Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-24 / 8. szám - Nemzeti muzeumunk (kép) 64. oldal / Hazai intézetek. - A család. Nagy Károly 64. oldal / Költemények
tartózkodási hely, mellynek vad elhagyottsága az emberi nyugtalan tevékenység által még élesebben tüntetett fel. — Legbensőbb részvétet érezék ez emberek iránt, kiket az élet szüksége oda visz, s kik még mind ennek daczára szerencsések, ha kimondhatjan fáradalmaik díját, — mint nem ritkán történik, épen el nem vesztik. Illy elhagyott vidéken az utas mindenkor a legszívesebb fogadásra számolhat. Társadalmiasság az ember természete s nem csekély az öröm, ha illy vadonban az ember hírt hall a nagy polgárisult világról. — Valamelly avult hirlappéldány, mellybe történetesen szappant vagy beretvát göngyöltek, kimondhatlan becses és érdekes dolog arra nézve, ki illyest már régóta nem látott. Volt okunk hinni, hogy azon mészkő-réteg, mellynek határait felkutatni akartuk, a folyam partjainál szabadon látható leend. — A mérnökcsapatok több helyütt mészkövet említettek s alighanem ez volt azon réteg, melyet mi fürkéztünk. — A mérnökök kivételével soha halandó erre nem járt s még a deszkametsző-malomban lévők sem ismerték a folyam felvidékét. Sikerült azonban kitudnunk, miszerint a folyammeder balpartján Merovether kapitány -társam régi ismerősének vezérlete alatt álló mérnökcsapat, a vidék felmérésével foglalkozik, s azonnal felkeresésére indultunk. Ömlésénél a folyó két egyenlő szélességű ágra szakad; — az egyikről gazdáink azt várták, hogy nagy levén a víz, felfelé hajózható, de a jobbikról, mellyen épen mennünk kelle, mit sem tudtak. — Könnyebb jármű nem létében dereglyénkkel kellett az utat megkisérlenünk. Pogyászunk s élelmi szereink nagy részét hátrahagyván, a folyam alsó részén levő zuhatagokon és sebes folyásokon a munkások által segitve baj nélkül átkelénk. — Ezeken felül a folyó széles s felette csendes, mert a sebes folyást okozó sziklák természetes gátat képeznek,miáltal feljebb a viz folyása mérsékeltetik; — a sebes folyás alatti zajgás és locsogás a felettük levő csenddel sajátlag kedves ellentétet képez. — Igy érkeztünk azon ponthoz, hol a folyó két ágra szakad s tagadhatlan, hogy kirándulásunk első fele igen kedves s mondhatni bájos sétánál nem volt egyéb. A folyam jobb ága fenemiitett jellemét egész a második sebes folyásig megtartá. — Ez zajosabb volt, mintsem vártuk volna. A folyam vize nagy zajosan ömlött széles szakadozott fehér mészkő lapokon keresztül, mellynek számos hasadékaiban nagy mennyiségű folyamkagyló fészkelt, tátott héjakkal, kétségtelenül, hogy igy a vizben találtató tápanyagot könnyebben beszívhassák. — Helyenként a folyás olly erős volt, hogy kiszállnunk kellett, s járműnket gázolva tovább vontatnunk, különben az éles, hegyes sziklacsúcsok között zajló viz, darabra zúzta volna. — Fentebb helyenkint óriási fehérvizi rózsák (nymphaea) lepék a folyó színét, ugy hogy a hajós meglepetve, egyszerre rózsaágyak között vél evezni, miknek színe és illatja egyaránt bajos. E virágos vizén úszva egyszerre csinos házikók, vagy helyessebben mondva kunyhók csoportja vált ki az erdőből. — Ez ifjú indián telep volt. — A kunyhók faragott fatörzsekből voltak épitve, ajtó, üvegablakok s kémény sem hiányzott, ugy hogy sok német vagy franczia faluban is szégyenkedés nélkül megállhattak volna *). A telep közepén emelkedett kis szentegyház áll, mellyben az isteni tisztelet csippové nyelven tartatik, s alig van gyermek, ki anya nyelvén írni, olvasni nem tudna. —Vallásuk római katholika; lelkészük nincs, de a megyebeli püspök időről időre egy-egy térítőt küld hozzájuk, ki velük az isteni tiszteletet tartja. — Falujok burgonya- és tengeriföldekkel van bekerítve, — mindamellett nyáron halászat végett a Nagy (Michigan) tóhoz leszállanak, télen róka s hódvadászattal foglalkoznak s ebbeli foglalkozásuk nyereményeiért különféle árakat különösen finom posztót cserélnek be. Nejeik európai divat szerint öltözködvén viszonyaikhoz mérve nem kevéssé fényűzők, a férfiak szinte legnagyobb részben európai divatnak hódolnak , csakhogy pantalonjaikat gyöngyökkel varrják ki; van azonban közöttük, ki maiglan veresre festi arczát s sastollat dug csomóba kötött üstökébe. Ez indián törzs az északamerikai törzsek legmiveltebbjei közé tartozik, minek nem csekély jele, hogy lángvizet — pálinkát — nem isznak; mindamellett tartani lehet, hogy mint e szerencsétlen emberfaj egyéb törzsei is, vagy a fehér fajba felolvadva, vagy általa kiirtva előbb-utóbb nyom nélkül elpusztul a föld színéről. (Folytatás következik.) *) Hát még alföldi falvainkban?? hol fájdalom a kémény maiglan ismeretlen valami, — s a gazdasszony szeme a füsttől szüntelen veres. Közlő. A család. No ugyan hideg van ám kint, Jobb most a meleg szobába. — Igy kiáltott Márton gazda, — Több fát Julis a kályhába! Ott bent mulat most a család, Kinek mibe telik kedve. Az anyjuk varr — Márton gazda Olvas, csak ugy neki dűlve. Nagyon elmerülve olvas. De ugyan hát mi van nála? Látom hogy a „Vasárnapi Könyvtár" van előtte zárva. Elkezd belőle olvasni — Szép lehetett az a Rózsa — S Kisfaludynak Csobánczát A családnak elolvassa. Olvas, olvas Márton gazda, De végre megbosszankodik : Két kis fiú a szegletbe Minduntalan czivakodik. Szépen inti Márton gazda, De nem ér az neki semmit. Né ha még egy szót meghallok, Ma nem esztek semmit, semmit. És egyszerre ollyan csend jön, Csak a szélzúgás hallatszott Es a macskadorombolás, — Egy kis ágyon nyújtózkodott. Tovább olvas, csak mondja ám : Ejnye de szép jelenetek. Az egyik fiú felkiált : Én is lovas vitéz leszek Bizony szép kis könyvecske ez, Még képek is vágynak benne. A mikor kérdezősködnek : Az van ám itten lefestve. Ne tudod már, mikor László Találkozik az emberrel, Kérdé ? kinek szóll a harang , Nem tudod hogy rá mit felel ? De hogy nem tudom édesem, Tudom mikor azt mondja rá : Igen szép, és igen jó volt, Bár az Isten megtartaná. Ott a pergő rokka mellett Hova gondolsz te kis leány? Miért nem forog a kerék, Talán elszakadt a fonál? No nó, azért még ne pirulj, Tudom azt hogy van kedvesed ,Nincsen nekem" — „Ej dehogy nincs, Még j^edig nagyon szereted." Nézz ki lyányom a konyhába, Szólt az anyjuk, két óra lesz, Tudod rosz szakács a Julis Még majd elsózza a levest. Ejnye de ugat a Száva, Hallod Julis, nézzél már ki. „Csak a kerítésen ujjat • / Disznótorba megy valaki." Kész a vacsora, szólt a lyány, Az olvasást abbahagyja, De előre megtöltötte A pipáját Márton gazda. Megy a család vacsorára, A kis fiuk felugrálnak Hogy a vacsora szót hallák, Pedig már csak szunyókáltak, A vacsorát elköltötték Nem is pipál Marczi gazda, Ismét kinyitja a könyvtárt, Az olvasást még folytatja. Olvas olvas mig nem végre Mindnyájan elálmosodnak, Már a mécs is csak ugy pislog No, majd folytatjuk ezt holnap. * Nagy Károly. * * De Márton gazda azt mondja, Jövőre, ha meg nem halok, Az illyen szép kis könyvekre Ismét csak plenuimerálok *). TV emzeti 111 useumunk. Kik talán kevésbé ismerik ezen egyik legnevezetesebb hazai intézetünket, szükségesnek tartjuk lapunk tisztelt olvasóival röviden megismertetni. Halhatatlan gróf Széchényi Ferencz, ama tündöklő hazafi gróf Széchényi István dicső édes atyja, átlátván azt, hogy nem elég most már a magyarnak csupán mezei gazdálkodással foglalatoskodni, s a harczban érdemlett babérokat szerezni, de hogy a világ többi népeivel versenyezhessen s ezektől maga tulajdon kárával el ne maradjon, szükség hogy a tudományosságban, művészetben s iparban is haladjon. E szemponttól vezéreltetve még 1802-ik évben gazdag gyűjteményét, mellyet kivált Európa szerte tett tudományos utazásaiban szerzett, úgymint könyveket, kéziratokat, földabroszokat képeket, ritkaságokat, czimereket, pecséteket, később gazdag érem(pénz) gyűjteményét a haza oltárára letevén, ez által nemzeti museumunkat alapította. *) Márton gazda stylusával.