Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-27 / 4. szám - Erdélyi irodalom 33. oldal / Értekezések
TÁR HÁZ. Erdélyi levelek *). I. Irodalom. Szégyen s nemzeti sülyedés gyanánt tailaték fel több részről, hogy midőn Erdélyben két német és két oláh lap áll elterjedt virágzásban, azon nemzetiségek érdekeit képviselők, addig a magyar elem nem tud lapot állítani s tartani fen, mellyben nemzeti élete nyilvánulhasson s szükségei s kívánalmai jeleltessenek. Két lap jelent meg a forradalom után, a „Kolozsvári lap" Maholdi és a „Hetilap" Berde szerkesztése alatt. Mind két név uj csillag az irodalom egén s fájdalom! egyik sem birt tenyésztő s életadó sugárral : hogy maguknak közönséget teremthessenek s mindkét lap elhalt részvétlenség miatt. Igaz, az idők és körülmények is mostohák voltak úgyannyira, hogyha a nevezett szerkesztők lángszakállú üstökösök gyanánt tűntek volna is fel, aligha eszközölhetének befolyást lapjaiknak. Közelebbről közhajtássá vált, hogy az erdélyi magyarságnak is legyen egy közlönye, s befolyásosabb hazánkfiai biztosítást nyertek egy politikai lap kiadhatására, mellyet Vida Károly és Berde Áron formájok alatt „Kolozsvári közlöny" czimmel uj évben megindítani ígértek s erre az előfizetési ivek bizalmas egyénekhez szét is küldöztettek. De már január végefelé járunk, s a „Kolozsvári közlöny" mindeddig meg nem érkezett. Azonban akarjuk hinni, a mi halad az el nem marad. Más kérdés : leend-e aztán e lapnak maradása e földön ? Eltalálják a szerkesztők a kulcsot a nemzet szivéhez? Nem valamelly külön osztályzat uszályvivői képen lépnek-e fel? Lesznek-e közhitelű munkatársaik, kik értsék az idők intéseit. Egy milliónyi Erdélyben a magyarok száma, a földnek pedig két harmada tisztán magyar birtok; az értelmiség kiváltképeni osztályosa a magyar elem; a történet szálai, mellyek egy nagy múltból visszamaradtak, még a nemzet kezében — mindez bővséges adat s eleven tanúság arra, hogy Erdélynek akarni kell s képes egy jól kezelt politikai lapot fentartani. **) írók bővében lesznek, csak meg kell őket nyerni és választani tudni. Erdély már fekvésénél fogva regényes Árkádia. Fenyves havasok s erdő koszorúzta halmok által megszűrt vékony levegője; termékeny bájos völgyei; arany szemeket hordó folyói; érczes forrásai; nektárt nyújtó szőllőhegyei; az őskorból fenmaradt várromok és emlékek — már magukban elégségesek, hogy a szendergő szellemet felkeltsék, s az ajkakra teremtő hangokat adjanak. • Hátha még hozzátesszük , hogy Erdély a magyar nyelv ősböldsűje, hogy Kisfaludy Sándor és Kazinczy Ferencz idejöttek a nyelvet tanulmányozni, hogy kik legédesebben irtak Józsika, Kölcsey, Csató Pál és Czakó született erdélyiek, s kik a színpadon a magyar nyelv bűbájos zengzetének érvényt szereztek Schodelné, Lendvainé (?), Laborfalvi Róza, Bulyovszky Lilla egyenesen Erdély leányai. Leghíresebb festészünk Barabás is Erdélyből származott. Azt nem is említem, hogy a pesti lapokba jelenleg is számos erdélyi író hatállyal dolgozik, s Kemény, ki Pesten a legtekintélyesebb s kiválóbb politikai lap élén áll, Erdély szülötte. Mindezt csak azért hordom fel, hogy elismertessem, mikép Erdély az írók és művészek termékeny szülőfölde. Vajda nemcsak szülné a lángelméket, de felnevelni és táplálni is tudná. Erdély még eddig egy lángelmét sem méltányolt illőleg, Benkő megaláztatásában éhhalálra jutott, Nagy György elhalt a zaklatások miatt, Bekét megölték fájdalmai; a többiről nem emlékezem, mert ez emlékezet keserű lenne, s most a szemrehányásoknak nincs ideje. Magyarország fogadta keblére eleitől fogva s táplálja s méltányolja mai nap is Erdély nevesebb íróit s művészeit. Isten áldja meg értté! Ennek az az oka, mert Magyarországon van nemzet, Erdélyben pedig eddig csak osztály létezett. A leendő politikai lap első teendője tehát : „Erdélyben is osztály helyett nemzetet teremteni." A mult idők kiváltságai odavannak, egy maradt fen : hogy nemzetileg nagyok lehessünk. Ezt tőlünk semmi idő semmi körülmény el nem veheti. Az aristokratia ezután nem hordozhat minden áldozatot, s a nemzet jövője felől magát felelőssé nem teheti. Maguk tekintélyesebb főuraink átlátták , hogy Erdélyben okvetetlen egy erős középosztályt kell teremteni, különben semmire sem mehetünk. Itt nem voltak honoratiorok mint Magyarhonban. A városi polgárság, melly a vagyont és miveltséget képviseli, ki volt zárva minden nemzeti befolyásból. A nemesség volt egyedül a nemzet. Innen nem csoda, hogy a vagyonos kereskedők és iparosok, máig sem érdekeltetnek a nemzetiségi kérdések által. Ezeket kell már most zsibbadt közönyükből felráznunk, meggyőzvén a felől , hogy jelenleg nincs kiváltságos osztály, a haza terheiben s javadalmaiban egyenlőleg osztozunk, s mindnyájan magyarok vagyunk, s nemzeti becsületünk kívánja, hogy egy érdekben összeolvadjunk, s az irodalom többi népei közt nemzetünknek elismerést és tekintélyt biztosítsunk. Igen, egy nemzeti érzületre ébredt középosztály teremtése az erdélyi magyarság jövőjének egyetlen feltétele. Ha a létesülendő lap erre fog működni, jövője csalhatatlan, érdeme megbecsülhetetlen. Ez hitem és meggyőződésem. Akár lesz Erdélynek magyar lapja, akár nem, ez ne csüggesszen. A hiba nem bennünk fenekük. Az Erdélyben leginkább elterjedt „Vasárnapi újság" és „Pesti napló" szentel nekünk is egy-egy hasábot. Ne vegyük külön országnak magunkat, de a régi fogalmat igazítsuk ki azzal, „hogy az egész birodalomban létező összes magyarságot vegyük egy nemzetcsaládnak, melly család élete és virágzása felett minden egyes tagnak őrködni és virrasztani szent kötelessége." És ekkor mindjárt nem lesz okunk szégyenkedni. Nincs mért csüggedezzünk, mert a közelebbi évek is eléggé bizonyitják, hogy a nemzetgéniusz tele van teremtő szikrákkal s a művészet és tudomány minden ágában itt is ott is egyre nyilatkozik, s kimerülésétől félni nem lehet. Vigasztalódjunk azért a gondolatban :bárhol jelenjék meg lap vagy műnyelvünkön, az a miénk, az a nemzet é s tőlünk függ, hogy sajátunkká tegyük, s a magyar nemzetiséget Erdélyben is illően képviseljük. "") Tisztelt barátunk becses sorait mindenkor szívesen fogadjuk, s biztosítjuk, hogy mindaz, ami a testvér Erdélyt érdekli, minket is érdekel. Szerk. **) A szerkesztőségi személyzet összeállítására nézve bármennyire osztjuk is t. levelezőnk nézeteit, azokat még sem látjuk jónak előlegesen közölni, hogy a lap megindulhatásának elővélemények és jó tanácsokkal ne legyünk akadályára. Eredeti levelek messzeföldről. IX. lragusai kikötő, január 2-án 1856. Ragusa, régen hatalmas kis köztársaság, mire számos, erős roma emlékeztet, Montenegro, Török-s Oroszhon által semmisitteték meg: virágzása idejében több száz erős hadihajó s néhány kis várral birt; fekszik hasonnevű kikötőben az Adria partján, s a szép Dalmatia második fővárosa 10—15 ezer lakossal. Kikötője a várostól egy rövid gyalog órányira van, köves, kopár és mégis zöld bokros hegyek mellett hosszan elnyúlva; partjain, hol régen több száz hajó születék, most alig pár kisded bárka horgonyoz. Ezentúl, hegyek alján, mellyek egyikéhez a török szél alig egy órára van, kellemes hegyi falvak vannak a sziklatömegek közé rejtve, régi paloták nyomaival a tengerparton, ezen falvak egyike S. Stefano egy kis templomai a XII. századból. A városba vivő ut a part mellett, egy ideig hegyek aljában, igen kellemes , szép nyári lakok, kertek és fákkal szélein. Csakhamar egy régi boltíves kapu alatt felírás nélkül, kis urnákkal tetején, megyünk át, elhagyván egy kis templomot, azután kisszerű kötélműhely, lovagiskola mellett, míg egy kis csúcson a város védszente S. Sebastiano régi kis templomának romja tűn fel, a város körüli hegy és szigeteken pedig több kis apró váracs, szemben a régi, s alattunk az ujabb város, — itt a hegyen pedig egy kis görög templom torony nélkül keritéssel, honnan gyönyörű kilátás van a tenger és hegyekre, a part fölötti sziklába vágott padokról egy régi nagy palota romjai alatt. A város kapuja előtt kis szabad sétány tér, jelenben katonai gyakorlat hely, balról az itteni első vendéglő „aux quatres nations," jó magyar borokkal, jobbról „Ali'Arciduca Federico" kávéház; mindkettő igen látogatott. A város széles sáncz, az erős kettős várfal — kemény bástyákkal van megerősitve, két kapujánál kis felvonó hiddal, a sáncz fölött, kapuk és várfalakon a város védszentje, kezében Ragusa városával. A bemenő kapunál az őrház fölött Francisco Imp. Aug. MDCCCXVIII, belül jobbrul mindjárt cs. k. tüzér raktár, régen női zárda, mellette kő víztartó, hol a városba hegyekről vezetett víz csorog ki. Egy kőtáblán itt Onosiforo MDCCCXXXIII. VI. Alberto Imp. desig., fölötte kut. Balrul mindjárt kis imaház és vele összekötve a Szt. Ferencziek egyháza apostoli szobrok és kis oszlopokkal kivül, meglehetős nagy belsejében egy fő és több mellék oltár, car. márványoszlopok és faragványokkal. A főutezán, melly bár komor, régi, de egyenes házsorokkal eléggé csinos, végig menve, a végző kapu fölött kis ó-óratorony egyes, s Olaszhonban divatos óramutatóval, mellette a föörhely, és cs. k. főélelmi raktár, elől vizmedencze csorgóval. Balról Logetta oszlopok fölött, jelenben vámház, jobbról S. Sebastian ősi temploma, s tovább egy más, mellyet a monda szerint egy prot. angol királynő épitetett. Szemben régi épület oszlop sorzatu folyosó fölött, jelenben ker. hivatallal, az udvaron kis szobor oszlopalzatján . Michaeli Prazotto Benemerito Civi ex. o. c. MDCXXXVIII. Végre a várkapun kivül viszont egy r. kath. régi templom, ugy két kis kikötő halász- és kissebb szállító hajók horgonyzásaul, partjain a várfal alatt töredezett márvány kövek, csiga-kövület és lenyomatok, mellyekből pár példányt magamhoz vettem. A város közepén mintegy az élénk és vegyes piacz fölött, hol mindent a török óka szerint mérnök, kőlépcsőkön fölhaladva, látjuk a Calle*