Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-21 / 38. szám - Hagyjunk fel a torozással. Szomor Károly 331. oldal / Értekezések - A pajta. Czérna J. (kép) 331. oldal / Gazdászati és orvosi.
Korszerü beszédek. Hagyjunk fel a tovozásokkal! Ha a „Vasárnapi Újság" kötelességévé tette a magyar népet jóra serkenteni, akkor azt hiszem, hogy buzgalommal karolandja föl átalában mind azon módokat, mellyek a nép felvilágosítására és jólétének előmozdítására használhatnak. Az illy módok pedig szerintem a rosz szokások felfedezésében és azoknak elhagyásával buzdításban találtathatnak fel legbiztosabban. Én most csak a torozást hozom fel, mint olly rosz szokást, melly közönségesen a legmódosabb családok elszegényedésére, és az ezeket majmoló szegényebbek végképeni megbuktatására szolgálnak. Nem tudom bizonyossággal, hogy egész honunkban szokásos- e a torozás! — Hisz e szép hazát mint katona olly körülmények közt járhattam meg, mellyek a néppeli szorosabb összeköttetést egészlen meggátolák. — De azt sajnosan tapasztaltam e környéken, hogy a lakodalmak három sőt hét napig is tartanak, — a halottas torokra pedig, majdnem az egész községek lakosai tódulnak a gyászoló család házába, — és hogy a keresztelési lakomák, hasonlóképen mentül több vendégek számára, nagy költséggel állíttatnak ki. És ebből következtetnem kell, miszerint hazánkban átalánosan szokásosak az illyetén lakomázások, amellyektől a népet, főleg jelenlegi körülményeink közt, minden áron egészben el kell szoktatnunk. Tapasztaltam már magam is, milly nehéz feladat ez! De mégsem ijedek el tőle, meggondolván, miszerint az erős akarat a jó módokat czélirányosan felhasználva sikerdús leend ! — Megpendítvén tehát e tárgyat, tán alkalmat nyújtottam annak nem annyira avatottabbak általi megvitatására,mint inkább okszerű seszélyes taglalására, hogy végre észhez térjen a magyar nép, mellynek majdnem minden egyes tagja e szokáshoz csupán azért ragaszkodik, mert attól fél, hogy polgártársaitól ki fog gunyoltatni, mihelyest egyszerű ebédet vagy vacsorát ad, egy hétig is tartó lakodalom helyett, mellyen foly a bor — nálunk a pálinka — mint tenger, hogy veszekedések, sőt verekedések is támadhatnak, vagy ha halott lévén a háznál — a torhoz — kivévén legközelebbi rokonait, ugy szinte a keresztelési lakomához, egy két koma kivételével, senkit sem hi meg Hej pedig minden földész tudja, milly költséges mind az ollyatén lakodalom, mind a halottas tor, mind a keresztelési lakoma, aztán hogy közönségesen a tehén, vagy ökör megyen rá, igy pedig, mert földjét nem tudja mivel megművelni, adóssággal megterhelvén birtokát, végtére ez is a torozás martalékjává lesz! Mégis, bár minden helységben talál, ha nem is több, de minden esetre legalább egy olly szomorú példát, melly őt a józanabb társadalmi élvezetekre serkenthetné, el nem áll az ősi ros szokástól, és miért? — mert mint fönebb mondom, szégyenli magát, fél is, hogy megszólják! — Pedig csak egynek kellene — neki bátorodván — a régi szokás korlátain áttörve, felebarátinak tatni, millyen jól esik a kisebb lakomák által megtakarított megmapénz, vagy más vagyon az uj házasoknak, árváknak, vagy a megkereszteltek szüleinek! — De ha már eltekintve a szokás káros voltától, meggondolnók, miszerint nem a tobzódásban fekszik a vendégszeretet, és nem vendég az, aki felebarátjának romlására jött házába enni, inni, vigadni, szóval tobzódni; akkor hiszem, mikép mindenki akit csak illet azon fog lenni, hogy a népet ez iránt kellőleg felvilágosítván, őt elszoktatni igyekezendik ezen főleg anyagi és gyakran erkölcsi tekintetben is igen rosz szokástól. — Adja Isten, hogy ha hamarább nem is, de legalább a jövő farsangon e tárgyban örvendetes híreket hallhassunk hazánk minden részeiből! — Szomor Károly, kerületi jegyző. A gazdaság körében. Pajta kétségkivül a gazdasági épületek legnevezetesbike, fontos használatánál fogva, melly is a gazdaság körében olly kitűnő szolgálatot tesz, — hogy minden tehetősb gazda, kinek tehetségében állana illy fontos használatú épületre szert tenni, fontolóra vévén megbecsülhetlen szolgálatát; lehetetlen, hogy minden kitelhető kép ne iparkodnék illy nevezetes épület felállitásán. No dehogy isnem, már most csak egy 600—700 holdra terjedő gazdaságnál számlálja fel a gazda azon károkat, a mellyet három vagy négy asztagján vall a szabad ég alatt, melly is legalabb 1500 keresztig terjed, s legyen az buza, rozs, árpa, zab, mig ezeket csűrbe gyüjtheti. Károsodik 1-ezer a verebek s egyéb szárnyasok végett. 2-szor károsodik a gazda a nyomtatásban gyakran előforduló, s némellykor hetekig tartó esőzéskor; a midőn az asztagok fenekei mintha ganéjból lettek volna megvetve, valódi érett ganéjként szedetik fel a legszebb buza, rozs stb. féle kévés jószág. 3-szor károsodik s mit leginkább fájlal a gazda és méltán : a midőn a hajazatba, vagy az asztagok befedezésére forditott legszebb kévés jószága, — mitha a szárnyasok bitanglásitól megment is — az idő viszontagsági miatt együvé van tapadva, mintha köpennyel lenne behúzva merő csi s rothadott kalász az egész asztagfedélzet. Vagy térjünk el az asztagoktól, s vessen egy tekintetet a gazda az udvaron százfelé heverő munkaszerszámjaira, mellyek is a hány darabban vannak, annyifelé s annyiféle kép rothadnak. 1-szer Az egyik darab a nap hevének kitéve szétpattog s repedezik, repedéseibe az esőlé megáll s azt rothasztja. 2-szor A másik földbe leüllepedve ganéjként puhul. 3-szor A harmadik majd egykor, majd máskor útba akad ide s tova hányatik, törik, zúzik. Ekkor természetesen, ha mindezeket látja a szenvedő gazda, s a fentebbiek busitják, csak bosszankodik, roszra fakad ,,hogy a mit az Isten egyfelől ád, másfelől elveszi" kárvallása s bosszankodási közepett sem jut azért eszébe ezen szó: pajta! ámbátor tehetségében állana előállitani. A pajta tehát igen hasznos épület. Itt csak dióhéjba szoritott előadási vannak felhozva kitűnő szolgálatának, de az itt előadottakból is sokat láthatni, hogy mennyi kárt hárít el egy gazdaság körében csak éven át is, midőn az élelmiszerektől kezdve, a legkisebb szerszámig okaimul szolgál az idő viszontagsági ellen. No elég is lesz talán, mindenki tudja hogy bizony hasznos épület a pajta, akinek van az úgy is tudja, hogy mi a haszna, a kinek nincs, az meg azt tudja, hogy miért? nincs. Távol legyen, hogy talán dorgálni akarnék valakit azért, hogy nincs. Már most lássuk például ezen pajtának — mellyet képünk ábrázol — a birtokosát mi ok inditotta az építtetésre, nem ugyan azért, hogy talán már több illyen épület nincs, vagy hogy valami igen hirhedt, iszonyú nagyságú, vagy mások előtt ismeretlen épület lenne a maga nemében; mert nem is nagyobb az egész, mint harmincz öl hosszú, nyolcz öl széles, azaz : csak 500— 600 hadas gazdasághoz való; vagy azért sem, hogy talán mindenkinek illy nagyságban ajánlható lenne; mert kisebb gazdasághoz kisebb, nagyobbhoz nagyobb pajta kell, kitől millyen telik, mert kicsin ember, kicsin köpönyeggel beéri, a nagyobb ember nagyobbal. De már csak azért is, hogy bizony vidékünkön illy épület ritkaság, ugy hogy csak a három grófi u. m. Zichy, Pálfy s Nádasdy uradalmaknál látható. Lássuk hát mi kár ért bennünket a gazdaság körében, mig e „pajta" nem volt s egyúttal mi hasznot hajt. 1851 országszerte nevezetes esős korszak állott be a nyomtatás ideje alatt, ugy hogy october elejéig az osztagok nyomtatatlan rothadtak a szabad v6 alatt; ekkor egy pár hétig october igen jól viselte magát szép napok állottak be s a nyomtatás jól ment, de ez is nem sokára eltűnt, előjött az esős korszak, nyomtatni nem lehetett, kétségkivül, mert pajtánk nem volt, az asztagok kiteleltek, jaj! de hogyan a sok ezernyi verebek, csókák stb. féle bitangló férgek a még 1500 keresztig rugó asztagok fedezetét mind öszveturő p oo ©oták, apritották, a közepe földig átázva, rothadva, alapja a földhöz tapadva volt, ugy hogy midőn kinyomtattuk, alig jutott egy véka buza egy keresztre, pedig őszkor a próbanyomtatásnál három vékát bőven kiadott; a kár kimondhatóan nagy volt, kiki az itt elősoroltakból láthatja, mert bizony három illy pajtát lehetett volna belőle t. i. amire a kár becsültetett, építtetni. A következett években három ízben is olly iszonyú eső ért bennünket a nyomtatásban, hogy a garmadáinkat széthordta, asztagjaink félig beáztak a legjobb elkészités mellett is. Sőt mi legnagyobb, az utolsó évben egy rémitő felhőszakadás jött eszre későn, háromszáz kereszt tiszta buza lévén már elnyomtatva, azt négy garmadába érte, s mind a négyet helyéből elseperte, ugy hogy reggelre a sok szép tiszta buza hólyagként felfújódva hevert a pocsolyákban, mellynek felénél több eledeléül vált a sertéseknek, kicsinyenként; a jobb része felszárítva bitang áron adatott el. Illy károkon okulva e pajtát tulajdonosa a következett télen fel is épitteté, mi mihelyt befejeztetett azonnal „tűz elleni" biztosítás alá jött, mihelyt gabnával megrakatott, szinte ez is a pajtával együtt lett tűz ellenesitve, mindenféle szerszám kicsintől nagyig a mi csak bele rakatik több időre, az mind biztosítás alatt van, a gazda pedig mindenkor nyugodtan teszi le fejét az álomra , nem retteg az időtől, hogy egy hamar keletkezhető zivatar mindenét szerte éri az ég alatt, mint ez előtt; vagy ezen rémületes szózat „tűz van" nem ejti kétségbe, nem bizony mert biztosítva áll; mi pedig a legkedvezőtlenebb időben is, míg más öszvedugott kézzel várja a jobb időt, vígan nyomtatunk e pajtában, a lovak vígan forognak az ágyazaton, a lóhajtó durrogat, a villás pengeti a vellát, cséplők csépelnek, rostálnak, egy szóval, minden olly rendben megy, mint Czérna István. * legjobb idővel a szabad ég alatt.