Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-22 / 25. szám - Jégkár elleni biztositás. Boross 214. oldal / Hazai intézetek. - Kenyérváró. Kuthen 214. oldal / Költemények
214 De alig hagyják el a török követek Magyarhon határait, midőn a pápai hajóssereg bibornok parancsnokától Fiorenzai Ferencztől levél érkezik, mellyben a Helleszponthozi megérkeztét jelenti. Tudatja a királlyal, hogy Murád még mind a karamáni fejdelemmel küzd, s hogy seregének Ázsiábóli visszatérte gátoltassék, minden meg van téve; — e szerint most van ideje a vad ellenséget Európából végképen kiszorítani. Velencze és Genua hajós sergeiket igérék; Ogli a karamáni fejdelem pedig Murád lemondását s az abból eredő zavarokat tudatja. Skanderbég, a rettenhetlen vezér még folyvást küzd lelkesült seregével az ozmán hatalom ellen. A pápai követ Julián bíbornok a nagy eszmétől megkaparva az országgyűlés teremébe lép s az ékesen szólás és hit minden fegyverével küzd a megkötött béke alapjai megingatására. Hatalmas átokai , hogy Ulászló egymaga nem szerződhetett az összes kereszténység érdekének kárával; s hogy a pogányok és eretnekeknek adott eskü érvénytelen. A szerencsétlen királyt elragadja a fényes szerep, mellyre magát hivatva érzi s Szent Domokos napján kimondja a gyűlés közhatárzatát, a frigy esküszegő fölbontását. A természet beleszól a vétkes tettbe; az esküszegés napján iszonyú földrengés rázza meg az országot; az egyházak keresztjei vészt jósolva hullnak alá; a láthatár elsötétül; a harangok ismeretlen erőtől ingatva megszólalnak. Minden úgy történt, mint midőn az Idvezitö ajkairól a keresztfán e szó hangzék : Elvégeztetett. Már e jelek többeknek szivét megdöbbenték; a magyar nemesség kivonja magát a hadfolytatás alól s a hadi költség egész terhe Hunyady vállaira nehezül, ki a mult hadfolytatásra adott 36,000 arany forinthoz most kér annyit toldván, aláadja magát a végzet parancsának. (Vége következik.) Kenyér váró. Nép rege. Zöld ruhában áll Halas határán Egy magas domb az országút mellett, Mit a rege Ez a jó öreg pap Arra járván mindjárt megkeresztelt ,Kenyér váró nevet ada rála Amint feljegyezte A nép krónikája . . . Megmutatja gazda a szolgának Es megáll rá szeme szája vére . . . A juhász ha kérdezik tán tőle Horgos bottal integet feléje: — Elkerüli, meg nem áll itt rajta A gúnyát rá — világért sem rakja... Gyanúsan néz a fuvaros rája Ha mellette hajt talán el A hetivásárra .... Századik sem tudja ám azonban Történetét — árva nevén kivül, S rajta mégis ezreknek gyanúja Mint egy barna fekete holló ül . . . De tudom én ... le is irtam A mihelyest meghallottam Uti levelemre. Elmondom hát hallgassatok Zengő czimbalmomra . . . Had beszéljen . . . had mondja el Mit tud valljon róla? . . . .Kenyér váró igy hivják a dombot Mellyet egykor a szilaj szél Végtelen széles jó kedvén A futó homokból Egy rakásra hordott . . . Neve pedig onnét ragadt rája Mert rajta egy szegény legény Kenyerkéjét várta .... Nagy fokos volt kezében Suba a nyakában Setét haja vállaira hullott Szirén száz halál van . . . Mind kiosztja egynehány forintért Nem irtódza az ártatlan sok fivért. Jött az alkony Fenn a parton Kész a rabló — utast vár Oldalánál ón fokosa Halált osztni készen áll . . . „Szembe szállok sors te véled Vagy halált vagy boldog éltet Vivők ki vas kezedből .. . Vivők ki és élni fognak Szüleim, kik a nyomornak Sirva evék kenyerét! . . . Kincset hordok nagy halomra Őket s engem e halomba Szép örömmel temetem." . . . Egy szekér jő öreg férfi rajta Hátulján egy ifjú szép leányka Tizenöt év — tizenöt kikelet Alig nézett, alig még reája . . . Mint az éjjel — setét haja S van ez éjnek két csillaga : — A szemek . . . Ollyan gyenge olly bájos mint liliom Ha felnyilik— a szép ifjú hajnalon. „Lassan bátya,szólt a rabló hangosan, Es kezében éltetoltó balta van — Ugy siet kend megszakajtja a lovát, S én tőlem meg azt se kérdi: Nem cserélnék-e pipát?" . . . És az öreg megértette Hányadán van a dolog; Régi szíve nem magáért t Hanem szép úrasszonyáért Tán utolszor — feldobog . . . S futni indul ... ah de késő Egy ütésre oda van, Bent a rabló bent a gyilkos Bent ül már a kocsiban . . . „Hát neked kis uri vendég Mi bajod? Te tán magad szép szóra is Megadod, Nem kell fokos? Ne félj tőlem Nem bántlak Jó leszesz te kalapomhoz Virágnak." . . . S megölelte a remegő kis leányt, — „Ne félj tőlem — szóla hozzá — A kis madár kesergése A karvalynak mit sem árt . . . Ne sírj tehát, — hanem mond el Mi járatban voltatok. — S aztán meg hogy ki volt ez a Sok időt élt vén bagoly ? . . Tudhatta volna már régen Hogy törvény a betyár szava Mig a fokos a kezében. . . „Ez egy kedves öreg szolgám Rég igen rég vigyáz már rám." . . Szólt a lányka nevét mondva S egyet mást is szólva róla. . . És a zsivány mind haloványabb lesz Reszket mint a nyárfa levele S azzal telik mi még nem volt benne — Könnyel telik mind a két szeme . . . És nézi a megmeredt halottat Elereszti a lányka kezét „Megbünteti szörnyen az ég Vakmerően ki ellene vét" . . . Szólt a rabló — mert a holtban Kit még egyedül szeretett Kinek kincset gyűjtött rablott Saját atyját ismeré meg! . . . S elereszté a lánykát a holttal Megsiratta keserűn szörnyü kép . . . A faluban is megsiratták azt Az emberek — s aztán eltemették. . • Még egyszer ment a zsivány a dombra Hol kenyerét várni szokta . . . Széjjel nézett és azután Magát rajta — meggyilkolta. . . És ezután pompás temetés lett Sok holló és sas összesereglett . . . Mit sem hagyták csak a csupa csontját — Ezt később a juhászok elásták. — És a hegyet hol a rabló Annyiszor várta kenyerét A népek és az agg rege ,Kenyér várának nevezék. . . És minden évben e napon A néma csend éjjelen Kincset csörgetve egy alak A rabló lelke megjelen. . . Kuthen. TÁR Néhány szó a jégkár elleni biztosításról. I. Égetőn süt a nap, mintha fel akarná gyújtani a földet; a virág lankadtan hajtja le fejét; összezsugorodik a vetés levele; a föld megrepedezik a nagy szomjúság miatt s nyílásaival esedezik egy kis eső, egy kis enyhítő harmat után. Egyszerre fekete fellegek nyargalnak elő, megdördül az ég s bőven zúdul alá a földet, növényt s gazdát felüdítő eső. De kérdem, valljon azon fellegek, mellyek üditő esőt hullattak, nem szórhattak volna-e galambtojás nagyságú jegeket, mellyek földhöz verték volna a növényeket, s velők a gazda reményét? Imádkoztok az esőért, s midőn előjőnek a fellegek, rettegtek azoknak méhétől, s nem mertek tisztán örülni; ugyan miért nem veszitek meg a tiszta örömöt, a csalhatlan reményt néhány forinton? Hazánkban általános mozgalom látszik, mozgalom a társadalmi, mozgalom a gyakorlati, mozgalom az irodalmi téren. Volt idő, midőn sokat küzdöttem a biztosítás eszméje mellett, s küzdelmem díja a vihar által korán letört székesfehérvári első magyar kölcsönös életbiztosító intézetben, azóta hallgatott a sajtó, vagy csak néha szólalt fel ez ügy mellett egy két lelkes emberbarát, áthatva annak jótékonysága érzetétől. De most, mintha éreznék felesleteink a biztosítás, különösen a magyar honi biztosítás szükségességét, újra sajtó tárgyává tették. Örömmel olvastam a „Pesti napló" 1898-ik számában Fényes Eleknek lelkes felszólalását az életbiztosítás ügyében; örömmel olvastam a „Magyar sajtó" 137, 138-ik számaiban avatott tollból folyt HÁZ. értekezéseket a tűzkár elleni biztosításokról , s kimondom véleményemet e tárgyban, melly egy a Magyar sajtóéval, hogy t. i. a biztositások országosak legyenek, mert így olcsóbb biztosítást lehet eszközölni, mert minden intézet boldogulása s virágzása tagjainak nagy számától függ. Milly lényeges a közjólétre s milly jótétemény a mezei gazdára nézve, ha vagyona egy részének, vagy egész évi jövedelmének jégverés általi elpusztítása esetében kártalanításra számíthat , felesleges fejtegetnünk : azért itt csak azt említjük meg, hogy ezen emberi erő által még csak nem is fékezhető pusztító elem által okozott károk orvoslását az egyesületi téren, leghasznosabban pedig a kölcsönösség elvére alapított biztosítás útján eszközölhetni. A jégkár ellen biztosító különféle egyletek jótékony működései, különösen a jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület előnyei megismerhetése s méltánylása tekintetéből szükséges ezen intézetek belszerkezetével kissé megismerkedni. Jégkárosodás ellen kétfélekép lehet biztosítani : a) részvényes társulat és b) kölcsönösség által. Már elnevezésükből ki lehet magyarázni, mellyik jobb, mellyik czélszerűbb. Az első bizonyos számú részvényesekből alakult, kik csak saját nyereségüket tartva szem előtt, az elvállalt kötelezettségükért részvénytőkéjükkel állanak jót. De hogy kötelezettségüknek eleget tehessenek s nyereségosztalékuk is legyen, tetemes díjt kénytelenek a biztosítani kivánókra kivetni. Részvényes társulatoknál nyereség a kitűzött czél; kölcsönös biztositó társulatnál pedig megelégesznek résztvevők azon eredménynyel, mellyet az évi bevétel nyújt; jelesül károsodottak közt felosztatik azon összeg, mellyet összes biztosítók fizettek azon