Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-28 / 39. szám - Dézsa mint fejős tehén 342. oldal / Furcsaságok - Kakas Márton levelei: XXXI. 342. oldal
<342 hogy e tó vizét, miután sok gyermek, nem rég egy iskolás fiú fürdés közben belefulladt, pár nappal az előtt lecsapolták; itt sem lelte meg tehát keresett halálát, orvosi ápolás alá adatott. Pár nap előtt ítéltetett halálra az itteni törvényszék által egy anya a vidékről, ki két kis gyermekét fullasztá a kútba. — Népnevelés! népnevelés!!! Kadarcsi. ! Dézsa mint Mös tehén. Először, másodszor! Hat pengő krajczár, ki ad többet érte?! Na itt van a jó fejős tehén.— Igy kiabált egy mezőségi árvái árverésen az egyik falusi hites. Fejős tehén (1 kr.! lehetetlen, gondolom, ezt csak megnézem és felmutattak egy piszkos fenyűfa dézsát. Igaza van a felkiáltónak, mert ez azon edény, ami többet ér a mezőségi szegény ember konyháján akármellyik fejős tehénnél. Ez egy kifogyatlan életbánya, koszat nem fogyaszt, külön istálót nem igényel. Tartalmát teszi : a gazdasszony felforral egy üstvizet, s azt három kupányi búzakorpára ráönti; néha egy kis kovászt is vet bele, s már a jövő órákban kész a gyártott eczeteknél egészségesb és egyszersmind derék savanyitó. Marad fen egy kis vad ize, de a ki vele nőtt fel mint a mezőségi ember Erdélyben, annak azt nem tetszik. A mezőségi ember czibre nélkül nem képzel megélhetési módot; czibrével savanyítja meg zöld száraz paszulyát, káposztáját, kásáját, burgonyáját, húsát is czibrével készíti, s még a tésztát (burétyot) is abban főzi meg, ismeretlen lévén itt a Magyarországon annyira megbecsülhetlen tésztanemek, úgymint : tarhonya, metélt, csípett, reszelt, laska, szakgatott, suvajsztott s a derejék több nemei, a mellyek a mezei munkásnak olly nagy szükségfedezői. Itt a mezőségen elől hátul, égen főlden csak a czibre és ismét a czibre böjtben, mint ünnep első napján ez a nélkülözhetlen. Nagyobb háztartásoknál is épen úgy kipótolhatlan konyhamellék már megszokottságánál fogva, mint nélkülözhetlen a hurubákban, ahol más mindennemű bútorzat és konyhaedény hiányzik, csak a czibrés dézsa nem. Mit kér a szomszédnő szomszédjától leghamarább kölcsön ? miért eseng a koldus, és miért rimánkodik a czigánynő ? Egy kis houstya, azaz savanyu korpa csak, amit azok kérnek. Ezt kifacsarják, vízzel fölvegyítik, felforralják, sót bele, puliszkál melléje s kész az ebédvacsora. A kinek puliszkája s czibréje van, elege van, hogy meg ne éhezzék. Egy czibrés dézsa, egy fejős tehén. Mezőségi. TÁRHÁZ. Kakas Márton a színházban. XX. Levél. Nagy Lajos és kora, dráma Hegedűstől, egy felvonásban, egy utójátékkal három felvonásban, Szentpétery jutalmára. A magyar embert azzal csúfolják, hogy a maga kárán tanul; no lám , az olasz még balgatagabb, mert az a maga kárán sem tanul. Alig múlt el egy pár hete, hogy tekintetes Kiss Károly urat nem csak a színpadon agyonütötték, de tetejébe még hogy panaszra ment a criticum forum elé, ott is jól elporolták, s íme egy halállal még csak nem is törődve,ismét visszahozza magát, pedig előre tudja, hogy meg kell neki halni. Ugyanazon urak és asszonyságok szép rendben fellépének újra, bocsánatot kértek a közönségtől, hogy a minap nem nyerhették meg a tetszést, majd most más hangon fognak beszélni. Különben az egész dolog történik úgy, ahogy azt Fessler igen költőileg kigondolta; szaporodott azonban a hős Laczkovic,3 családi ügyeivel, akinek van egy élhetetlen fia, annak meg egy perlekedő felesége. A jámbor apa végre is nem talál más módot szegény fiát e házi kereszttől megmenteni, mint hogy valami tréfás ürügy alatt lefejezteti. Ez ugyan jól járt. Én a Dunába ugrottam volna, ha úgy szidna a feleségem annyi ember füle hallatára. Szomorúbb sors jutott azon ártatlanoknak, akik kegyetlen jambusokba szedett sallangos mondásokon kénytelenitetének magukat keresztül hadakozni, szegény Laczkovics fején még a csákó is reszketett bele a mit lovas zsandártól kért kölcsön ez ünnepélyre; nem csuda, ha megszakadt tőle a szive. A darab végén, a ki csak halandónak született, rendeltetéséhez illőn, szépen rakásra hal és eltemettetik. Főhibája e darabnak az, hogy szerző olly nagyon ragaszkodik a históriához : már mibe került volna neki azt a változtatást tenni, hogy ezúttal Kis Károly ur aprítsa fel Forgács urat, s vegye nőül valamellyik királyasszonyt; ez mindenkit meglepett volna és hatása csattanós leendett. Hasonló költői szabadsággal épen ugy meglehetett volna ennek történni, mint ahogy az ifjú királyné megálmodta az egész következő történetet Feszlerből a pagina 372. usque paginam 416-ig, és elmondá azt szépen, mikor legfontosabb tanácskozmányok folytak : az öreg Gara be is tette a lutriba mingyárt. Ennyi szomorú halált okozott Kis Károly úr másodszori beütése Magyarországba. Ismét csak azt mondjuk neki, hogy ne hagyja el többet bájos Olaszország narancsligeteit, mert jó minekünk a mi szemeinkkel látni — a makarónit sajttal. Irodalom és művészet. Kakas Márton. y.— Magyar történelmi emlékek. Kiadja Szalai László. Első kötet. Kemény János. Erdélyi fejedelem önéletírása. Pest, 1856. — Előszavában mondja a kiadó : „Történelmi kútfőink kiadása által előmozditani a nemzet múltjának ismeretét — e czélhoz kívántam jelen gyűjteményemmel járulni." Hogy bebizonyítsuk mi érdekes ez első kötet, csak annyit mondunk, hogy az író Kemény János a nagy Bethlen Gábor apródja volt, követte azt hadjárataiban, halála után az özvegy fejedelemné Brandenburgi Katalin udvarában volt főember, ezután I. és II. Rákóczi György alatt mint hadvezér és diplomata a legfőbb szerepet játszó, ugyan II. Rákóczi György szerencsétlen lengyel hadjáratában mint fővezér tatár fogságba esett, itt irta jelen művét. Idáig terjed Kemény János irata, ki is mind az eseményeket, mellyeket átélt a legérdekesebben ecseteli. A kiadó által ez irathoz csatolt függelékből azt is megtudjuk, hogy Kemény János az ország kezességére szabadult meg tatár fogságából, ki is a későbbi fejedelmi trónzavarokban fejedelmül választatott, de a fényes porta mást akart, s sereget küldött, melly elleni csatájában el is esett. — Kemény e műve, nyelvészeti tekintetben is felette nagy becsesel bir, történelmi becse pedig — hogy a kiadó szavaival éljünk — általánosan el van ismerve; az mély pillanatot vettet az olvasóval a magyar nép életének szenvedelmesen felzaklatott árjaiba a 17-ik század első felében : a műnek hőse köztök, bennök, pillanatokra felettök áll. — Ez itt ismertetett magyar történelmi emlékek második kötete gr. Bethlen Miklós önéletirását fogja tartalmazni. .. — Megjelent : Jogtudományi s törvénykezési tár. Második évfolyam. Szerkeszti Tóth Lőrincz. IV. Füzet, 1856. Tartalma : A bírósági rendszer főelvei a polgári jogügyek körében. X. Békebiróság, Szokolay ; Az örökösi nyilatkozatról, Seregi Jósa; Az áruszerzési kötésekről; Szabad rendelkezés (Kossovich Károly, jogtörténeti értekezésének folytatása); Ügyvédi állapotok s érdekek, Ügyvédség reformja (folyt.), Vizsgálat, Ügyvédi bizottmány, vagy fegyelmi tanács; Vitás kérdések (Szóváltás Stockinger Móricz urnak. III füzetben közlött véleményére) I. a régi végintézek erejéről, Tury Sámuel, II. az ősiségi pátens 7-ik§-hoz, III. kamatláb T. L.; Esettár : polgári jogesetek VI., VII., VIII., IX., X.; Felsőbb rendeletek, az elméleti államvizsgálatok szerkezete és megtartása tárgyában I. 51 i újság ? / Folyó hó 24-én újra látta hazánk felséges uralkodóját, s megjelenése örömteljes mozgalmat idézett elő úgy a vidéken, mint a testvér fővárosban. A merre jött, mindenütt népek ezrei bokták a partokat, még az ős Visegrád is megifjudni látszott az ifjú fejedelem láttára, s mohos ormain megszólaltak az ágyúk, és a visegrádi viszhang mohón fogta fel az ágyúk dörgő szavát, s kétszeresen hirdette Ő Felsége érkeztét. Két óra tájban a testvérváros ünnepi színt öltött magára, a házakon, lánczhidon, királyi palotán egymást várták a nemzeti és császári lobogók. Három óra tájban szinte nyögött a lánczhid a kíváncsi tömeg alatt, melly fejedelme szemlélése végett méhrajként sereglett rá. Három negyed négyre iszonyat dördült az ős Gellért, s azonnal felgomolyogott a büszke Sas ezüstszin füstje, s megszólaltak ős Budavára ormairól is az üdvözlő dörgések, s egymást érték, mig az utolsó ágyúdördület el nem hangzott. Midőn Ő Felsége partra szállt megszólamlottak a császári hajó üdvözlő lövései, mellyre az oda sereglett néptömeg hangos „Éljennel" felelt. A partnál helyettes kormányzó, altábornagy gróf Haller, helytartósági elnök báró Augusz, cs. k. rendőrfőnök Prottmann urak ödvözlék a cs. k. Apostoli Felségét, a midőn részéről legkegyelmesebben kijelenteni méltóztatván, hogy a neki nyújtott hódolat valódiságáról meg van győződve, virágokkal koszorúzott leánykák sorozatán nyitott kocsiban a várpalotába kocsizni méltóztatott. 25-án reggel korán a hatvani utczán és kerepesi úton át vonult . Felsége az öszpontosított hadcsapatok szemléletére. A város utczáin, mellyeken áthaladott a legmagasabb vendég, minden ház ablakai zászlókkal és szőnyegekkel voltak ékesítve; különösen kitűnt a nemzeti színház zászlókkal és virágfüzérekkel halmozott homlokzata. Délután három óra táján tért vissza a cs. k apósz. Felsége, a több óra óta minden utczát ellepő sűrű néptömeg éljenzései közt, a budai királyi lakba. A losonczi reformált iskola négy osztályú gymnáziummá alakitatván october 1-én mint tanintézet meg fog nyittatni. Szigetvárról irják, hogy f. hó 8. — 9-kén Zrinyi Miklós a magyar Leonidás halála napján, hét évi hallgatás után nagy és diszes ünnep tartatott. Az ünnep előestéjén a hős képe lámpáktól világítva a városház előtt egy oszlopra helyheztetett, hogy a tömegestől oda tolakodó nép honszeretetre lelkesüljön egyik nagy hőse láttára. Valóban semmi sem használ annyira a honszeretet tüze élesztése, és fentartására, mint az elhunyt nagyok emlékének tiszteletben tartása, s koronkénti felelevenitése. / Nagy-Szalonta városa tanácsa elhatározta, hogy Arany János remek költőnk arczképét Barabás által olajba rajzoltatván azon teremben függesztendi fel, mellyben egykor mint városi jegyző a község javára működött. Szép jutalma az érdemnek. / Rosnyóról leverő kir. F. h. 22-én iszonyatos tűzi veszély látogatta meg e helyet, a mikor az urasági kastélyon kivül 39 lakház, a ref. templom és iskola hamvadtak el. Vizsgáljátok a történetet, s ugy találjátok, hogy egy évtized nem képes annyi tűzi veszélyt felmutatni, mint maga az 1856. év. Dh ha keblünkben csak felényi tűz égne, mint mennyi ez évben dühöngött, milly boldog lehetne e hon. Engedjétek azért hadd gyuladjon fel a hon, emberiség, vallás, intézetek, tudomány, szenvedők iránti szent tűz lángja! és akkor kevésbbé lesz okunk a tűz ellen panaszkodni.