Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-28 / 52. szám - Oroszlánok harcza (kép) 456. oldal / Érdekességek - Csesznek vára (kép) 456. oldal / Hazai tájleirások
hogy alatta evezhet a tutaj egész kényelemmel, a kimosódott üregekből vízi kigyók s más kétéltű állatok pislognak; — egy uj merész kanyarulat más panorámát tár föl a sonkolyosi barlanggal, — magas, kapu alakú nyilasa néhány ölre kezdődik a víz tükre fölött, — a tágas előteremből, melly a füst s hamuról itélve, gyakori éji szállásul szolgál, szűkebb nyilás vezet a barlangba, mellyet fáklyahiány miatt be nem járhatunk, s csak a tutajról eldurrant pisztolylövésnek százszorosan visszadördűlő hangjában gyönyörködtünk; csúcsba végződő csodás torony alakú sziklakúpok emelkednek közel a vízparthoz, mig másikon a szomorú nyirfacsoportokat ügyes kézzel rendezé a nagy természet angol kertésze; hosszú sziklafal mellett gyakran nagy köveken akadozva úszott innen tutajunk tovább, mellyre magasról apró kavics hullott, s föltekintvén, szép oláh leány arcza mosolygott le a szikla tetejéről, beburkolva fehér kendőjébe az égető nap heve ellen, s uj kavics hajintással incselkedett; kevés idő múlva festői sziklacsúcs csoportozat között igen magas scarpirozott bérez alján elénkbe tűnt a tündérvár, egy a sziklához tapasztva, látszott kis bástya-rom; alatta a parton szőkés az előbbi oláh leány, mutatta egészséges fehér sor fogát, s könnyeden merité meg két korsóját a vár melletti sziklacsorgó forrásból; mire kiszálltunk, már távolról hangzott méla danája, talán egyike volt a váracska régi lakóinak. — E kis vár, mint látszik, a sziklafal oldalához kézzel fölhordott kődarabokon épült, két ablakkal a víz felé; létra nélkül nem igen lehet belé menni; mögötte a sziklában magas mély nyílás van, miről azt tartják, hogy a hegy túlsó részén vezet ki. E tündérvárról azt mondja a rege, hogy azt még Mén Maróth épitteté, ki ott kéjelgett a vidékről orzott nőkkel, s az általa meguntakat onnan buktatván le a Körösbe, ott lelek sírjokat. — Azt is mondják, hogy Drágfy Mihály ide záratta nejét 1460. táján, s éhhalálra kárhoztatá, de egy nemes apróda a hegynyiláson át élelemmel látta el, mit Drágfy megtudván, nejét szerelemféltésből meggyilkolá, s a Körösbe veté apródát pedig helyére zárá, hol csakugyan éhei veszett el; e miatt Mátyás király elvevén tőle jószágait, másik Drágfynak ajándékozá. — A sziklából folyó patakocska jéghideg vize fogába üt az embernek. — Szintén illett e képhez egy magas röptű kőszáli sas! — Itt és valamivel alább van a Körös völgyének legszebb része; mintha minden bájait utoljára akarná kifejteni e festői völgy; — alig hagyánk el Tündérvárat, midőn még tündáriebb helyre értünk, itt a sziklák egy tág közt alkotnak, kimenő nyilás alig látszik, s nemcsak a szemnek bezárva a láthatár; minden felölről hűs források ömlenek a Körösbe, mellyek messziről ezüst szalagként ragyognak; sajnálom, hogy e kies helyen meg nem állapodánk, s le nem vázolhatám rajzónommal, e hét vagy nyolcz forrás aligha összeköttetésben nincs a tündérvári regével; de mi él róluk a nép ajkain, nem tudom; — magas szirtek között értünk innen ki, s a poezisből kiértünk a pongyola-prózába. — Révnél egyhangú sikba megy által rögtön a regénydús vidék , s nem akarván nevét meghazudtolni, mi is kikötöttünk, s ízletes ebéd után mentünk vissza odarendelt kocsinkon Nagyváradra. Bihari fiúk! ha még nem tettétek, úszszátok meg a Körös völgyét, meg nem bánjátok! Bihari. Adj 11 Iik számot. Ez esztendő munkáját is beengedte végeznünk az idők ura. Befejezhetjük számadásainkat, és elmondhatjuk, mi volt a haszon, mi volt a kár? Az elmúlt évre elég okunk lesz visszaemlékezni mind örömeiről, mind bánatairól, veszteségeinkről, nyereségeinkről. Magas fejedelmi kegy által hány család lett ismét egész, mellynek asztala mellett eddig üres hely maradt. Ez év kegyelem éve volt hazánkon. Az Egyház történetében nevezetes öröm ünnep volt ez évben a nemzet legnagyobb templomának fölszentelése; és a milly örömhír volt a fényes Újpalotának megnyitása, ép ollyan áldott ama kicsiny házak emléke is, miket vasárnapi és tanyai iskoláknak nevezünk ; valamint örömmel említhetők nagyobb tanodáink, mikben ifjaink szorgalma és tehetségei becsületet szereznek a magyar névnek; ez év a népmivelődés emelkedésének éve volt hazánkban. Anyagi jóllétünk hatalmas lendítést kapott a vasutak, hitelintézet, gazdasági gépek, tagosítás, községi faiskolák eszméi által; hazai állattenyésztésünk dicséretesen képviseltetett egy külhoni világtárlaton; külföldi börzeingadozások nem rontották meg jóllétünket, s a mi csorbát a fájdalmasan sűrű tűzvészek ütöttek azon, a jótékony közszellem rögtön iparkodott begyógyítani. Nevezetes városaink iparkodtak lépést tartani a korral; országunk fővárosa Buda-Pest ez évben nyerte budai alagútját és gázvilágítását, miben Pozsony sietett azt megelőzni. Kolozsvár egy derék hazafi gróf áldozatából nemzeti múzeummal gazdagodott; Debreczen faburkolatot kapott stb. Szellemi ügyekben sem maradtunk hátra, az idén megjelent könyvek száma az ezeresbe megy át; régi lapjaink száma szaporodott és közönségük szintén; a meglevők mind tartalomban, mind kiállításban tökélyesebb vitek, falukon községi könyvtárak állottak fel, s az ismeretek utáni vágy minden osztályban megélénkült. Művészeti ügyeink is haladásban vannak, a pesti nemzeti színház legnépszerűbb igazgatója alatt mind anyagi, mind szellemi tekintetben szilárdul áll; színészetünk Bécsben és Pozsonyban dicsérettel lőn bemutatva, s nagyobb városainkban buzgalommal ápoltatik. Irodalmunkat komoly eszmék kezdik foglalkoztatni, főtörekvéssé válik a tudományt az élettel összekötni ; időszaki sajtónk a költészetből csak a remeket, és a nem költőiből csak a hasznost válogatja. Vasárnapi Újságunk lapjai ez elmúlt évfolyamban 300 eredeti csikket közöltek, azok közül a tudományos rovatban 21 közhasznú. Értekezésekben 27. Elbeszélésekben 15. Költeményekben 62.Eletirásokban 41. Tájleirásokban 37. Nép- és országismei szakban 23. Gazdászati és orvosi tárgyakban 25. Hazai intézetek felől 11. Régiségekről 7. Egyéb érdekes tárgyakról 34 czikket. Mindezen munkák irodalmilag legnagyobb elismeréssel biró s szaktudomániyilag legavatottabb iróink tollából eredtek. Azonkívül a közélet eseményeit, a mi újság, tárogató, színház, művészet és tudomány rovatai alatt folytonos figyelemmel kísértük; vidéki levelezéseket közöltünk hazánknak százhatvan különböző tájékáról, azon vidékek érdekeinek szolgálva. Ezen czikkekhez mellékelt metszeteink száma tesz 203-at, tehát épen kér annyit, mint a tavalyiaké, s művészeti kivitelben metszeteink bármelly külföldi lappal kiállják a versenyt. Közöltünk 54 arczképet, 80 tájképet, 7 allegóriai rajzot, 17 technikai ábrát s 45 elegy tartalmú képletet; vettünk ez évben 1886 levelet,mik közül 790-ra adtunk szerkesztői választ. Fő feladatunknak tartottuk átalában a közönség mindennemű igényeinek megfelelni, az irodalom emelkedését nemes verseny utján siettetni; lapjainkban semmi osztályt és felekezetet, a másik hátratételével nem pártolni, hanem a közmivelődés s nemzeti közszellem tekintetében, mellyben minden érdek összepontosul, közös találkozást szerezni számukra, hogy bárminő párt és felekezet tegyen is különbséget egyik magyar és a másik között; a nemzeti érzület és miveltség jelszavainál egység legyen közöttünk! Kis most nyugodt öntudattal nézünk a jövő év elé : bízunk ! Minn !•; minden becsületes munkára adja az áldást, bízunk közönségünknek eléggé meg nem hálálható szeretetében irántunk, bízunk derék munkatársaink igaz buzgalmában, s annyival inkább ígérhetjük, hogy lapjaink jövő évi folyama az elmultakat minden tekintetben meg fogja haladni, minthogy elmondhatjuk, hogy a Vasárnapi Újság, melly egy ideig csak fél kézzel működött, most mind a két kezével dolgozni fog az irodalom e fontos ügyének jelemtésében. Pesten, 1856. esztendő utolsó napjaiban. Jókai Mór. Én pedig addig is, mig megragadhatnám a rég elajtott alkalmat, hogy szíves közönségünkkel ismét minél sűrűbben találkozhassam, legelső kötelességemnek ismerem, kettős köszönetemet nyilvánítani Jókai Mór munkatársam és barátom irányában , ki súlyos betegség okozta távollétem alatt tőlem e lapok vezetését átvette. A feláldozó készség, mellyet e tiszt elvállalása által személyem irányában tanúsított,tulajdonképen csak kettőnk dolga, magán érzelmem tárgya, mellynek emlékét az idő sem fogja kitörölni keblemből. De az elismerés másik részét munkatársam irányában a közönség szine előtt kell bevallanom, melly mint legbensőbb örömmel tapasztalom, folytonosan emelkedő részvéte által hangosan bizonyítja, hogy az, mi kényszeritett visszavonultságomban történt, teljesen megnyerő helyeslését, hogy a bizalmat, mellyet lapunk első folyamat által fölébreszteni szerencsések valónk, a mult évben legfőkép Jókai Mór lankadatlan buzgalma s fényes tehetsége nem csak csonkatlanul megőrzé, hanem bőségesen meg is somoro/t. El nem hallgatható örömet érzek tehát s úgy hiszem, közönségünk teljes megnyugtatására szolgál a mi, midőn a miként szétküldött programmunkban már kijelentem, itt újra kinyilatkoztatom, hogy lapjainkat a jövő évben is azon főmunkatársak közreműködésével fogom szerkeszteni, kiknek munkálódása eddig is a közönség megható rokonszenvével találkozott. Szóval , azon igen kedves helyzetben vagyok, kimondani, hogy kiadónk elismerésre méltó vállalkozási készsége mellett a „ Vasárnapi Ujság" ezentúl is állandó hű munkásai közé számítandja Jókai Mórt, épen úgy, valamint a „Politikai Újdonságokra" nézve sikerült továbbra is megnyernem Bérczy Károly értelmes tollát, kinek tanulmányszülte higgadt előadását teljes méltánylással fogadta a közönség. Első eset s talán utolsó is lesz, hogy dícsérőleg emlékszem helyen saját munkatársaimról s nem volna kivánatos — ámbár az utánzás mai kiváltságos világában nem volna lehetetlen — hogy ez valamikép szokássá váljék irodalmunkban. De veheti-e valaki rosz néven a szerkesztőnek, ha, mint a gazda, ki hosszabb szünet után ismét munkához fog, számba veszi a sáfárságot, melly távollétében történt, számba veszi az erőket, mellyek segedelmével újra akarja mivelni azon tért, honnan áldás teremjen mindnyájunknak? ha azon töprenkedik, lesz- e sikere fáradságának? s ha végre megfontolva mindent, azon hittel veszi újra kezébe tollát, hogy : az Isten ezentúl sem fog elhagyni bennünket! Boldog viszonttalálkozásig az uj évben! Pákh Albert. TARHA Z.