Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-20 / 3. szám - Karácsonyfa. Dudomi után. E. 18. oldal / Költemények - Vén gulyás temetése. Arany 18. oldal / Költemények - Növény világ titkai. Dr. Encz 18. oldal / Tudományos
18 tettség állapotja. Nő, mig leány, szülői hatalom alatt tartotik, sérjesülése is nem felszabadulás, hanem csak átmenetel egy ismeretlen más hatalom alá. Itt azért igen egyszerű és csalhatlan a következtetés, melly imigyen áll : „Ha leány jó nevelés által az engedelmességben nőtt be, háziasság, munkásság és kevés vágyban; ezek mellé, ha egészséges faj, éptestü s érzékű ; ha kor- és rangban veled egyenlő; ha erényét szeplőtelenül megőrizte : tehát ö ezeket, mint főkellékeket az asszonyi hármas tisztséghez, a házasi életbe is beviendi magától« — nem magába— (mert csak a benne rejlők, nem a véle járók boldogutnak)." Azt a leányt, ifjú barátom, szembehunyva kérd meg, és ha kosarat nem kapsz, vedd nőül bízvást; mert azzal boldogságodat ollybá tartsd mint bizonyosat; — csak TE vezesd a járszalagot folyvást olly szerető kezekkel, a minőkből azt általvetted, és őt szeszélyes kivánatid szolgálójává le ne aljasitsd. Ellenben a leánynak számítása az őt kérő férfiúra nézve korán sem áll illy tisztán és egyszerűen, a férfinál nem létez olly előjel, mellyről békés jövője iránt a kért leány csak hozzávetőleg is jósolhatna. Mert a nőtlen férfi egy változó arczu Proteusz. A szülői házat korán oda hagyva, és a nagy világ iskoláit járva, mindenféle szerepet visz, csak a férjét vagy ehhez hasonlítót nem, mellyből leány a véle kötendő frigyre következést vonhatna. De minden szerepelés alatt titkon benne lappang a férfi-természet, melly activ, tevékeny, erejét kitüntetni törekvő, függetlenségre, önállásra és uralomra vágyó, — bár az alárendezettség sokalaku szerepeit még olly ügyesen vitte is. Azután férfi a sokféle állatiságok, ros szokások és szenvedélyek közül egy valamellyiknek, vagy tán többnek is, rendszerint rabja s attól el nem álland semmi nőnek szerelmeért, — mit jól a tenyerére irjon ám minden leányzó. A házasság lesz pedig az az állapot, mellyben a férfi, mint férj, valódi jellemében egész pongyolán lépend fel, uralmát , szelid vagy zaklató uralmát, — a védtelen nő és gyermekek fölött, minden álarczok levetközésével szabadon gyakorolván. Lelkész vagyok, atyám is az volt. Nagy a száma csak azon szerencsétlen nőknek, kik panaszaikat elembe hozták és előttem keserveiket kisírták; de még nagyobb azoké, kik jelenleg is némán nyögnek terhök alatt, kiknek sziveiket a bú férge titkon emészti, és fohászaik csak a négy fal között hangzanak el. Nőtestvéreinknek e szomorú sorsát sajnálván, egyedül az emberiség indulatja bírt arra is, hogy bátorságot vegyek magamnak, a védtelen nőnemnek ez ügye mellett szót emelni, ők maguk ezt nem tehetvén; — e tárgyróli gondolatimat és nézeteimet összeszedni, és ígéretem szerint * e sokaktól olvasott hirlap tábláira maradóan letenni. Ritka tárgy ez és közfigyelemre méltó, úgymint a való élet belsejébe vágó , a népnevelést nagyszerűen gátoló, és a magyar nemzet becsületét érdeklő. De tisztelt uraim és urnéim is megengedendik, hogy e lap, melly „ Vasárnapi Újság" czimet visel, hozzon néha morálféle czikkeket is, épületes mulatságul. Nem ártand ez senkinek, — üdvös lehet szintén az illetendőknek, ha e szózat által az aluvó lelkiismeret, vagy csak egyetlen nőkintóban felébredne, vagy csak egy tyrannizált nőnek sorsa megenyhülne : a magyar nemzetre is több súlyos bűnei között, az ártatlan nők bántalmazásának bűne ne nyomaszkodnék. Azért e lapot kezünkben tartva, halljunk farsangi fölolvasást a nők fölötti férj zsarnokságról Magyarhonban. Mindenekelőtt megkülönböztetni kérem a nők fölötti férfielőnyt és uralmat a zsarnokságtól. Amaz természetben alapszik, emez emberi romlottságban. Amaz a szent patriarcháknál is divatozott, emez a későbbi elfajult nemzedéknek szüleménye. Arra is kérem, t. hallgatóimat, hogy ha illy kényes ügy tárgyalásában, észrevétlenül itt-ott kissé az elevenre találnék tapintani, ellenem haragra ne lobbanjanak. Megcsiripeltetésre úgyis, — mint fogadatlan prokátor, — magamat készen tartom, — perse férfiaktól, talán valami Pepita szekerét húzkodó arszlánoktól, — kiknek edonnát hitesül, csak egy évig, ejbeh igen óhajtanám. De közbeszólni nem lesz szabad. S most hát lássunk a dologhoz. (Szünet : folytatjuk.) ") „Vasárnapi Ujság" 1855. i.tp 43. A vén gulyás temetése. (Genre.) Viszik Marczi bácsit, nem is hozzák vissza. Hova ő most indul, nem csekély út lesz. Nincs is benne mod, hogy gyalog odaérjen . Mint urat kell vinni fekete szekéren. Harminczhat ökör van fogva a járomba . . . . Majd csak bevontatják a paradicsomba. Hát még a kiséret! az egyszer a fényes . Előtte a gulya, utána a ménes . S a lágyszívű barmok, mintha búsulnának. Mind ollyan ostoba képeket csinálnak. De az neki mindegy : ő már deszkát árul . Vagy tud, vagy nem is tud e komédiáról. A gulyát sem kérdi: hever-e? szalad-e? Csak egyszer se' mondja : tala te! tala te ! Csöndesen nyújtózik hátán a szekérnek. Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek. Ott örök búcsút vesz tőle ménes, gulya . Mögötte bezárul más világ kapuja. De kiséri két pap, — két egyház imája : No, hisz valamellyik majd csak eltalálja! S a mit száz esztendő nyilt kérdésül hagyott, E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott. Lelje is fel nyáját, lelki üdvösségét; Béke fedje hamvát, .... fátyol az emlékét! Arany János: A karácsonyfa. DUDUMI DÖME *) után, szabadon forditás. Ha a kisdedek barátja Jézus Elhagyja a gyermekek világát, S megfosztottan áll a karácsonyfa Mellynek fényben láttuk úszni ágát : A karácsonyfát lángokba vetjük, Melly elébb örömet nyujta nékünk, S nincs irgalom a megfosztott fának, Mellyről minden fényt hamar letépünk. De a fa melly hamvad, szól magához : „Betöltöttem én is hivatásom; Sorsom : miként örömet szerezzen A kisdedeknek feláldozásom." Erre gondolj, ember, ha az elvnek Virágait szedheted naponta. Erre gondolj, hogyha örömidre A bánatnak jellege leronta. Mert ha már az élet mit sem nyújthat, Megmaradhat szived gazdagsága :TT • Hogy segitel és örömet szerzel, Valamint a karácsonyfa ága. A növényvilág titkai. Dr. ENCZTŐL •*). Titkai ? Na már ezt meg kell olvasnom, kiáltja el magát Kiváncsiné tűzről pattant komám asszony, mert ha az egész vidéknek titka nincsen, melly az én figyelmemet elkerülné : hasznát kell venni az alkalomnak, miszerint könnyű szerrel a hallgatag növényvilág titkai birtokába is jussak. És valóban van is a „titok" szóban valami olly csábító erő, melly egész *) A „Klänge aus dem Osten" szerzője. E művében D. ujabbkori jelesebb költőink műveiből ad sikerült forditásokat. Örömmel nyitjuk meg tisztelt tudós hazánkfia előtt lapunk hasábjait, kinek gazdászati és természetrajzi czikkei a Gazdasági lapokban eddig köz elismerést vivtak ki. Szerk.