Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-30 / 48. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 422. oldal
betett e vár, megtudni nem lehet, minthogy a fenmaradt épületek több különböző századokra mutatnak. Igy a templom alsó része világosan mutatja, hogy az még az ágyuk feltalálása előtt építtetett. Annyi azonban bizonyos, hogy már a legrégibb időkben szent Benedek rendjének apátsága volt itt, mert IV. Béla ezt tőle elvevén, Vágh-Ujhelyet adta cserében 1263-ban. 1428-ban Zsigmond király Cseh László machói bánnak, 1459-ben Corvin Mátyás Ujlaky Miklós erdélyi vajdának, s végre e nemzetség kihaltával II. Lajos 1524-ben Batthyányi Ferencznek, később horvátországi bánnak ajándékozta. E szép ajándéknak oka az volt, hogy Batthyáni Ferencz, Frangepán Kristóffal együtt Uzreff basát, ki Keglevics Pétert Jaiczában beszorítva tartotta, ugyancsak Jaicza alatt kegyetlenül összetörte, s 60 zászlót és tömérdek prédát zsákmányozott el. — Most a vár feje egy uradalomnak, melly egyik a legnagyobbak közül hazánkban, mert ehhez 59 helység, és 30,000 lakos tartozik. Az 59 helység közül 11-et a herczeg és grófi ág bir. A vár és mező-város közös. Fele az uradalomnak hegy, völgy, s földe többnyire sárga kemény agyag, kivévén a Lapincs mellékét, hol fekete és jó termékenységü. Lakosai igen szorgalmatosak, s bár nagy fáradsággal, de mégis szép búzát, sok hajdinát, dohányt, lóherét, kevés kukoriczát termesztenek. A bortermesztés szintén fő ága az élelem módjának. Erdeje 30,000 holdat borit el, s fele az uraságé, fele a lakosoké. Fő fanemek : igen szép tölgy és bikk, vörös fenyő, a többi cser, közönséges fenyő, nyár, gyertyán stb. TÁR Kakas Márton a színházban. XXIX. Levél. Ristori és az olasz szinésztársaság. „Most az egyszer édes öcsém Kakas Márton, komolyan szólj és ne tréfálj", ezt mondá nekem a tisztelt szerkesztő, midőn színházba küldött, amire én azt válaszoltam : „mikor nem szólok én komolyan?" Tehát elmentem, néztem, hallgattam és tapsoltam, és mondhatom, hogy mindezt nem cselekedtem hiába, Ristori művészetéhez mellékneveket keresni annyi volna, mint baglyokat hordani Athenásba : ő bevégzett művésznő. Minden szava, átgondolt és jellemző; hanglejtése, mozdulatai tökéletesen kifejezik azt az indulatot, ami szerepén uralkodik, mert nem a szerep uralkodik ő rajta, hanem ő azon. Gyakran a szöveg messze hátramarad attól az indulattól, a mivel ő azt felruházta. S igy alkot ő igen gyönge darabokból remekműveket, miknek szerzői aligha lehetnek büszkébbek diadalaikra, mint az agyag a porczellán ibrikre, melly belőle formáltatott. Azonban mindezen művekben vannak szenvedélyek rajzolva s e szenvedélyek gyöngyét megismerte azokban a művésznő s ime az ő kezében tűzzé válik a rög. Közönségünk méltó lelkesedéssel fogadta a nagy művésznő előadásait s becsületünkre kell megjegyeznem, hogy ollyan okos emberek voltunk, miszerint nem tettünk ugy mint a külföldiek, kik Ristori társulatának többi tagjait csak nevették, mikor azok szerepeltek, egyedül ő iránta lelkesültek: mi a kissebbekben is elismertük az érdemet. A társulat többi tagjain is meglátszik Ristori alakitó szelleme s egy pár nőt és két férfit teljes méltánylattal mutathatunk be, mint a kik mesternéjüknek becsületére válnak, s kiknek következetes tüze, nemes pathosza épen nem mellőzhető kegyes lenézéssel. Egy szóval az, a mit nekünk histori mutatott, nem csupán egy múlékony tünemény, mint egy színpadunkon keresztül tánczoló bajadére, vagy egy futó énekes, hanem egy egész iskola, mellynek titkos tudományából egyikünkre másikunkra sok jó is ragadhat. Bennem nem okozta histori győzelme azt a leverő érzést, hogy már most mi menjünk a pad alá, minthogy a mi művészetünk hasonló diadalokat nem nyer, hanem szerezte bennem azt a buzgalmat, hogy azt mondjam előre emberek! küzdjetek azért, ami magasabban van, ne érjétek be azzal, amik vagytok, hanem iparkodjatok azzá tenni, amivé lennetek kell!" Tanulni nem szégyen . . . s Ristoritól, (és Ristori társaságától is) sokat lehet tanulnunk. Először is : 1. Drámaíróinknak meg kell tanulniok, hogy műveikben ne csak a szép nyelvre, ne csak az ügyes mesére legyen gondjuk, hanem iparkodjanak abba szenvedélyt is oltani, mert a szenvedélyből emelkedik ki histori. 2. Művészeinknek meg kell tanulniok azt a figyelmes fölhasználását a legkissebb költői mozzanatnak, ami a szerep jellemét, a belső indulatot kitünteti; nem hagyni elveszni a levegőben egy szót sem, hanem annak az igazi erőt és kifejezést megadni, arczban, mozdulatban és hanglejtésben, kigondolni a helyzetekhez illő mozdulatokat, nem csak a beszéd alatt játszani, hanem együtt érezni azzal, aki beszél; nem ijedni meg azoktól a gyors átmenetektől, amik ellentétes indulatok között vannak, tanulmányozni a festők és szobrászok remekeit s a legremekebb szobrászt, a természetet, megtagadni azt az ujabb időkben nagyon meghonosult hidegséget, melly ugyan komoly jellemünkhöz illő s kevesebb hibát enged tenni, de nem is igen visz előre. Egy szóval tűz! tűz! tűz! és pokolba azzal a phlegmával! A legutolsó olasz dárdahordozó is mind olly tűzzel geszkulált, hogy az ember szinte féltette, hogy széttépi a köpönyegét, de hát inkább vesszen a köpönyeg, csak több melegséget adjatok. Nagyon sajnálnám azonban, ha valaki azt hinné, miszerint elég lesz Ristorit lemásolnia a külsőségekben. Tanulni kell attól, de nem őt eltanulni. Viszont pedig azt is mondhatom, hogy e tanulás Ristoritól nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is tanácsolható, mert az érzelmek tanulmányából emelkedik ki Ristori. 3. Meg kell tanulni igazgatóságunknak, hogy a dráma is fényes dologgá lehet, ha fényes gondot fordítanak rá; de ha csak hézagpótlónak tekintik, ha egy-egy uj darabot egy két heti betanulásra három négy próba után előadnak, abban bizony azt sem tudja még a szinész, hol álljon meg? nem hogy még a szerepében érezhessen is valamit. Kivált mikor évenkinti harmincz betanult uj darab közül előre érzi húszon azt a halálszagot, miszerint az nem ér többet két obligát előadásnál, hol vegye ott a kedvet egy ollyan nyomorékba a lelkét beleönteni? meg se tanulja biz az a szerepét, és igaza van. Azért az igazgatóság legelébb is mondja meg kereken a drámbabíráló választmány tagjainak, hogy legyenek már egyszer férfiak, s ne gyötörjék mindenféle idétlenséggel a reproducáló művészetet; ha pedig ismét ollyan szemét dolgokat fogadnak el, mint legközelebb, azokat hajítsa a tűzbe. A szerzőktől ne HÁZ, rettegjen. Ha bántani akarja valaki, majd a körmére ütünk annak. Azután osztassa ki a szerepeket félévvel a darabok adatása előtt; ne engedjen nyakrafőre színpadra kerülni drámát. Hozza színte mentül többször a classicus drámákat; ne engedje művészeit keresztül kasul minden szerepszakban játszani, hanem mivelje kiki azt a szakmát, a mire hivatva van. Tegye összevágókká, egyöntetűekké az előadásokat s maga menjen elől a buzditással; mert a tehetség műértő használatából emelkedik ki Ristori. Végre 4. meg kell tanulniok derék birálóinknak, hogy a szini referádákban ne csak banális mondatokat írjanak, s ne foglalkozzanak annyit a színfalak mögötti ügyekkel, hanem kisérjék valódi figyelemmel művészetünk életét; ne mondjanak olcsó dicséreteket s olcsó megrovásokat jó vagy rosz kedv szerint, hanem figyelmeztessék a művészt, hol hibázott az alkotásban és hol tett helyesen? Mi volt benne jó és eredeti, mi a hibás és másolat? S tegyék azt értelemmel és szeretettel, hogy a művész meg legyen győződve arról, hogy aki tanácsot mond neki, annak esze is van, szíve is van, mert tudomány és miveltség nevelhet historit. Ha ezeket kölcsönösen megtanuljuk, merem hinni, hogy időjártával, szellemhaladtával a magyar művészet is eléri azt a polozot, amellyre törekednie nem irigység, de nemes buzgalom. Csak arra kérem szépen a méltóságos és tekintetes urakat, hogy ezt az időszámítást ne kezdjék el még a héten, mert szomorúan jelenthetem, hogy még ki sem húzta tőlünk Ristori a lábát, midőn mi a hetirendbe kitettük „Mária királynét" (talán azért, mert abban is olaszok jönnek elő ?) s nem jó ómen volna ezzel kezdenünk meg azt a semestrist, a mellyben valamit tanulni akarunk. Kakas Márton: Irodalom és művészet. — Megjelent a Tóth Lőrincz által írt „Elméleti és gyakorlati útmutató Úrbéri ügyekben" harmadik füzete, melly munka négy füzetre terjedvén, 2 pg. forintért kapható Heckenast Gusztávnál. Kiadó korszerű kivánságnak, és szerző korszerű szükségnek tesz eleget jelen munka irása és kiadásával. Szerző a harmadik füzetben bővebben értekezik a kisebb királyi haszonvételekről, azután áttérvén a második részre, a birtokviszonyok szabályozásáról szól különösen, mellékelve a dolog könnyebb megértése tekintetéből formularékat is,mint osztályozásróli bizonyítványt, hitelesítést, hitelesítésrőli bizonyítványt, és térkép hitelesítést. A második rész első fejezetében kimerítőleg szól az úrbéri rendbeszedésről. A munkát eléggé ajánlja a szerző neve, s elég olcsó ára, mi csak annyit mondunk, hogy jelen körülmények közt bármelly ügyvédnek is csaknem nélkülözhetlen kézi könyv. — Tóth Lőrincz egyike azon magyar íróknak, ki legtöbb tudományos és gyakorlati munkát nyújt az olvasó közönségnek. Jogtudományi és törvénykezési tárát második évben folytatja, s a második évfolyam ötödik füzete is megjelent. A tíz füzet előfizetési ára 6 forint, s ügyvédeknek különösen ajánlható, mondhatni kézikönyv. Sokat lehetne átalában az egész folyóiratról, s jelen füzetről is mondani, de szolgáljon ajánlatul gazdag tartalma. „Mikép gyakoroltatott az ősi javak elidegenítésének korlátozása hazánkban, korszakonkint. Jogtörténeti értekezés Kossovics Károlytól. Az áruszerződési kötésekről. Vida Lajostól. Ganz Eduárd örök joga, (folytatás) chinai örök jog. Mózesi talmudi örök jog. Úrbéri egyezségek. Nevezetes magyar jogtudósok életirásai. IX. Szegedi János Pauler Tivadartól. Esettár. Polgári jogesetek XI. XIir. sat. — Alig pár hónapja hogy emlitettük, miként Boross Mihály munkatársunk „Vagy idejében vagy soha" czimű munkája jelent meg, már ismét egy „Haza járó lélek" czimű vig regénye fekszik előttünk, melly bár 116 lapra terjed, ára mégis 20 kr. Az egész egy élethű falusi kép, látszik hogy szerző csontostul bőröstül ismeri azon kört, mellyből hőseit szedi. Ni újság? *** Figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat a „Vasárnapi Ujság"nak mai lapjainkhoz mellékelt jövő évi előfizetési hirdetményére. E programm biztosítékot nyújt az iránt, hogy lapjainkban csupán jó és kitűnő cikkek fognak megjelenni, mert minden irodalmi művet kivétel nélkül díjazni fogunk, mégpedig kitűnően díjazni. Eddigelé is nagyszámú becses művet volt szerencsénk megnyerhetni az irodalom minden szakmájából, mellyekkel lapjaink jövő évi folyamát fogjuk gazdagitni. Lapjaink külső kiállítása pedig ugy hisszük megérdemli a közönség elégültségét. Pécsről november 20-án elszomoritó hírt olvasunk egy illy tartalmú