége nyakát minden színre szóra, mert azt azután többé oda ragasztani nem lehet, s nem minden ember lehet ollyan szerencsés, mint Török János, akit az illyen gyilkosságért nemcsak hogy el nem fognak, de sőt a közönség még darab végén elő is írja, mintegy bizonyságául annak, hogy lám kutyába sem vette az egész főbelövést. A „Hölgyfutár"ban olvastam épen most egy derék és okos ember több rendbeli indítványát mint például az, hogy gyümölcsözésre sokkal alkalmatossabbak a fiatal színészek és színésznők, mint az öregek, hadd álljon ez az én indítványom is a sok között : — ha valaki egyszer meghalt a színpadon, azt a közönségnek ne legyen szabad előtapsolni, mert ez nagyon rontja a csalódást, sőt ha valaki sokáig színpadon játszván, bizonyos számú halálozásokat betöltött, az többé ollyan szerepre ne alkalmaztassák, a mellyben meg kell halni; mert már nem hiszi el neki az ember. No ugye,hogy nem vagyok én ollyan együgyü ember, mint a millyennek gondolt ? Kakas Márton. — Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben, irta Tóth Lőrincz. — Toldy Ferencz irodalmi arczképei, s ujabb beszédei, kiadta Tárkányi. — Törvénykezési rendeletek gyűjteménye, szerkeszté Ivléh István és Nagy Károly. — A lapunkban is emlitett „Nagy-kőrösi krónika" megjelent. E krónika, s a hozzá csatolt oklevelek hazánknak a török uralma alatti viszonyaira tetemes világot vetnek, e mellett a nép életét, viseletét is híven előadják. Ára 1 p. ft. HA Z. — Jerney János „Utazás keleten" czimü munkája árát, melly eddig 8 ft. 30 kr. volt, Magyar Mihály 6 forintra szállította. ült ujság ? / A „Délibáb" azt indítványozza, hogy a nemzeti múzeum teremei bizonyos díjért nyittatnának meg belépni kívánóknak, s ezáltal is szaporodnék az intézet tőkéje. Mi nem vagyunk az indítvány ellen, hanem tovább megyünk. Azt olvastuk, mégpedig a szent írásban, hogy a gyertya nem azért gyujtatik meg, hogy véka alá rejtessék, hanem hogy világítson a szobában lévőknek, azt kérdezzük most: valljon nagy Szécsényink azért ajándékozta-e könyvtárát a nemzetnek, hogy az ládákba rejtessék, vagy hogy közjóra világoljon? Mi lehet az oka, hogy tíz év óta sincs rendezve, s közönség használatára megnyitva ? hiszen olvasóterem is van rendelve, talán nincs személyzet, nincs pénz ? *) Gondoskodni kell akármellyik hiányzik, mert a magyar közönség nagyobb része inkább gyönyörködik a tudományban, mint kitömött majmokban. ** Rima-Szombaton máj. 14-én a tanuló ifjúság Szigligeti „Kinizsijét" (?) adta az iskola tőkéjének gyarapítására. Mocsáry Lajos hatalmas szót emel, hogy Vörösmartynak érczből emeltessék emlék. Ugy hisszük, ez indítvány minden magyar kebelben viszhangra talál; csak azt adjuk hozzá, hogy életbeléptetését az akadémia eszközölje, nehogy ez is a „Megyery, Kunoss" s más emlékek sorsára jusson. S Bonyhádon és Nádasdon iskolai könyvtárak alakultak. Utána a dicső példának, s reményleni lehet, hogy az erkölcsiség lesz népünk jellemének legszebb vonása, ha az még a gyönge gyermekkebelbe oltatik be. Épen most kaptuk a Vahot Imre által kiadott „Magyar irók arczképcsarnokát," melly 34 legjelesebb elhalt és élő írónk arczképét nagyszerű csoportozatban a leghívebb vonásokkal tünteti fel. A lap dicséretére válik kiadónak, s reményijük, hogy a ki meglátja, nem mulasztandja el megszerezni, mert a legfinnyásabb palotának s legegyszerűbb falusi laknak díszére válik. Az előfizetés bezáratván bolti ára 5 pfrt. Mű és könyvárusok készpénz fizetés mellett 20 pft. levonással kapják, a kik pedig kiadónál rendelik meg, 4 pftért szerezhetik meg. Az elsőbb nyomatok tisztasága tekintetéből ajánljuk a gyors megrendelést. Helybeliek igen szép aranyozott rámákban is megszerezhetik a kiadónál, ki lakik országúton 5. szám alatt 2. emeleten a szegedi kávéház irányában. Szerencsések, akik előfizettek, mert 2 pitért kapják, s példányaik már uton vannak. It Zudor Elek M.Sülyéről a K. K. szerkesztőségéhez irott levelében kötelezi magát, hogy az erdélyi nemzeti muzeum alapjához az egymásután folyó éven át évenként 10 pftot fog adni. Hány módos ember követhetné a derék hazafi példáját, s könnyen megjelenne az alap. Balatonmellékéről panaszos levelet lehet olvasni a „P. N."-ban. Május 16-án a dühöngő szél szép reménnyel biztató eleségüket összetépte, május 24-én új erővel tört ki, s amit 16-án megkímélt, most azt is semmivé tette. A kár, mit e két rendbeli szél okozott, tetemes; sok helyen fele, másutt harmada termésétől megfoszta a lakosságot, s ennek következtében a veszprémi piaczon feljebb szállt a gabona ára, jelesül a rozs pozsonyi mérete 6 v.ftról 7 ft. 30 kr. — 8 forintra. A pesti műegylet tagjainak száma mult évben 710-el szaporodott, s van jelenleg 4619. Az egylet összes bevétele 37,330 ft. 24 kr., kiadása 28,212 ft. 24 kr. Helvétországban St.-Gallen megyében 640 ft. fizetésének 636 ftra való leszállításáért folyamodott egy hivatalnok. Ugye furcsa dolog? pedig ugy van. De miért folyamodott, azt is megmondjuk olvasóinknak, hogy ne csudálkozzanak, mert 640 ft. adó alá esik, 636 pedig már adómentes , és így ő is fizetésjavitást kért. / Esztergomból írják, hogy ott több zsidót fogtak be, kik vásár alkalmával több szűrös atyafit arany helyett játék-marqueokkal szedtek rá. / Igazán szólva hazánkban csak most karoltatott fel a népnevelés ügye lelkesen, s lelkiismeretesen. A mindennap külön vidékekről érkezett tudósítások tanúsítják, hogy nem hangzott el pusztában azok szava, kik a népnevelést, mint szebb jövőnk egyedüli zálogát, sürgetik. Egyesek ugy, mint községek vetekedve buzognak a közmiveltséget előmozdító intézetek felállitásá n) Ezt ugyan eltalálta. Szerk.