Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-28 / 52. szám - A mohácsi veszedelem. Kakas Márton 460. oldal / Furcsaságok
Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetemut ez a 4-dik szám alatt Pesten, mert a 4000 szám közül jó, ha egy harmada ír s olvas, az az tudna talán irni s olvasni. 4-et. A lopások, pinczetörések gyakoriak, s olly ügyesen követtetnek el, hogy a tettesek kinyomozhatása, annál kevésbbé rajtkaparása vajmi ritkaság. 5-ör. Egy magát szemtelenül Magyar színjátszó társaságnak kiadott 5, tagból álló comoediás csapat is vetődött múlt héten városunkba, s lóháton, dobok pengése mellett jelenté, hogy „Bátori Mária" czimü drámát 5 felvonásban adandja. Az ugynevezett honorátior nép s mesteremberek szép számmal látogaták meg az előadást , de azok, kik a pesti s egyébb vidéki városainkban már színházban voltak, a színhelyet mindjárt az első felvonás után oda hagyák, mert ott az ismeretes „Bátori Mária" czimü drámát kocsis módra elferditve babákkal adá elő a pseudomagyar szinész társulat. Másnap a „Szökött katonát" „Sobrit" stb. darabokat is hasonló mód kiabálák el. — Szerencsénkre sátorfáikat már fölszedték, s jó remény fejében eddig már máshol alakoskodnak. Bödö Márton, Szegzárd, dec. 18-án 1856. Három suhancz szegzárdi legény reggel 8—9 óra tájban a Duna felé nádat vágni menvén, a mint egy kis nádashoz közel vezető úton előre haladnak, egy nagy farkast láttak meg, melly egy kutyának szét darabolásával foglalkozott, a három suhancz a nádast körül kerítvén, a beljebb vonódott farkasra mentek, a három közül a legfiatalabb Stáiner Mihály 16 éves fia legelőbb érvén a farkashoz, a kezében volt nádvágó kaszával olly szerencsésen vágott hozzá, hogy egyik oldalát kihasította, ekkor a dühös állat az öldöklő eszközt félig fogai közé vévén, mig a vakmerő fiu a kaszát szájából kiránczigálni akarta, az idő alatt egyik társa segitségére érkezvén, a kezében volt nádvágóval a farkasnak állkapczáját vágta keresztül, így a kártevő állat árthatlanná tétetvén, bőre le nyúzatott, s a derék három fiu által öt pengő forintért eladatott; — beszélik nádvágó embereink, hogy a Duna mentében fekvő úgynevezett Gremenczi erdő és bozótságban annyi farkas van, hogy nappal tarisznyájukból élelmiszereiket megeszik, s este midőn a munkások csoportra vergődnek s tüzelnek, a szemtelen farkasok őket körül fogják, s csak ugy mernek a munkában elfáradtak alunni, ha kettőt hármat magok közül őrnek állitnak fel. Németh Mihály, Maros-Vásárhely, december 18-án. Volt itt a Székelyföldön egy Kovács Béni nevű tisztes székely ember (lakóhelye Kendő nevű falu), kinek valamellyik erdődje hajdan tatár rabságból haza kerülvén, onnan egy nagy orvoslási kincseset menekült haza, s ezen kincset fiúról fiúra hagyta hátra, melly tudományokkal azok a vidék áldásai voltak; nem tudom, hogy a fennirt hagyott-e olly utódot hátra, kire titkát bizta volna, de én annak bizonyos ismeretére jutván, embertársaim iránti szent kötelességnek is merem nyilvánossá tenni. — Ezen titok a veszettség csalhatatlan orvoslása, mellynek jótékonyságáról számtalanok tehetnek a környékben bizonyságot. — Ezen gyógyszer egy plánta hosszú szálú rostos gyökeréből egy fél marok, és egy fának hasonló aránybani külső és belső héjjából áll. — A növény füvészi neve: Asclepias vincetoxicum (Diószegi szerint Krepin-faj), melly különösen erdők szélein könnyen található — itt a környékben elég van. A fa pedig itteni köznéven Berekenye-fa (Diószeginél Sorbus). A titok fölfedezéséhez történetesen jutottam. Ő — tudnillik Kovács — minden évben szokott egy jótékony uriházhoz több illy adagot letenni. — Történetesen egykor jelen voltam, mikor ő is megjelent. A berekenyefát nem titkolta, azt az erdőpásztorral együtt szokta megszerezni, de a növényt senkinek sem fedezte fel, azt egyedül szedte. — Ekkor épen nyersen adta át a gyökeret, mellyet én elmente után rögtön elültettem s az nagy örömömre kinőtt, a kertben meghonosúlt, s a mezőn és másfelé is bőven tenyész. Az orvoslás és használat módját ugy írom le szóról szóra, mint ő ezt tollam alá mondta . (Megjegyezvén, hogy mind a gyökérből, mind a fahéjjából egyenlő arányban egy maroknyi az adag.) „Ezen orvosságot egy fertályos uj paraszt csuporba kell tenni : 9 főfokhagymáról egy-egy fokot kell levenni, a mellyik kisebb-kisebb — azt hozzá kell tenni — a csuprot a szoros aljáig borral kell tölteni, kenyér hátáról, vagy tetejéről akkora hajat levágni, a melly fedő helyén a csupornak a száját ugy lepje be, hogy a párája ki ne jöjön; ezt igy este el kell készíteni, másnap reggel a tűzhelyre egy kis lapos követ kell tenni, a csuprot arra kell tenni, s azon kell megfőzni, s kell főzni, ha felforr, azután mintegy óráig, de ha lehet, ki ne fusson; ha megfőtt már az itt ideig, akkor ki kell venni egy asztalra, hadd hüljon azon befedve, de csak annyira, hogy épen a száját el ne égesse, akkor mérni kell a meglett embernek egy uj fakalánnal ötöt egy borivó pohárba; azt hamar jó melegen igya meg éhomra, de pálinkát azon a napon ne igyék. — A tiz esztendőn alól valónak, ha férfiú öttel, de ne vegye azon kalánt épen tele, — az asszonynemnek, ha alól van 10 esztendőn, hárommal, de az is ne legyen épen tele; a négy éven alól valónak egy-egy kalányit, de a csecs szopónak az is sok." Ezen orvosság csalhatatlannak bizonyult be, sőt Kovács ollyakat is gyógyított meg, kiken már a viziszony jelei kiütöttek. Azt említi, hogy a sebet is lehet azzal mosni. Tisztelt szerkesztő úr! Nem tehetem, hogy ezt önnek meg ne írjam, ha tetszik, közölheti becses lapjaiban, mert tapasztalom, hogy sokszor milly jót szülnek az illyen gyógymódok nyilvánításai — például : közelebbről egy jó barátom S—i ref. pap, egy a Pesti Napló egy mult évi számában közlött orvossággal gyógyította meg egy hallgatója szerencsétlen gyermekét, kinek ábrázata nagy részét már a borzasztó rákfene megemésztette volt. Ma már több havak után a szrencsétlen gyermek — bárha nem ép ábrázattal is, de tökéletesen kigyógyított állapotban van. r..: A mohácsi veszedelem. Szomorú ballada, irta KAKAS MÁRTON. I. » Ha ama húszezer közül Vagy két ezer felébredne, Szép kis publikum lenne az Félévre vagy évnegyedre. IV. „Mohács, Mohács, Mohácsra! Magyarok Mohácsra! El ne maradj a ki a .. ne hogy fizess másra! Itt leszen az igazi Mohács veszedelme, Nem fára, de carrárai márványkőbe metszve! Ide jöjjön szaporán, aki igaz honfi! Gyáva ember, ki Mohácsnál nem akar meghalni! Öt forintért az egész veszedelem járja Ráadásul még ajándék a hölgyek futárja!!!" Elrepülnek a zászlók széles ez országban; Fejet csóvál egész nép : itt valami kár van; Takargatnak kiáltványba tepertős pogácsát, Héj de sok száz praenumerans elesett Mohácsnál! Szerkesztői mondanivalók: 879. Árpádra. A küldött adomák már megjelentek Vas Gereben gyűjteményében, 880. Maros-Vásárhelyre. Az életbiztosító intézetekről majd fogunk közölni ismertetést. 881. Nővérek. Szépirodalmi czikkekben nem örömest adunk forditmányokat, miután elvünk az eredeti irodalmat emelni, egyebekre nézve igen szivesen veszszük önnek becses közremunkálását. 882. Török adomák szivesen vétettek, Virághalminak már rég el van küldve az engedély, meg sem kapta-e? 883. Csurgó. Az adomák használhatók. 884. Parlagi Jeremiás nem élvezhető. 885. Az álom. Forditmányokat csak igen kitűnő tartalom ajánlata mellett veszünk fel. 886. Kolompos versei közt van sajtó alá és sajt alá való is. Kiválogatjuk. 887. Mefisztofelesznek. Édes ördög uram, ugyan megijesztő vala bennünket. Azt nem mondhatjuk önnek, hogy legyen szerencsénk (ki mondaná azt az ördögnek, hogy legyen szerencséje hozzá) hanem annyi bizonyos, hogy az a pokolbeli küldemény igen talpra esett munka s bár közlése egynémelly elkárhozott újdondász és criticus fogcsikorgatását fogja is előidézni, közrebocsátjuk, s kegyelmed számára is gyújtunk egy kis gyertyát. Tudja ön, hogy nem jó az ördöggel haragban lenni. 888. Nagy Kopse Mihály használható. 889. Palócz Kupaktanács. Használható, de nekünk úgy tetszik, mintha olvastunk volna már valahol ilyesmit. Nem legitimálná magát a szerző? 890. Uj évre. Nem közölhető. 891. A babuka és a czinege. Ollyan paródiákat, mikben hölgy sértetik meg, egyenesen visszautasítunk; szerző csalódik, ha azt hiszi, hogy mi azért, mert egy szerkesztőkollégánkkal talán feszült viszonyban állunk; elfeledkezhetünk annyira a lovagias tekintetekről, miszerint annak leggyöngédebb érzelmeit engedjük kipasquilizálni. Illyesmivel csak aljas jellemtelen ember piszkolhatja be lapjait, s ezt az eljárást mi nem használandjuk soha, még repressáliók gyanánt sem. 892. A népnevelői pálya. Tanodai Lapokba való. 893. 1816 és uj év. Nem adhatók. 894. Mulandóság. Nem közölhető. 895. Dózsa György. Nem adható. 896. Rövid gyász stb. nem közölhetők. Délibábok képe Mesés olcsósága, Hölgyek vitéz futárjának A nyakára hága. Ül büszke lakában erős Tomory Kérd : hölgyi futár mért vagy szomorú? Tán ette kenyeredet a csibe meg? Hogy öt haragos kakasom csípje meg! Vagy versbe, novellbe kifogyva e hon, „S nincs nyomni mit oh deli lapjaidon?" Nem hősi Tomor, zeng vissza Futár Nem kell se novella, se vers, se gitár. Ne félj fiam, Tomory szól, Hölgyek merész futárjának, Megfelelek én helyetted Délibabák szultánjának. Te csak fekügyél le bátran Még a szemed is lezárhadd Adok én neked egy követ Épithetsz abból egy várat. II. III. Hiába hordozzák Már a véres kardot „Talpra magyar! fizess megint! Tedd le, vedd fel, hadd ott !a Magyaroknak népe Elsülyedt bűnébe' Sehogy sem akar fizetni Hölgyfutár elébe. Bár a szelidekből itt egy se maradt, Van Vad, a ki ad tücsköt bogarat. Ám végzetem int, ha az év lehalad, Nyájas seregem mind szerteszalad. >]jí Jő Délibabák szultánja de rám ' Rabszíjra ki fűzi a praenumeranst. Es ott heti zsemlye sovány falatin Őrlet vele borsot ez uj Saladin. Emlékezem hogy Mohácsnál Vagy húszezer nemes ur van Kit aláirási ívvel Még nem bántottak az úrban. Én is ott estem el egykor, Még is járatom újságod, Pedig ottan vannak többen Előkelő uraságok. Kesereg a tótság Lapja íüla pottyán, Mert ki numerálna prac — Már csak alig pottyan. írói vómflTOKj