Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-09 / 45. szám - Vitéz Székely nemzet ismertetése. Nagy Imre. 5 aranynyal jutalmazott pályamű 397. oldal / Nép- és országisme.
A vitéz székely nemzet ismertetése. Irta NAGY IMRE, tanár. „Az emberi nemzet egészben tekintve örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virági mellett, másfelől szünet nélkül ujak és ujabbak fakadnak s nyilnak ki."...Ezen örökre tenyésző növénynek lehullott virágai mindazon népek, nemzetek, mellyeknek ma csak neveiket találjuk a történelem lapjain följegyezve. Ha az emberiség egyetemes és részletes történelmében a gondviselés művét s nem a vak sors játékát keressük , nem lehet érdektelen egyes kitűnő embernek is, annál kevésbé olly nemzetnek ismertetése, melly annyi viszontagságok után „megtörve bár, de halva nem—él e hazán;"melly hajdan Isten ostorának méltán nevezett hóditó királya alatt Róma kapujáig mindent rázkodásba hozott, mint az úr minden népeket magával sodort; de később a nagy hóditó halála után a feloszlott birodalomból kiszorittatott és sok viszontagságos századok múlva mégis, noha csak töredékében, az ötet még kevésbé ismerők előtt felmutatható. Attila halála után három fiai Ellák, Dengezich és írnok a terjedelmes atyai birtokon osztakozni akarván, az innen származott viszály között a megigázott népek magukat fölszabadítani törekedtek, és Harcz fejlődött ki, Ellák és Dengezich a harczmezőn halva maradtak ; írnok pedig az életben maradt hunnoknak egy részével a Boristhén és Tanais vizek közé vonult. Mind nem mentek el vele, hanem egy része hátramaradott, és Erdélynek keleti azon részében telepedett meg, melly rengeteg erdei miatt Transilvániának neveztetett, hol ellenségeik ellen mint egy menhelyet találtak maguknak. Itt laktak ők folytonosan mind e mai napig „székely" nevezet alatt, és ama rengeteg erdőket, mellyek őket elleneiktől védették, később időnkint kiirtották s benépesítették. Ama rengeteg erdőknek maradványi megláthatók az úgynevezett „nagyerdőn" Udvarhelyszék és Csík, Miklósvár, Bardócz és Háromszék között, aztán a határszélbeli falvakon túl Moldva és Oláhország felé. Itt találták meg a székelyeket a később hunno-avarok, és utoljára a kunokkal egyesült magyarok neve alatt Ázsiából kijött véreik. Igy ismerjük föl a történelem évlapjain leghitelesebb megtelepedését a székely nemzetnek azon földrészen, melly politikai felosztás szerint Csík, Gyergyó, Kászon egyesült székekből, sepsi, kézdi, orbai Háromszékekből, Udvarhelyszék, Miklósvár és Bardocz fia székekből, Marosszék, Aranyosszékből állott.Kiterjedettsége mintegy 221 • mértföld népessége 362,536 lélekszám kevéssel a forradalom előtt. Azonban az én föladatom nem az, hogy a székely nemzetnek eredetét, hazájába megtelepedését, és viselt dolgait megírjam. Én ismertetni akarom e nemzetet olly jellemvonásaiban, mellyeket a történelem lapjain róla feljegyezve nem találunk; minthogy illy részletes jellemzés a történelmek irója körén kivül esik. Leirásomnak czélja felmutatni a székely nemzetet — mint keleti fajt — azon nemzeti jellemvonásokkal, mellyek etet más népfajoktól megkülönböztetik, s mellyek : vallásos, polgári, nyilvános és magán korbeli életére sajátságos bélyeget nyomnak, s jelen miveltségi állását fölleplezik. Azon jellemvonások között, mellyek a székely nemzetet kiválólag bélyegzik, legkitűnőbb ama tettetés nélküli őszinte szívesség, vendégszeretet, melylyel mások iránt viseltetnek Átalános közmondássá vált a székely és szász nemzetről azon idegenek iránti vendégszeretet, minélfogva egy szász faluban idegen ember a falu egyik végétől a másikig minden házigazdától rendre szállást kérve egyik a másikhoz utasítja mondván: „a szomszéd jó ember." *) A székely pedig a szállást kérőnek ha soha nem látta is azt mondja: „Istené a szállás, telepedjék meg nálunk." A mi birtokában vagyon étel és ital nemében, azt vendégével a legörömestebb megosztja; sőt ha kiválólag kedves embere a vendég — mint szokás mondani — „megöli becsülettel." Sehol annyi kinálkodásokon nem megyen keresztül az ember mint itten, és rosszul esik, megsértődnek az által, hogyha a vendég megvetvén szívességüket bár meg nem kóstolja a feladott ételt és italt. Midőn bör termésük van gabona és széna takarmányokban, valamint az égi áldást hálás kebellel ismerik el rájuk áradottnak; épen olly tul áradozók ők is a jószivüségben : vidámak, mondhatni túlságos vendégszeretők, adakozók, a szegények iránt könyörülök, meghalt kedveseik lelki nyugalmáért sokat áldozók s a t. szóval : az embert annyira jellemző természeti kitűnő tulajdon : az őszinte szívesség mindennemű nyilatkozataival egyetemben a székely nemzet szivvérével egybe forrott olly átalános nemzeti jellemvonásnak mondható, melly ivadékról ivadékra száll át vérségi leszármazás utján. Mintegy nemzeti hagyományként lehet tekinteni azon ős időktől leszármazott szokást, minél fogva mindenik egyház-megyének, parochia — a kath. helységekben templom ünnepi védszentje vagyon. — Minden évben az előforduló napon más megyebeliek bucsujárást tartanak, s néhol ünnepélyes menettel — processio — jelennek meg az illető helyen. Minekutánna az isteni tiszteletnek vége vagyon, a helybeliek által az egybegyűlt rokonok, barátok, ismerősök egész a röszédülésig szoktak megvendégeltetni, táncz-vigalmak, s egyéb mulatságok vidítják föl a megvendégelt bucsujárókat. Legnevezetesebb a pünkösdkori búcsújárás, mit átalános nemzeti ünnepnek lehet mondani. Ekkor messze vidékekről mint Mekkába a muzulmánok össze szoktak seregelni a székelyek. Aki nagyszámú sokaságot óhajt látni, az menjen el pünkösdkor a csik-somlyói búcsúra, itt együtt fogja látni a székely nemzetet mind két W ARANYNYAL mi koszorúzott Gróf Kendefi Ádám emléke. ( 1834.) A kolozsvári temető legszebb, legnagyobbszerü emléke. Emelték a hazafi gróf barátai, kik benne olly nagy embert láttak veszteni, hogy emlékkövére semmi irást se metszetének. A négy szegleténi négy siró oroszlán, remek faragás. *) Ez is máskép van már; tudtunkra a szász földön a vendégszeretet ugy van szabályozva, hogy a megszálló utast a biró helyezi el az illető gazdához, aki mindennap egymás után következik sorba. Ez is jó. Cuique suurn. Szerk.