Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-07 / 36. szám - Esztergom. Májer Istvántól (16 kép) 313. oldal / Hazai tájleirások
A „Vasárnapi újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. — Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a ,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak írt. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi újság" kiadó hivatalához (egyetemutcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Esztergom. MAJER ISTVÁNTÓL. (Folytatás.) V. A basilika ünnepélyes felszentelése. A magyar Sión szent hegyén folyó 1856-i aug. 31-kén nagy vallásegyházi és nemzeti ünnepet ültünk. Itt fogunk tollhoz, itt irjuk le kedves honfiainknak a látott és hallott ritka dolgokat, hogy az ihlettségig hangolt lelkesedés Kárpátoktól Adriáig nemzettestünk, sőt a közbirodalom minden rétegeit az isteni gondviselés imádására, a honszerelemre fölvillanyozza, miszerint atyáink erényeit s ezekkel a közboldogságot föltámasztanunk sikerüljön. Ki ne tudná Magyarország fiai közül, hogy sz. István király születéshelyén állott székesegyház a százados ostromok alatt annyira elpusztult, hogy csak alapfalait lehetett kikutatni? — Tudjuk, hogy a dicső emlékű Mária Terézia buzgósága e várhegyen ugyan egy diszes templomot építtetett, a melly mégis egy főszékesegyház rendeltetésének meg nem felelhetvén, előbb ugyan herczeg Barkóczy prímás által tervezett, majd uj terv szerint hg. Rudnay primás által megkezdett, s nemeslelkü utódai Kopácsy és Scitovszky hg. prímások folytonos áldozatkészsége azon nagy bazilikának ada léteit, melly jelenleg mintegy égi menyasszony Esztergom szikláin büszkén emeli kúpját a fellegekig, mindnyájunkat az oda fennlévők keresésére intve. Honunk e legnagyobb, legékesebb, legjelentékenyebb ezért is legelső épületének fölavatása, mint illett legnagyobb ünnepélylyel hajtatott véghez. Az ország apostoli Fejedelme első elődjének e székhelyére négy cs. kir. főherczeggel együtt legnagyobb fénynyel jelent meg; kíséretében két bibornok és húsznál több érsek és püspök, vagy husz tábornokból álló kar, sok apát, prépost, káptalani küldött, rendfőnök, az ország minden részéből egybesereglett roppant számú egyháziak, számos országnagyok, cs. kir. tisztviselők és minden rendű és rangú honfiak és honleányok és százezernyi ájtatos nép a nemzeti ünnepet valóban nagyszerűvé és lélekemelővé magasztalták. Esztergom múltját jelképezve a fölszentelés előtti napokban beborult, esett, elvégre szokatlan vihar dühöngött, de a fölszentelési ünnep előestéje beköszönvén, az ég kiderült, a szélvész lecsillapodott, s a legszebb reményre jogosító hajnal virradt fel. Az ünnep szépen, igen szépen, vagy is : épületesen, fényesen, nagyszerűen folyt le; s minden lelkes honfi áldá az Istent, hogy ez országos napot olly jelessé magasztalta. Fölszentelési ünnepünk fontossága és az iránta nyilatkozott nemzeti részvét kötelességünkké tette, hogy azt részletesen ecseteljük. S mi, bár a szükséges adatoknak hiteles összegyűjtése szintolly fáradságba kerülnek, mint az aranynak kiaknázása , mégis édes anyaegyházunk iránti kegyeletünk és hontársaink iránti szeretetünk rábírt, hogy a felszentelési ünnepélynek leirását minél részletesebben közöljük , azért kedves olvasóink megnyugtatására egyelőre tudatván, hogy az ünnepély illő fénnyel, s közörömre szerencsésen végrehajtatott, egyszersmind jelentjük, hogy e lélekemelő ünnepélyt telhetőleg leghívebben és legrészletesebben rajzolandjuk. (Folyitín következik.) Esztergom főpapjai. (Folytatás.) 43. Vitéz IV. János 1465—1472. Hunyadi Jánosnak meghitt barátja. A tudományok és szépművészeteknek nagy mentora révén, Pozsonyban egyetemet, Esztergomban világhirű könyvtárt emelt, melly a törökök vaddühének esett áldozatul. Sírkövén méltán „a hon atyjának" czímeztetik. 44. V. János (Alemanus, családneve Bekensloer Silesiából) 1473 — 1476. Szép elmetehetsége miatt Mátyás királynak kedvencze volt. A hír és pénzvágy őt arra bírták, hogy állomását 1476-ban hűtlenül elhagyja, s 300 ezer arany forinttal és tömérdek kinccsel Fridrik császárhoz távozott, ki őtet előbb a bécsi érsekség kormányzójává s az egyetem kancellárjává, és 1482-ben szalzburgi érsekké nevezte. 45. VI. János bibornok (arragoniai herczeg, s Ferdinánd nápolyi király s Beatrix magyar királynénak fivére) 1480—1485. Esztergomban a székes templom mellett sz. Mihály tiszteletére kápolnát épittete. Állásáról lelépvén Rómában a biboros testületnél végzé életét. 46. Ipoly bibornok (ferrariai estei herczeg, és Beatrix magy. királyné nővérének, Eleonorának fia) 1487—1496. Mátyás király által alig 9 éves korában esztergomi érsekké neveztetvén, VIII. Imre pápa által csak később és hosszas vonakodás után erősittetett meg, oldala mellé helyettes kormányzóul Ibafalvi Tamás sz. györgymezei prépost rendeltetvén. Mátyás halálát mélyen gyászolva, Ulászlót királlyá koronázni vonakodott, s helyét Osvald zágrábi püspök végzé. 1492-ben bibornokká neveztetvén, Rómába költözött, e miatt és azért, hogy az egyházi és világi hivatalokra idegeneket hozott be, az ország rendei ellene kikeltek, s a pápa a király által kinevezett Erdődy Bakács Tamást az esztergomi érsekségben megerősité. Ipoly előbb az egri püspökséget fogadá el, de néhány év múlva Olaszországba költözött, s a milanói, capuai, ferrarai, mutinai, s a francziaországi narbonti püspökségek kormányzatát nyeré el. Meghalt testvérénél Ferrárában 1520-ban. 47. Erdődy Bakács (Bakócz) IV. Tamás kardinalis 1497—1521. Kitűnő férfiú lévén, nagy tekintélyre ten szert , konstantinápolyi patriarchává, a pápa részéről (de latere) követté neveztetett Magyar, Cseh, Lengyel királyokhoz. II. Lajos kiskorú királynak gyámjává lőt. Hazafiságból a török ellen keresztes hadat gyűjtött, de a honárulók Dózsa alatt pórlázadókká fajultak, Nyitrán zsinatot tartott. A török elleni harczra 20,000 arany forintot áldozott. Esztergomban sz. Mária tiszteletére a máig is fenálló remek márvány kápolnát emelte és alapította; a pápa által a közönséges lateráni zsinatra meghivatván, útjában Velencze tanácsa és Róma által nagy kitüntetéssel fogadtatott, s a pápának közbejött halála után, a pápaságra ő is nyert szavazatot. 1521-ben meghalt. 48. Szakmáry III. György 1521—1524. A magyar sz. koronáért Fridrik császárnak elzálogosított várak visszaváltására 60,000 aranyat hagyományozott, de nagy szükségben ez a hont ostromló török elleni háborúra fordíttatott. 49. Szálkán helyesebben Zalkay László. 1524—1526. Széles tudománya miatt európai hitre emelkedett. A kath. hitvallásnak serény védője volt. A szerencsétlen mohácsi ütközetben hét főpásztor társaságában hazájáért vérzett el. 50. Várday Pál. 1526—1549. Szerencsétlen korszakban ült az érseki székben; a törökök Esztergomot ostromolván 1543-ban székét Posonyba tette által, hol érseki lakában számos nemes ifjat neveltetett. Hogy a hon ellenségeinek útját állja, az érsekújvári erősséget épittette. 6 éviglen kir. helytartó volt. Meghalt kora 66-ig évében. 51. Martinusius IV. György (máskép Utisinovics György) 1551. születésére nézve horvát és szegény pórszülőktől származott. Zápolya ő általa hivta hazánkba Solimant. Erőszakos halálát a történelemből tudjuk. 52. Oláh VI. Miklós. 1553—1568. Már 16 éves korában Ulászló udvarában nyert alkalmazást, majd az egyházi rendbe lépvén, előbb pécsi kanonok, majd Lajos király titoknokává lőt. A mohácsi vész után V. Károly császár akaratából Belgiumba ment, hol az ország kormányzatában kitűnő részt vett *, hol „Attilla" czimü történeti művét is irta. Visszatérvén előbb *) Ott megforduló hazánkfiai e levéltárakból róla érdekest nyomozhatnának ki. M.