Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-17 / 33. szám - A szenvedők és a nemtő (arczkép) 290. oldal / Értekezések - István vadászaton. Madarassy 290. oldal / Költemények
Dicséretet nyert legenda. ISTVÁN VADÁSZATON. (LEGENDA.) MADARASSY LÁSZLÓTÓL. Cseng a kürt, • a völgy ölében Víg vadász sereg tanyász; Hős vitézektől követve Ott István király vadász. — Hogy végezve nagy munkáit Üljön örömlakomát, S hogy vendége jól mulasson A derék Günther barát. — Jelige : István Nemzetének térítője. És őrangyala. — Barsi És a régi jó szokásként A vadászat végivel, Üditendök fáradt testök Sülttel s Tokaj nedvivel; Tanyát ütnek, lehevernek Kint a szabad ég alatt, S egymásra rá-ráköszöntnek Serlegekkel az urak. — „Hát te mért nem vigadsz vélünk ? — Szól Güntherhez a király, Jöjj s telepedjél körünkbe, Itt a serleg, jöjj igyál!" „Uram király! tiltja vallás, Böjt vagyon ma, ez az ok. Egyébiránt ne aggódjál, Hogy tán roszul mulatok," — „Ne vidd el az álmainkat, — Szólnak többen — ülj le csak, Ezen jól sült pávadombok Tán csak meg nem ártanak ? Mit volt tenni? — kényszerítik — Végre Günther hát leül, De milly csoda, im a páva Szárnyat kap és elröpül. — Bámulással látja ezt mind S némán hallgat a tömeg, Mig végre a csendet István Bölcs szava nem törte meg : „Ember tartsd meg, szent a böjt is Isten szabta néked azt, Tartsd meg, a hit úgy erősít, Úgy szálland rád szent malaszt." A SZENVEDŐK ÉS A NEMTŐ ,ie valók a szenvedők könnyei? Miért jelennek azok 1 "meo- emberek szemében? Hagyjátok azokat ragyogni! a drágagyöngyök sJ legszebbjei ezek, miket a nagyok és hatalmasok koronáik gyémántjai közé szednek. És midőn a nagyok itt hagyják koronáikat, midőn minden földi ékszer elmarad hamvaikkal együtt, ez a gyémántfüzér ott marad homlokaik körül, hogy a szellemek honában is rájok ismerjenek arról. ..íme ez fejedelem volt! ott ragyog a diadém fején s vigasztaltak könnyeiből." Boldog hivatása a magasban levőknek : megáldhatni az allattuk állókat. Boldog hatalom : osztozhatni az éggel az imádságok meghallgatásában; viselhetni Isten képét, a midőn áld és alkot. Korunk magasztalására semmit sem hozhatunk fel olly méltán, mint a szenvedő emberiség javára tett intézményeket. Találmányaink, hadviselésünk, felfedezéseink — füst és pára, az ápoldák, a kórházak, a kisdedek növeldéi, a bölcsődék egyedüli tanúbizonyságai nemesülésünknek. Bölcsebb, ragyogóbb, regényesebb kor volt már a miénknél, de emberibb nem, s ez az egy, melylyel dicsekednünk szabad. Hazánkban is felébredt a szent törekvés : a szenvedőket, gyámoltalanokat ápolni. A bölcsődék, kisdedovók jótékony eszméjére Pest adott példát, mint illett olly városhoz, mellyet az ország szivének neveznek. „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa." Ezt mondá Jézus. Nem magasztos gondolat-e, a mennyek országának igaz birtokosit védelem alá venni? A gazdagok nem tudják, mi jó van abban, de a szegényen minden kis áldás nagy. A napszámos neje tudja, minő boldogság az, ha csecsemőjét addig, míg ő terhes munkáját végzi, átveszik ápoló kezek ; ha tudja, hogy nem történhet rajta semmi veszedelem; ha gondol arra, hogy van Pestnek egy bölcsődéje, annak van egy áldó földi nemzője, ki maga eljár megnézni apró védenczeit és gyönyörködik névtelen gagyogásaikban, miket még érteni sem lehet. De az Úr angyala, aki számlálja a titkos fohászokat, felszedi az anyák könnyeit, mit azok titokban hullatnak A gyermek, ha beteg, sokkal szánandóbb a felnőtt embernél, mert lelke, teste erőtlenebb. Hármas szánalom gyermeknek lenni és betegnek, és szegénynek. De van Pestnek egy szegény beteg gyermekek kórháza, melly nyitva áll a szenvedő aprók előtt, s van annak egy áldó nemzője, a ki a szenvedőket vigasztalni eljár, mosolyának balzsamával gyógyít,s gondjait az egész nagycsaládra kiterjeszti. Az ápolt gyermekek hálakönnyeit felszedi az Úrnak angyala és megszámlálja azokat gyöngyszemenként Szenved, fárad annyi ember, le-íeroskad, ha nem bírja, ismer sok ollyan bajt, a mi csak a szegényeké; éhséget, fázást, törődést. Ám van Pestnek jótékony nőegylete, melly a nyomort saját hajlokában felkeresni s a hajléktalannak menedéket adni nem irtózik, s van ez egyletnek egy áldó nemzője, a ki annak örül, ha a bánatot örömmel cserélhette fel, ha a véginségben leroskadót felemelheté. A nyomor fiának szeméből kihull a könnyű. Az Úrnak angyala pedig ott van, és felfogja azt. Könny nem hull a földre soha És e meleg gyémántokból megfonódik a csillagsugár koszorú és ott ragyog az a név körül, mellyet mindenki jól ismer, hogy az HERCZEGNŐ És ez arezra rá ismernek élők és túlvilágiak ama fénylő diadémról, melly vigasztaltak könnyeiből támadt : „ime ez fejedelemnő az ő népe között!" Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : Ileckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landtier és Ileckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten.