Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-14 / 50. szám - 1556-ki évi üstökös. Dr. Hegedűs 436. oldal / Tudományos
valaha felül összekötő roppant sziklatömeg, minden perembeni lerohanással fenyegetve, függeni látszik inkább a légben, mint állam; — ott mély medret ásva magának a kopasz kőszirtben, több ölnyi eséssel, tajtékzó habokat hányva, omlik a bérezi zuhatag a Körösbe, hatalmas lökést adva az előtte haladó tutajoknak, s messzeható zajjal űzvén el a temetői csendet, melly e vadvidék felett egyébütt uralgani szokott, És milly kevés nyoma látszik itt az életnek! Egy árva fűszál nem bir tengeni a szikla oldalakon; a télviharai, a tavasz éltető fuvalmai, a nyárégető sugarai, mind nyom nélkül haladnak el e vidék felett. Csupán ott, hol villámtól sújtatva, vagy az idő vaskezei közt szétomolva, lezuhant egy-egy sziklatömeg a faltetejéből, tünedeznek elő a tetőn viruló ős királyerdő csonka bükkei és szomorú nyirei, vagy egy zerge akasztja magát szarvainál fogva a szikla tetejére, s függ a roppant mélység felett mozdulatlanul, mintha ki volna feszitve, mig egy merész rúgással ismét mint a gondolat, gyorsan veti magát fel a tetőre, s tovább iramlik. Ennyi jele van itt az életnek. És az ember mégis itt látja legerőteljesebb kinyomatát a természet soha nem pihenő munkásságának. Egy nemzet századokon keresztül vesztegethette volna erejét c bérczekre, mig illy nagyszerű medret tudott volna a Körös számára előállitani. Az ember esze eláll, valami magas ihletettség szállja meg a kebelt ezen az alkotva rontó és rontva alkotó ős erő remek csodáinál. Elfelejtkezik itt az ember a világ bajairól, és a társadalmi élet szelid örömeiről; egyet érez csak, saját parányiságát, egy indulat foglalja el szivét, a természet méltó tisztelete. De kezdjen itt egy társaság lassú bús éneket, akkor mint megannyi orgona, mellyen láthatlan kezek működnek, zendülnek meg a durva szirtek; olly túlvilágiasan andalitó e zene, amint az a sziklák tömkelegén végig tévedez, hogy az ember öntudatlanul emeli le kalapját, hogy megtisztelje a természetnek ezen nagyszerű templomát. És e sziklafalak közt másfél óráig bolyong a Körös, mig tévelyeikből kibontakozhatik. Azután élénkebb képet vált a vidék. A bérczek itt is elég magasak, és sok helyt igen festői csoportozatot képeznek; de már itt zöld mohok közt téved ez a lejtős hegyoldalakon lecsurgó szelid patakocska, horgas orrú madarak szeldelik a jeget hosszú szárnyaikkal, s nem ritkán lomha medvék, félénk őzek, mint a királyerdő törzs lakói, kerülnek elő szomjukat oltani a Körös hullámaiban, a folyamba néző bükkök ágain vad galambok nyögécselnek, mig a beljebb bozótos erdőt vigan fütyölő rigók, és havasi pintyek zajositják. Majd feltünedeznek Bánlaka oláh falu hegyeken és völgyeken szétszórt faházai. Itt van egy barlang a Körös partján, mellynek belsejét igen tágas és sokfelé elágazó pincze alakú sötét üregek képezik; a benne járás a magas sziklaboltról szüntelen csepegő mészköves víz miatt kényelmetlen. Egyébiránt valami természettani nevezetességet aligha mutathat. Mi benéztünk e barlangba, de fáklyák hiányában nem mervén magunkat oláh kalauzunk helyismeretére bízni, hamar visszafordultunk. IV. „ , (Vege kov.) Az 1556-ik évi üstökös csillag visszatérte. Jahn nyomán Dr. HEGEDŰS. Rég hajdanában minden rendkivüli tüneményt, mellynek okát kitalálni megfejteni nem tudták, tüzes golyókat, napfogyatkozást, üstököscsillagok megjelenését, drágaság, háború, öldöklő járványok elő postáinak tarták, s minthogy fájdalom! e bajok részint a természetben, részint az emberek balga tettein gyökereznek, tagadni nem lehet, hogy a jelenségek gyakran valóknak mutatkoztak. Hiába igyekeztek a tudósok s velük a nép okultabb férfias kortársaikat, hitük balságáról, babonás voltáról a tudományokból s vizsgálatokból vont okokkal meggyőzni, a tapasztalás ellenük szólt, s a tudatlanok okoskodó együgyüségükben a tapasztalatra, mint tagadhatlan tényre hivatkoztak. „Im volt üstökös, lett is rá járvány, éhség, háború, ki meri még tagadni, hogy igazat mondtunk, midőn az üstökös megjelenéséből mindezt megjövendöltük s mindez teljesedett is." Végre mintha az üstökösök neheztelték volna azt, hogy őket érdem nélkül vészhirnököknek kikürtölték, egy idő óta nem mutatkoztak, s még is lett kolera, árvíz, jégeső, világháború, anélkül, hogy mindezt üstökösök jelentették vagy okozták volna, sőt ellenkezőleg most, midőn elmúlt az árvíz, megszűnt a járvány, s a világháborúnak vége, most hirdetik az ég csillagait szüntelen vizsgáló tudósok a csillagászok, hogy egy gyönyörű, háromszáz évvel ezelőtt az igen ragyogó üstököscsillag van útközben, hogy szemük láttára czáfolja meg az emberek babonás véleményét. Ezen égi vendégről egy hires német csillagász egy kis könyvecskét adott ki, mellyben sok szép megirt dolog közül a következőket óhajtjuk tisztelt olvasóinkkal közölni. Üstökös csillagokról sokan tudnak mindenféle dolgokat mesélni, mindazáltal nem lesznek sokan, kik annak minőségéről, tulajdonairól pályájáról, mellyet megiut s több efféle dolgokról egészen tisztában volnának, miért is, mielőtt a csillagvilág ezen közel vendégéről szólanánk, nem lesz talán felesleges az üstököscsillagokról átalában egyet mást is elmondanunk. — Az üstököscsillagok vagy kométák a többi égitestektől korszerű burok, és ragyogó uszály vagy üstök által különböznek, ezen üstöküknek köszönik nevezésüket is. A távcső (teleskop) felszalálása előtt, csak a nagy és kiváló fényességű üstökösök valának láthatók, mi nem igen gyakran történt, miért is azt hitték róluk, hogy gyorsan, rögtön keletkeznek, holott figyelmes vizsgálatból könnyű lett volna kideríteni, miszerint távozásuknál fokonkint kisebbedvén és homályosodván, láthatásuk és eltünésük, nagyobb kisebb távolságuktól függ, s egyedül annak tulajdonítható. Nem lehet tehát csodálnunk, hogy azon időkben az üstökösök megjelenése, az emberek lelkét félelemmel rémülettel tölté be, s hogy s babonás századokban megjelenésükből mindenféle csapásokat következtettek. Mennyire volt e hit elterjedve, s milly erősen gyökerezett az emberek nézeteiben, elég fölemlitenem, miszerint Jámbor Lajos frank királyt az 837. év tavaszán megjelent üstökös annyira megijesztő , miszerint egyházak és zárdák épitését nyakra föve elrendelé, hogy illy szent cselekedetek által az Úristen haragját, mell véleménye szerint a csillagban jelentkezett, megkérlelje. A tudósok vizsgálódásainak köszönhetjük, hogy a népek lelki szemére századok óta nehezedett homály lassan, de mégis nagy nehezen enyészni kezd, s a setétség országába a világosságból sugár sugárra behat, milly lassan halad műve, elég fölemlítenünk, miszerint Bánlaka. (A Körösvölgyi utazáshoz : az érdekes leirás mellé metszett rajzokat Bihari barátunk szívességéből lírjuk.)